Psziché

A sokszínű irigység

Az irigység eredendően ösztön, az egyéniség része

    Maga az irigység első látásra szégyenletes, elítélendő bűn, amit nem szabad kimutatni, amit el kell rejteni még magunk elől is. Szerintem inkább az érzés mögé kell tudni nézni, és megérteni a miérteket. Ne felejtsük el, hogy nincsenek véletlenül keletkezett érzések, így mindennek megvan az oka, még akkor is, ha az sokszor nem tudatos.


     

    Ön szerint van olyan ember, aki ne lenne irigy? Nincs. Gondoljunk bele, hogy óhatatlanul megéljük szinte mindennap, hogy a másik „fája jobban zöldel”. A folyamatos összehasonlítgatás következménye a különbségek észlelése és az esetleges vágy megfogalmazása, hogy bárcsak én is olyan lehetnék. Neki több van, mint nekem... Ebben az értelemben irigyek vagyunk. De! Az érzést nem szabad elkendőzni, nem célszerű úgy csinálni, mintha nem lenne. Ezzel magunkat csapjuk be, és olyan torz képet mutatunk, ami nem hiteles.

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin augusztusi lapszámában olvashatják!

    Makai Gábor
    XXIII. évfolyam 8. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2017. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.