Psziché

A sokarcú szorongás

Az igazi szorongás az, ha belső, tudattalan folyamat áll a háttérben

A hétköznapi értelemben használt szorongás, mint fogalom, egyre felkapottabb: televíziós műsorok, magazinok kedvelt témája. Azonban pszichológusként úgy gondolom, érdemes mélyebben megértenünk és megnéznünk, mit takar ez a kifejezés.


A szorongás és a félelem fogalma a hétköznapi ember számára ugyanazt jelenti, bár napjainkban a pszichológusok is hajlamosak az egyszerűsítés kedvéért eltérni a megkülönböztetéstől. Szigorúan, szakmai szempontokat követve, a szorongás nem azonos a félelemmel: hiszen, ha valaki fél valamitől, akkor meg tudja fogalmazni félelme tárgyát (kutya, pók, tömegközlekedési eszközök stb.), vagyis azt, ami benne negatív érzéseket kelt. Ezzel szemben a szorongás összetettebb jelenség, ilyenkor az ember belső feszültségről számol be, akár kiemelve más vegetatív tüneteket is (fejfájás, gyomorfájás stb.), azonban nem képes racionálisan meghatározni, hogy mitől is fél.

 

A félelem, a szorongás az emberi szervezet működésének egyik sajátossága, sőt normális élettani jelenség, melyet a mindennapok során, kivétel nélkül, minden ember átél. Másképpen fogalmazva, a szervezet számára jelzést ad, amely eredetileg a vészhelyzetek felismerésére és elkerülésére szolgál. Mindezek alapján a félelem nem más, mint valamely közelgő veszély okozta aggódás. A szorongás hosszú ideig fennálló félelemérzés, amit úgy érzünk, nem tudunk kontrollálni.

 

Nehéz egy laikusnak felismerni és kezelni azokat a helyzeteket, amikor a metrón vagy a buszon valaki izzad, kapkodja a levegőt. Láthatóan zavart az illető, mégis az első reakciója szinte mindenkinek, hogy „ez elmebeteg, jobb elkerülni”. A megvető tekintetünkkel csak ártunk annak, aki éppen úgy érzi, mindjárt összeesik. Az eset azt tükrözi, hogy az átlagember azon a szinten ragad meg, hogy fél a fogorvostól, szorong a vizsgától, de más, ehhez hasonló helyzeteket félreértelmez, extrémnek tekint, ezért megpróbálja magától távol tartani.

 

A szorongás tudattalan háttere

Az igazi szorongás az, ha belső, tudattalan folyamat áll a háttérben. Sigmund Freud nevét és munkásságát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Noha mai napig sokan vitatják elméleteit, meggyőződésem, hogy a lelki működés, továbbá a pszichés problémák dinamikus megértése ő nélküle lehetetlen lenne. Freud véleménye szerint beszélni kell objektív és neurotikus szorongásról. Az objektivitás annyit jelent, hogy a félelem egy konkrét fenyegetésre adott reális válasz. A neurotikus szorongás, neurózis arra utal, hogy az ember hajlamos a tudatból kiszorítani, vagyis elfojtani a kellemetlen érzéseket, ingereket, ezáltal tudattalanná válik az információ, azonban állandó erőfeszítés kell mindezek visszaszorítására.

 

Az egyik vezető tünet a szorongásos megbetegedéseknél, amikor a beteg egy ún. „érzelmi hullámvasútba” kerül: depresszív, beszűkült gondolkodás, negatív jövőkép

 

Nézzünk egy példát: objektív szorongás-e, ha valaki lát egy kóbor rókát az erdőben, ami felé tart? Igen, hiszen a félelme reális, a róka veszélyes, megharaphat, sérülést okozhat. Objektív szorongás-e, ha valaki fél a buszon, metrón? Nem, ez a félelem irreális, neurotikus szorongásról van szó, mert félelme megmagyarázhatatlan. A metró vagy a busz csak később válik a szorongás tárgyává, ezt megelőzően belső feszültségről beszélünk, amit el akarunk rejteni a tudattalanba, tudattalanná akarjuk tenni az információt. Tovább göngyölítve a példát, ha én dühös vagyok valakire, sőt egyre nagyobb indíttatásom van arra, hogy mindezt kifejezzem, akkor belső feszültséget fogok megélni. Tegyük hozzá, hogy ez a düh, esetleges agresszió elfogadhatatlan, ezért el kell távolítani ezt az érzésemet a tudatból, így az indulatom, azzal kapcsolatos fantáziám elfojtásra kerül, a tudattalanba helyeződik át. A szorongás akkor keletkezik, amikor nem vagyok képes ezeket az érzéseket elég mélyen elnyomni. Ekkor történik, hogy a szorongás kitolódik egy tárgyra, ami lehet metró, busz, pók stb.

