Psziché

A megbocsátás hatalma

Akit fogva tart a múlt, annak nem marad energiája a boldog élethez

Mindannyian átéltünk már olyan szituációkat, amelyek megfosztanak bennünket a lelki békénktől. Élethelyzeteket, amelyek többé-kevésbé erős haragot, dühöt vagy bosszúvágyat váltanak ki belőlünk. Olykor elég egy grimasz, epés megjegyzés, pletyka, rágalom, a kollégák vagy a főnök kritikája. Vagy egy alapos veszekedés a partnerrel, miközben gonosz szavak, szemrehányások, vádaskodások hangzanak el. És ne feledkezzünk meg az elszenvedett erőszakos cselekedetekről sem.


A megbocsátás és a bocsánatkérés nehezünkre esik. Pedig ez az első lépés a felszabadult élet felé vezető úton

 

A bántásokat, sértéseket nem könnyű lenyelni. Kialakul egy ördögi kör, amely fogva tartja a tettest és az áldozatot egyaránt. Mivel a negatív érzelmek kimerítik életenergiáinkat, sőt meg is betegíthetnek, fontos, hogy leleplezzük ezeket az indulatokat, és tudatosan megszabaduljunk tőlük. Erre a legjobb megoldás a megbocsátás. Természetesen nem könnyű valakinek megbocsátani, aki ártott nekünk. Magunknak sem, ha mi követtünk el valamit más ellen.

 

Nem elegendő csak szavakkal megbocsátani valakinek. Csak akkor fog működni a dolog, ha tiszta szívből azonosulunk a „Megbocsátok neked!” mondattal, és közben nincs bennünk semmilyen negatív érzelem.

 

Ne ítélkezzünk

A megbocsátás azzal kezdődik, hogy felhagyunk a mások feletti ítélkezéssel. Amikor arról ítélkezünk, mi a helyes és mi a helytelen, kiosztjuk a szerepeket: a „tettes” hibás, az „áldozat” ártatlan.

 

A tettesnek az esetek többségében rossz a lelkiismerete – az áldozat talán bosszúra szomjas. Mindkettőjük közös vonása, hogy életük nem harmonikus. Noha a bántó és a megbántott legszívesebben nem is találkozna többé egymással, a negatív események szorosan összekötik őket. Ha nem sikerül ezt a negatív kötődést szétszakítani, az áldozat soha nem fog megszabadulni a tettestől és viszont.

A harag és a bosszúvágy hosszú távon megbetegít. Az újrakezdés első lépése, hogy kitörünk az áldozati szerepből

 

A vonzás vagy rezonancia törvénye szerint ha valaki másnak kárt okoz, megbántja, megsérti, azért előbb-utóbb vezekelnie kell, vagyis neki is valamilyen kellemetlen élményben lesz része. Akár azért, mert furdalja a lelkiismeret, akár azért, mert a sértett fél bosszút áll, akár azért, mert a „magasabb rendű igazságszolgáltatás” avatkozik közbe. A szellemi törvényeken alapuló okozati láncolat az őszinte megbocsátás révén szakítható meg.

 

Ahhoz, hogy lássuk, hányadán is állunk a megbocsátásra való készséggel, a következő kérdéseket kell megválaszolnunk. Képzelje maga elé lehetőleg minél plasztikusabban azt a személyt, akivel hadilábon áll. Kérdezze meg magától, mit tud megbocsátani ennek a személynek. Módszeresen soroljon fel mindent. Ez lehet bármilyen esemény, ön dönti el, melyiknek milyen jelentőséget tulajdonít.

 

Ezután azt kérdezze meg magától, mit nem tud megbocsátani neki. Az őszinte válaszokat írja fel egy papírra, lehetőleg tegező formában: „Nem bocsátom meg neked, hogy becsaptál.” Írás közben éljen át minden felmerülő érzelmet – gyűlöletet, haragot, bánatot, az elhagyatottság érzését stb. – minél intenzívebben. Figyelje meg, hol, melyik testrészében alakul ki valamilyen reakció. A fejében, a szívében vagy a hasában? Egyszerűen csak regisztrálja, mi történik, ugyanis már önmagában ettől is megindul a változás a lelkében.

