Psziché

A rituálék rendben tartják életünket

Az életöröm forrásai

    Sokunknak lehet alapvető életérzése, hogy külső kényszerítő erők hatása alatt áll, ezek határozzák meg életét. Számos akadály teszi lehetetlenné, hogy mi szabjuk meg életvitelünket: zsúfolásig telt határidőnaplók, a saját magunkkal szemben támasztott, túlzó elvárások, a múltból megmaradt lelki ballaszt. Egészséges, rendszert adó rituálék segíthetnek megtalálni az utat a belső nyugalomhoz és békéhez. Testnek és léleknek egyaránt jót tesznek, segítségükkel ismét szabadon lélegezhetünk.


    Életünknek szüksége van a szépre,az esztétikumra és az ünneplésre

     

    Szabadság, tisztaság, a védettség érzete és a lét értelmének megtalálása – ki ne vágyna ezekre? A hagyományos, stabil társadalomszerkezet felbomlása az utóbbi évtizedekben egyfelől sok szabadságot eredményezett, másfelől a felnövő generációkat elbizonytalanította, tájékozódásukat lehetetlenné tette. A régi, általánosan elfogadott struktúrák megkérdőjelezése egészen a családokig lehatolt; a késői 1960-as és az 1970-es évek új értékrendje az önállóságot és a társadalmi, valamint családi kötöttségektől és kényszerektől való függetlenedést állította előtérbe. Ma látjuk e folyamat eredményét, azt, hogy az „új szabadság” mekkora terhet jelent nekünk, de főképp a fiataloknak. Társadalmunkra egyre inkább jellemzővé válik a kiüresedés, önmagunk túlértékelése és az önsajnálat, a fejlődésbe vetett illuzórikus vakhit és a kilátástalanság érzete.

     

    A visszatérő szertartások újra rendet, rendszert vihetnek életünkbe. Segítenek egészséges bioritmusunk megtalálásában és kialakításában, amely gyógyítólag hat a bensőnkben uralkodó zűrzavarban, e szokások egyben megteremtik a csend és a pihenés pillanatait is. Ilyenkor ismét sikerül kapcsolatot teremtenünk legbelsőbb énünk lényegével. A rituálék révén saját életünkben újra otthonosan érezhetjük magunkat, és hétköznapjainkat – a kötelességeken és a teljesítmény- kényszeren túl – lélekkel, tartalommal tölthetjük meg.

     

    De mi is az a rituálé, a szertartás? A definíció szerint előírt, meghatározott szabályok szerint zajló, szimbolikus, ünnepi, illetve ünnepélyes cselekedet. Lehet vallásos vagy világi jellegű. A rituálé lejátszódhat a személyes viselkedés szintjén (személyes rituálék), vagy az emberek közötti viszonyok szintjén (a családi élet rituáléi, társadalmi ünnepélyek, szokások). A társas rituálé erősíti a csoport, a közösség összetartozását.

     

     

    A szertartások biztonságot és identitást nyújtanak

    Ha személyes rituálékat dolgozunk ki például azzal kapcsolatban, hogyan kezdjük vagy fejezzük be a napot, miként töltsük el a szabadidőnket, hétvégénket, akkor kialakíthatjuk azt az érzést, hogy mi magunk formáljuk, éljük életünket ahelyett, hogy az élet irányítana minket. Mi magunk adunk életünknek tartalmat, méghozzá olyan formában, amely szórakoztat és hozzájárul a lényeg megtapasztalásához. Így a szertartások segíthetik azt a kívánságot, hogy tudatosan éljünk, annak érzésével, hogy életünk értékes és van értelme. A híres osztrák orvos és pszichológus, Sigmund Freud (1856–1939) szerint a szertartások feladata, hogy távol tartsák tőlünk a félelmet. A formanélküliség félelmet kelt, és a rituálék segítenek e félelem leküzdésében. A szertartások az egészséges életvitel részét képezik. Az ember a saját maga által alkotott szokásokban és szertartásokban, ünnepekben megtalálja a védettség, a biztonság érzetét.

     

    A visszatérő szertartások megteremtik a csend és a pihenés pillanatait. Ilyenkor ismét sikerül kapcsolatot teremtenünk legbelsőbb énünk lényegével
     
     

    A szertartások és az élet struktúrája erősítik az identitás érzését és az önmagunk által meghatározott szabadságot. A rituálék az életöröm forrásai, segítségükkel életünknek szép, egészséges formát tudunk adni. Mivel életemet értékesnek tartom, felelősséget vállalok érte, és úgy alakítom, hogy az nekem jó legyen!