 

Beszéljünk még egy szakkifejezésről, a fóbiáról is. Szeretném kiegészíteni a gondolatomat azzal, hogy önmagában a kígyó akár reális, objektív félelmet is kelthet. Akkor tartjuk problémásnak a páciens félelmét, ha szélsőséges válaszreakciót ad. Az átlagtól eltérő viselkedést abnormálisnak tekintem, vagyis nyilvánvalóan egy kígyó/pók látványa egy üveg mögött nem vált ki nagy válaszreakciót (reszketés, izzadás, menekülésre való hajlam, undor), azonban egy fóbiás ember esetében mindezen tünetek megjelenhetnek.

 

 

„Megéri” néha betegnek lenni

Egy másik faktor, amely a pszichés betegség mellett szólhat, az a szenvedésnyomás érzése. Ha a páciens elfogadja és problémaként éli meg a kontrollálhatatlannak tűnő félelmét, akkor előbb vagy utóbb segítséget kér, változtatni akar kialakult helyzetén. Pszichológiai értelemben betegségbelátás és szenvedésnyomás megélése nélkül kétséges a páciens motivációja. Ez annyit jelent, hogy a pszichológus keze meg van kötve, a pszichoterápia sikeressége ilyenkor megkérdőjeleződik.

 

A feszültség mellett, az esetek többségében, az alvászavar is felbukkan

 

Gyakran kerülünk szembe azzal az érzésünkkel, hogy mi magunk jobban akarjuk a beteg gyógyulását, mint maga a páciens. Érdemes végiggondolnia a pszichológusnak és a páciensnek egyaránt, hogy jelentkezik-e betegséghaszon a szorongás fenntartásából? Az esetek többségében, még ha ez megdöbbentő is, valós jelenségről beszélünk. Nem ritka, hogy a páciens betegsége, szorongása mögött olyan motiváció áll: ha beteg vagyok, figyelmet kapok.

 

Szorongásra utaló egyértelmű jelek

Vannak-e előjelei a szorongásnak, melyek azok a tünetek, amelyek szemet kell, hogy szúrjanak még egy laikus ember számára is?

 

A tünet csak a szakember számára bír jelentéssel, hiszen a szorongó csak annyit észlel magán, hogy valami megváltozott, nem képes úgy funkcionálni, ahogy korábban. A megváltozott helyzetet akkor tartom pszichológiailag problematikusnak, ha megjelenik a bénultság érzése a páciensben. Az eddig mozgósított problémamegoldó képességük összeomlik, a repertoár kiürül, ami nagyfokú ijedelemmel jár együtt. Szeretném hangsúlyozni, hogy nincsen élet stressz nélkül, nincsen olyan nap, amikor ne élne meg az ember feszültséget, szorongást.

 

Nem ritka, hogy a páciens betegsége, szorongása mögött olyan motiváció áll: ha beteg vagyok, figyelmet kapok

 

Jogos kérdésként vethető fel, hogy miért alakul ki valakinél a szorongásos zavar, és mások miért tudják ezt kezelni. Mindkét esetben közös vonás, hogy egyszerre akarunk okosak lenni, jól teljesíteni, miközben lebeg a fejünk felett rengeteg olyan elvárás, ami teherként nehezedik ránk. Ne csodálkozzunk, ha a nyomás alatt megroppanunk. Genetikai és személyiségtényezők határozzák meg, mikor alakulhat ki szorongásos zavar. Biológiailag, veleszületetten génjeinkben hordozhatunk olyan faktort, ami hajlamosít a szorongásos megbetegedésre. Ezek a faktorok azonban kevesek egymagukban. Gyerekkorban a személyiségfejlődésnek fontos állomásai vannak, ami meghatározza egyes reakcióinkat, érzelmi válaszainkat egy bizonyos helyzetben. Az érzelemszabályozásban az édesanya tükröző magatartása meghatározó. A gyerek ezt megtanulja kezelni, érzelmi választ ad az esetleges félelmet keltő helyzetre. Vegyünk egy példát, amikor elesik a gyerek pár évesen, figyeljék meg, hogy mit csinál: ránéz az anyjára, majd ha az anya arcán ijedtséget lát, sírni kezd. Ha az anya azt közvetíti, azt tükrözi vissza az arcával, hogy semmi baj, előfordult máskor is, akkor a gyerek képes fenntartani nyugalmát. Mindez az anya-gyerek kapcsolat minőségén múlik, hiszen a kötődés milyensége bejósolhatóvá teszi a gyermek későbbi kapcsolatainak főbb vonásait, érzelmi viszonyulásait. Tehát a szorongás kialakulása egyedi. Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma eset sem. A pszichiáterek tünetekben, sémákban gondolkodnak, vagyis kategóriákat hoznak létre, ami a diagnosztika alapjait képezi, mégis pszichológusként úgy gondolom, hogy a személyiség egészét kell középpontba helyezni, ezáltal az egyén pszichés működését, dinamikáját ismerhetjük meg.