 

Második lépés: programozza újra magát

A következő lépésben fogalmazza át a feljegyzett mondatokat. A „Nem tudom megbocsátani neked, hogy akkor hazudtál nekem” helyett írja le így a mondatot: „Megbocsátom neked, hogy akkor hazudtál nekem.” Olvassa el a megbocsátó mondatot hangosan, és közben vizualizálja az illető személyt, illetve a helyzetet. Közben figyelje magát, hallgatózzon „befelé”, milyen hatást gyakorol önre az átfogalmazott mondat. Egészen biztosan óriási megkönnyebbülést fog érezni. Ha nem érzi a megkönnyebbülést, akkor addig ismételje a mondatot, míg jóleső belső harmóniát nem érez magában. A belső megbocsátási folyamat eredményeként az is megtörténhet, hogy az illető személlyel véletlenül összefut, vagy jelentkezik önnél, esetleg bocsánatot kér. Ebben is a vonzás törvénye nyilvánul meg!

 

Saját negatív tulajdonságainkat gyakran másokra vetítjük: partnerünkre, barátunkra vagy a szüleinkre. A pszichológia a személyiség árnyoldalairól beszél

 

Anselm Grün bencés szerzetes és bestselleríró szerint a legtöbben azért nem tudunk megbocsátani, mert úgy véljük, az a gyengeség jele. Pedig épp az ellenkezője igaz. Ha megbocsátunk, azt demonstráljuk, hogy erősek vagyunk.

 

Grün atya szerint a megbocsátás öt fázisból áll:

 

1. Először ne hárítsa, ne fojtsa el a fájdalmat, engedje, hogy megtörténjen. Ne áltassa magát, hogy semmiség az egész, nem történt semmi stb. Hiba lenne szépíteni a helyzetet. Ehelyett inkább próbálja meg egyszerűen csak kibírni a fájdalmat.

 

2. A második fázisban próbáljon meg eltávolodni a negatív élménytől. Hogy ez sikerüljön, minden érzelmet át kell élni. Képzelje el, hogy iszonyúan dühös arra, aki megbántotta. Érezze a dühöt intenzíven, érezze át fizikailag is. Lökje le az illetőt a lépcsőn, ütlegelje – persze csak gondolatban! Csak így sikerül a negatív emóciókban lévő energiákat pozitív dologgá, érzésekké változtatni.

 

3. A következő lépésben próbálja meg elemezni, miként történhetett meg a bántás. Miért engedte, hogy megbántsák? Milyen sebek, sérülések állnak a történtek mögött? Miért éppen az a bizonyos személy tépte fel ezeket a sebeket?

Ami gyakran segít a megbocsátásban: a régi emóciók felelevenítése, hogy aztán végleg eltávolodhassunk a negatív élményekől
 

4. Ezután az elengedés folyamata következik. Amíg nem tudunk megbocsátani, hozzá vagyunk bilincselve a „tetteshez”. Ebben a lépésben az a művészet, hogy nem fogadjuk el a bántást, hanem a másik félnél hagyjuk, és kilépünk az áldozati szerepből. Például ezt mondhatjuk magunkban: „Ez a személy meg akar bántani, de ebben nem veszek részt. Átlátok a játszmáján, és maradok önmagam.”

 

5. Ha ezt a lépést sikerült megtennie, ajánlatos a továbbiakban távolságot tartani. Ez azért fontos, mert eltart egy ideig, míg a megbocsátás folyamata nem csak mentális, hanem emocionális szinten is lezajlik. Egy újabb lelki megrázkódtatás ebben a fázisban nagyon káros lehet. Helyesen tesszük tehát, ha nem csak a bántástól, hanem az adott személytől is távolságot tartunk. Hogy mennyi ideig, az egyénenként változik.