     

     

    Szertartásokkal lépjük át a gyermek- és a felnőttkor küszöbét

    Az utóbbi időben a pszichológia és a pszichoterápia újra felfedezte a rituálék gyógyító hatását: nem csak az átmenet rituáléit, amelyek a születést és a halált, a felnőtté válást és a házasságkötést kísérik, hanem a számtalan személyes hétköznapi szertartáséit, amelyeket az egyén saját maga alakít ki, hogy rendszert adjon életének. Főképp az élet nehéz pillanataiban játszanak a szertartások fontos szerepet, mint az életenergia átalakító erői.

     

    A szülői kötelékektől való elszakadásnak külső keretet kell adni, amely támogatja, segíti az egyén önértékelését. Földünk számos kultúrájában ezt a célt szolgálták a „beavatási szertartások”. Ezek olyan rituálék voltak, amelyek során a fiatal szimbolikusan eltűnt a sámán vagy a varázsló kunyhójában, majd onnan felnőttként tért vissza a közösségbe, mint a törzs teljes jogú tagja.

     

    A modern társadalmakban éppen ebben az életszakaszban gyakoriak az olyan pszichés betegségek, mint a táplálkozási zavarok. Ezek többnyire a fejlődés blokkoltságának kifejeződései, és a fiatalok ekkor a sámán kunyhója helyett egy pszichiátriai klinikára jutnak. Az itzajló pszichoterápia átveszi a (verbális) beavatási szertartás szerepét, amely a leválást és az új, saját identitás megtalálását segíti.

     

    A kis hétköznapi rituálék, pl. a közös olvasások, erősítik a gyerekben a védettség és családi összetartozás érzését

     

    Általában a betegségek szinte minden esetben egyúttal szellemi krízisek is, amelyek átélése közben régi tapasztalatokkal és gondolkodásmódokkal kell szakítanunk, illetve ezeket pozitív változásokká kell átalakítanunk.Az önmagunk által beosztott idő a tudatos élet része.

     

    Az önmagunk által beosztott idő a tudatos élet része

    A páciensek az önmagukra találás folyamata során ösztönösen hasonló szertartásokat alakítanak ki, amelyeket a vallásos hagyományokból ismerünk, és amelyek célja, hogy a gyermek le tudjon válni a szülőkről. Ez az emberi psziché természetének felel meg, amelynek egyre inkább le kell válnia az anyai és apai kötődésről. Csak így tanuljuk meg, miként lehetünk az emberiség nagy családjának tagjai, és istentől származóként határozzuk meg magunkat a kizárólag szüleink és élettörténetünk „terméke” definíciója helyett.

     

    Mindenkinek kell találnia a nap folyamán egy rövid időt, amelynek előre örül, amikor az az érzése, hogy ez az idő csak az övé. Szabadon minden kötöttségtől és kötelezettségtől, elvárástól, mindenkinek át kell élnie a puszta jelenlétet, amelyben egyetért saját magával és saját életével. Sokunknak különösen fontos lehet a konkrét kis szertartások kidolgozása. Másoknak ezzel szemben inkább az válik létszükségletévé, hogy kitörhessen saját rituáléinak börtönéből, és egyszerűen csak élvezze a pillanatot, a jelenlétet.

     

    Személyes szertartások

    Gondolatban kövesse egy napjának történéseit, és figyelje meg, tudat alatt milyen szertartásokat végez: hogyan kezdi a napot, hogyan reggelizik, hogyan zuhanyozik, hogyan megy munkába, hogyan tart pihenőt és hogyan zárja este a napját. Gondolkodjon el rajta, hogy ezek a szertartások jót tesznek-e önnek vagy sem, hogy tudatosan végzi-e ezeket, vagy egyszerűen csak így „alakultak”. Ekkor pedig tegye fel a kérdést magának: Milyen szertartások, szokások, cselekedetek lennének jók nekem? Mihez van kedvem?

     

    Vannak családok, amelyekben minden formátlan, szinte minden mindegy. Az ilyen családokban például teljesen bizonytalan, hogy van-e ennivaló,és az, hogy mikor tálalják

     

    Igyekezzen napját tudatosabban alakítani, szakítson időt önmagára, alakítsa ki saját, személyes életstílusát, hogy ebben megnyugvásra és biztonságra találjon. Fedezze fel az életörömöt, amelynek értelme van, és mondjon tudatosan „igent” saját létére és értékeire. Életünknek szüksége van a szépre, az esztétikumra és az ünneplésre. A szertartásokhoz azonban némi fegyelem is szükséges.

     

     

    A családi rituálék hatására erősödik az összetartozás érzése

    A családi rituálék, főképp kisgyermekek kel, fontosak a védettség, a biztonság érzésének kialakításában, a közösségi érzés megteremtésében. Ha valaki egy idegen családba kerül, akkor üdvözlési rituálékkal igyekeznek elvenni félelmét, és befogadják, a közösség részesévé teszik. Látogatóként általában a családi szellemről annak alapján alakíthatunk ki képet, hogy milyen rituálékat ismernek és gyakorolnak.