 

A szorongásos zavar különbözik a hétköznapi feszültségtől, hiszen komplex tünetegyüttes kell, hogy megjelenjen. A krónikus szorongók tünetei változó intenzitással és módon kezdik el uralni a páciens életét. Gyakori jelenség, hogy olyan helyzetben is elhatalmasodik a félelem, amikor racionálisan nem lehet megmagyarázni. Egy jó példa erre, amikor az egyik páciensem arról számolt be, hogy nyáron külföldön pihent, feküdt a tengerparton, majd arra lett figyelmes, hogy kapkodja a levegőt, izzadni kezd, mellkasi fájdalma van, amihez halálfélelem is társult. Ezek a tünetek nem először jelentkeztek a fiatal 27 éves hölgynél, azonban eddig kizárólag a munkahelyi feszültségre vezette vissza. Jól látjuk, hogy a szorongás nem tesz különbséget nyaralás és munkahely között. Szabadon lebeg, ami racionálisan nem magyarázható meg: neurotikus szorongás tipikus példája.

 

A feszültség mellett, az esetek többségében, alvászavar is felbukkan, ha valaki nem tudja végigaludni az éjszakát, fáradtan kel fel, noha időben eleget alszik, akkor érdemes erre felfigyelni. A betegek úgy szokták magyarázni ezt a megváltozott helyzetet, hogy „nem tudok kikapcsolni, csak forgolódok az ágyban és jár az agyam”.

 

Szorongásos zavarra utal, ha szomatikus tünetek is megjelennek: fejfájás, gyomorfájás. A krónikus lelki túlterheltség azonban más betegséget is generálhat: fekélyes vastagbélgyulladás, valamint szív- és érrendszeri problémákat egyaránt.

 

Az érzelemszabályozásban az édesanya tükröző magatartása meghatározó

 

Az egyik vezető tünet a szorongásos megbetegedéseknél, amikor a beteg egy ún. „érzelmi hullámvasútba” kerül: depresszív, beszűkült gondolkodás, negatív jövőkép. A páciens leértékeli saját magát, nem bízik képességeiben, majd egyre jobban izolálódik, elveszíti motivációját. A hangulatuk változik, vagyis egyik nap jobb, a másik nap sokkal rosszabb. Ez az ingadozás egy napon belül is megtörténhet. A kezeletlen szorongáshoz az esetek többségénél major depresszió társul, a betegek több mint fele élete során megbetegszik depresszióban.

 

Az öngyilkossági kockázat az átlaglakossághoz képest közel harmincszoros. Ez a szám magasnak számít, valamint a kockázat még magasabb, ha a szorongásos zavarhoz súlyos testi/vegetatív szövődmények társulnak. A depresszió mellett egy másik tényező, amely determinálhatja az öngyilkossági kísérletet, az alkoholfüggőség. Egyes kutatások szerint a súlyos depresszió és az alkoholizmus 70%-ra növeli az öngyilkosság kockázatát.

 

Továbbá kiemelném, hogy a krónikus szorongás személyiségzavar kialakulásához is vezethet, vagyis a szorongás karakterré erősödik, majd később súlyos kognitív zavar is társulat az alapbetegséghez.

 

A fent leírt tünetek önmagukban nem értelmezhetőek, egymással összefüggésben érthető meg a szorongásos zavar.

 

A szorongás diagnosztikus kategóriái

A szorongásos betegségeket a BNO-10 alapján csoportosítjuk. A diagnosztika-kézikönyvben kódokkal minden betegség megtalálható, amely kód alatt a típusos tünetek fel vannak tüntetve.

 

• Fóbiák (agorafóbia, szociális fóbia, meghatározott/specifikus fóbia).

• Pánikszindróma.

• Generalizált szorongás.

• Kevert szorongásos és depresszív zavar.

• Obsessiv-compulsiv zavar (kényszerbetegség).

• Akut stresszreakció.

• Poszttraumás stressz szindróma.

 

E megbetegedések széles spektruma azt mutatja, hogy a krónikus szorongás eltérő módon jelentkezhet egy embernél. Nem lehet tudni, hogy kinél melyik tünetegyüttes bontakozik ki, azonban pszichológusként felhívnám minden olvasó figyelmét, hogy ne várják meg a krónikus szorongás bénító hatását. Időben történő segítségkéréssel elkerülhető a pszichológiai értelemben vett szorongás.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus
XIX. évfolyam 4. szám

Címkék: szorongás

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.