 

 

A megbocsátást elfogadni sem könnyű

Nem csak másoknak kell tudni megbocsátani. Legalább ennyire fontos, hogy el tudjuk fogadni mások bocsánatkérését. Mindannyian voltunk már tettesek is. Ezzel a szereppel pedig nem szívesen azonosulunk, hiszen kellemetlen bűntudat társul hozzá. Képzelje el azt a helyzetet, amelyben valakit megbántott. Ez a személy most ott áll a lelki szemei előtt, és ezt mondja: „Megbocsátok neked.” Engedje, hogy e mondat hatására előjöjjön a szégyen és a bűntudat, ne térjen ki előle. Ha sírhatnékja támad, ne tartsa vissza könnyeit, mert ezek a könnyek képesek begyógyítani a lelki sebeket. Bocsásson meg saját magának is, engedje el a szégyenérzetet és a bűntudatot, és jelezze a megbántott személynek, hogy elfogadja tőle a bocsánatát. Ezt megteheti például ezzel a mondattal: „Tiszta szívből köszönöm, hogy megbocsátasz nekem.” Többször lélegezzen mélyen, és érezze át tudatosan, amint megkönnyebbül.

 

 

Miért haragszunk ennyire másokra?

Mások hibáit azért vagyunk képesek észrevenni, mert mi ugyanezeket a hibákat hordozzuk saját magunkban. Saját negatív tulajdonságainkat vetítjük ki másokra. Órákon át tudunk mások hibáiról beszélni. Azonban a „gonoszok” csak saját árnyoldalainkat tükrözik vissza. Személyiségünknek ama részeit, amelyeket száműztünk életünkből. Pedig személyiségünknek ezek a tudatalattikba fojtott részei is szeretnének megnyilvánulni. Senki nem lehet csupán jó és alkalmazkodó.

 

Az áldozati szereppel való szakításhoz képesség kell válni szeretni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk

 

Persze e látásmódhoz némi tudatosság szükséges. Viszonylag egyszerű módja e tudatosság megszerzésének, ha listát állítunk össze mindazon tulajdonságokról, amelyeket nem szeretünk vagy amelyek különösen irritálnak bennünket. Kezdje a listát például így: „Nem szeretem, ha valaki hangosan beszél.” Folytassa a listát, mindent írjon fel, semmit se hagyjon ki, ami eszébe jut.

 

Ha elkészült, figyelmesen olvassa végig. Közben tudatosítsa magában, hogy minden, ami a papíron szerepel, olyan tulajdonság, amit saját magában elfojtott, tehát most saját árnyoldalait szemléli. Ne ijedjen meg, ha a lista hosszú, ez a legtöbb embernél így van. Próbálja meg kívülállóként szemlélni a listát, ne söpörje az egészet a szőnyeg alá, hiszen csak így szabadíthatja ki személyiségének elfojtott aspektusait abból az árnyékvilágból, ahová száműzte őket. Ha személyiségünk féltve őrzött titkait őszintén, a maguk valóságában tudjuk látni, képessé válunk arra, hogy élvezni tudjuk az életet a maga teljességében.

 

Hogyan tanuljuk meg önmagunkat szeretni?

Saját magunkat teljes mértékben elfogadni és szeretni – ez a boldog, teljes élet alapja. Sokan képtelenek erre, túlzott elvárásokat támasztanak magukkal szemben. Úgy vélik, nem tökéletesek, ezért nem szeretetreméltók.

 

Mindenkinek meg tud bocsátani, csak saját magának nem? Akkor itt az ideje, hogy szakítson ezekkel az önpusztító gondolati sémákkal. Ebben segíthet a nemzetközi hírű hipnoterapeuta, Colin Tipping „radikális önmegbocsátás” nevű módszere. A terápiás módszer 13 lépésből áll, amelyek segítségével elszakadhatunk az önmarcangolástól és meg tudunk magunknak bocsátani. Tipping „kicselezi” racionális gondolkodásunkat, és a magasabb rendű énünkre, a legbelső bölcsességre apellál. Aki haragszik magára, az a múltba ragadt, depressziós és bűntudat gyötri. Akit fogva tart a múlt, annak nem marad energiája a boldog élethez. Ha sikerül elszakítani a múlt bilincseit, végleg visszanyerhetjük életörömünket.

