Psziché

A sokarcú agresszió

Az agresszióelméletek evolúciós szemléletét jól tükrözi az a mondat, miszerint a legrátermettebb lesz a túlélő

    Amikor az aktuális téma, az agresszió megfogalmazódott bennem, az vezérelt, hogy az olvasó jusson túl azokon a sztereotípiákon, miszerint az agresszió nem más, mint brutalitás, csak rossz lehet, féljünk tőle stb. Látni fogják, hogy az agresszió igen komplex jelenség, így leegyszerűsíteni nem érdemes, sőt nem szabad.


    Az ember esetében az agresszió leginkább a másik személy elleni erőszakban valósul meg, azonban irányulhat tárgyakra is

     

    Az agressziónak rengeteg meghatározása létezik, azonban ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egyetértés a fogalom értelmezésében. Egy általánosan elfogadott meghatározás szerint az agresszió nem más, mint minden olyan viselkedésforma, amelynek célja másnak sérelmet vagy kárt okozni. Az ember esetében az agresszió leginkább a másik személy elleni erőszakban valósul meg, azonban irányulhat tárgyakra is, gondoljunk csak arra, amikor az ember rombol. Illetve, létezik egy másik típus, aminek a társadalmi megítélése sokkal kedvezőbb, ez az önagresszió.

     

    Hétköznapi értelemben az agresszió mindig azt jelenti, hogy az ember ártani akar a másiknak. Ám hosszú az út a vágytól a cselekvésig, hiszen számos tényező hatással van a folyamatra, ami vagy kontrollálja az agresszív késztetést, vagy tovább hajtja az úton. A mindennapi életben könnyű felfedezni az agresszió jelenségeit. A kutatók megfigyelték, hogyan lökdösik, taszigálják és bántják egymást a gyerekek a játszótéren, hogyan lépik át a profi sportolók a durva játék és az erőszakosság közötti határvonalat, vagy hogyan harcolnak a bandák az utcákon a területük, presztízsük megvédése céljából.

     

    A cikk folytatását 2014. februári lapszámunkban olvashatják!

    Makai Gábor klinikai szakpszichológus
    XX. évfolyam 2. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.