     

    Vannak családok, amelyekben minden formátlan, szinte minden mindegy. Az ilyen családokban például teljesen bizonytalan, hogy van-e ennivaló, és az, hogy mikor tálalják. Nincsenek közös étkezések. Mindenki akkor jön és megy, amikor kedve tartja. Az ilyen családban nem könnyű jól érezni magunkat. A látszólagos szabadság gyakran a szétesés jele, az ilyen család nem volt képes saját stílust kialakítani. A védettség érzése nem alakul ki, mindenki hajszolt és keres valamit – de mit is?

     

    Igaz, a közös szertartásokkal óvatosan kell bánni, ugyanis ezek mindig érintik a másikat is. Márpedig a másikra nem erőltethetek rá semmit. Csak az igényeimet közölhetem, de saját formáimmal nem szabad túlterhelnem a másikat. A családi rituálékat a gyerekek életkorához is hozzá kell igazítani. Különösen a kicsi gyermekeknek van szükségük az állandóan ugyanúgy ismétlődő szertartásokra például a lefekvéskor, a születésnapi ünnepekre, az adventi időszakra, az újév megünneplésére, az étkezési kultúra vagy az esték és a hétvégék kialakításában.

     

    Családi rituálék

    Figyelje meg, milyen közös szertartások uralkodnak a családjában. Tudatosan alakították ki azokat? Milyen hatása van ezeknek a közös szokásoknak? Jól érzi magát ezekkel a szertartásokkal, vagy inkább kiüresedett rítusokról van szó?

     

    Fontos az is, hogy egy család kitaláljon saját belső módokat arra, miként ünnepeljék meg az iskolai tanulmányok befejezését, a fiatalok elköltözését otthonról

     

    Gondolkozzon el rajta, milyen közös rituálék lennének jó hatásúak, és hogyan tudnák ezeket úgy alakítani, hogy mindenki jól érezze magát tőlük. Mindenki egyedül kezdi a napot? Hogyan üdvözlik egymást reggelente? Milyen módon tudnának közösen meditálni vagy imádkozni, melyek okoznának mindenkinek örömöt?

     

    A közös beszélgetésekbe vigye bele a fantáziáját, mondja el, hogyan szeretné megünnepelni az év fontos pillanatait. E közös szertartások lényege egyfelől az, hogy tudatosan együtt vagyunk, erre időt szánunk, másfelől annak lehetősége, hogy érzéseinket megosszuk a többiekkel. A szertartások ideális lehetőséget adnak a szeretet és a megbecsülés kifejezésére.

     

    Fontos az is, hogy a család kitaláljon saját belső módokat arra, miként ünneplik meg az iskolai tanulmányok befejezését, a fiatalok elköltözését otthonról, az egyetemi tanulmányok kezdését és befejezését. Ez lehet ünnepi vacsora, amelynek alkalmával az elköltöző gyermek elmondhatja, mi volt fontos számára a családban, és szüleivel, testvéreivel megoszthatja legértékesebb, legszebb emlékeit. Ezután következik az elengedés, a leválás, hogy ennek talaján új élet kezdődhessen.

     

    Milyen békülési szokások vannak a családjában vagy a partnerkapcsolatában? Hogyan ápolják és ünneplik szerelmi kapcsolatukat, meglepik-e egymást? A nyugdíjba vonulás után is tudatosan törekedni kell közös szokások, szertartások kialakítására, amelyekben mindketten örömüket lelik. Fontos, hogy legyenek az együvé tartozás, a közelség és az egyedüllét számára fenntartott idők, hogy a másik ne váljon teherré, ha valaki nem képes idejét beosztani (és egyedül nem tud magával mit kezdeni).

     

    Különösen a kicsi gyermekeknek van szükségük az állandóan ugyanúgy ismétlődő szertartásokra például a lefekvéskor, az étkezési kultúra vagy az esték és a hétvégék kialakításában

     

    A gyászt sem szabad a szőnyeg alá seperni. Ha egy családban nem tudnak közösen gyászolni, az elfojtott bánat belemarja magát a lélekbe. Gondolkodjon el rajta: Hogyan búcsúztatja el a család a halott nagymamát vagy a halálos balesetet szenvedett gyereket? Van-e ideje a közös hallgatásnak, az imának, a fontos emlékek csendes, meditatív megosztásának, és elmondják-e egymásnak, kinek mit jelentett az elhunyt?

     

    Milyen rituáléik (a család és a gyerekek) kötődnek a természethez, a teremtés szépségének megéléséhez? Hol van lehetősége a munkahelyén, iskolájában, egyesületében vagy klubjában hozzájárulni olyan szertartások kialakításához, amelyekben örömét leli? A dolog lényege, hogy másokkal éreztetjük, fontosak nekünk, szívesen vagyunk velük együtt, együttlétünk ünneplésre érdemes.

    -tommy-
    XVI. évfolyam 10. szám

    Címkék: életöröm, rituálék, szertartások

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.