 

Az önmegbocsátó szemináriumok során személyiségünknek kellemetlen, nehezen elfogadható, ezért elfojtott oldalaival konfrontálódunk. Ezeket meg kell tanulni elfogadni, hogy ismét visszanyerjük önbizalmunkat

 

A módszer elsajátítása után persze az élet folytatódik, és újabbnál újabb kihívásokkal szembesülünk. A Tipping-módszer segítségével azonban megtanulhatjuk, hogyan viszonyuljunk a felmerülő nehéz élethelyzetekhez anélkül, hogy elvesznénk a negatív érzelmekben.

 

Gyújtson gyertyát

Minden kultúra ismer megbocsátási rituálékat. Ezeknek óriási jelentőségük és hatalmuk van. A szertartásokhoz kapcsolódhat zene, de megtörténhet minden szavak nélkül csendben is, esetleg tárgyak segítségével.

 

Ha gyakran veszekszik a partnerével vagy más családtagokkal, és nem tudja, miként zárhatná le az ehhez kapcsolódó rossz érzéseket, kibékülési szándéka jelzéseként gyújtson meg egy gyertyát. Állítsa a gyertyát az asztalra, esetleg őrangyala segítségét is kérheti csendesen fohászkodva. Ha ön robbantotta ki a vitát, kérheti az angyalt, hogy segítsen önnek kevésbé ingerültnek, agresszívnek lenni. Azt a személyt, akivel veszekedett, megkérheti, hogy üljön le az asztalhoz, és közösen nézzék egy ideig a lángot. Közben foghatják egymás kezét. Egy idő után nézzenek egymás szemébe, és szótlanul „beszéljenek” egymáshoz. A szertartás után mindketten mély lelki békét fognak érezni.

 

Meditáció, hogy szeretni tudjuk önmagunkat

 Ezt a meditációt lehet hangosan vagy némán is végezni. „Szeretem magam, olyannak, amilyen vagyok, és hű maradok önmagamhoz. Tudom, hogy nem cselekszem mindig helyesen, ennek ellenére szeretem magam. Minden hibámmal és gyengeségemmel együtt elfogadom és szeretem magam, nem ítélem el magamat miattuk. Tudom, hogy egyedi és megismételhetetlen vagyok, és azt is tudom, hogy ez Isten ajándéka. Ezért mély hálát érzek. Megengedem magamnak, hogy egyéniségem kivirágozzék, mint egy szép virág. Szeretetreméltó vagyok és szeretem magamat azért, hogy ilyen vagyok.”

 

 

Megbékélés a szülőkkel

Ha úgy érzi, valamiért neheztel a szüleire, mert nem segítettek önnek, nem szerették vagy megakadályozták, hogy a saját útját járja, a következő rituálé segíthet a megbocsátásban. Szánjon kellő időt a szertartásra, gondoskodjon róla, hogy senki és semmi ne zavarhassa. Helyezzen maga elé egy fényképet a szüleiről, és nézze egy ideig csendesen.

 

Sokan nem képesek megbocsátani szüleiknek. Ebben a helyzetben is ki kell lépni az áldozat szerepéből, hogy saját kezünkbe vehessük sorsunk irányítását

 

Engedje feltörni az érzelmeit a fénykép láttán. Harag, gyűlölet, könnyek, kiszolgáltatottság, bánat, szeretet – minden érzés elfogadott, semmit se fojtson el. Gondolkodjon el rajta, miért neheztel a szüleire. Most beszéljen a fotóhoz. Például: „Nagyon fájt, hogy soha nem volt rám időd. Értéktelennek éreztem magam miatta.” Érezze, hogy e szavak közben hol jelentkezik a fájdalom a testében. Ne próbálja elnyomni, csak érezze.

 

Most folytassa a fotóhoz intézett szavakat a megbocsátás hangján: „Megbocsátom neked, hogy soha nem volt rám időd.” Többször elismételheti a mondatot, míg érzi, hogy mélyen a szívéből beszél. Mosolyogjon a fényképre, majd mondja hangosan a következőket: „Köszönök neked (nektek) mindent, amit értem tettetek.” Figyeljen, mi változik a testében és a lelkében e szavak hatására.

-te-
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: boldogság, megbocsátás

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.