Psziché

A szív taója


Szívünknek meg kell nyílnia, mint egy virág

 

A félelem, a harag, a féltékenység, egyszóval az érzelmek pokollá tehetik az életünket. Ugyan ki ne ismerné ezt az érzést? Egy csípős megjegyzés a párunk részéről, és a harag azonnal feltör belőlünk. De lehet, hogy egy ember, akiről soha nem volt nagy véleményünk, szakmailag nagyobb sikert ér el, mint mi – és máris felébred a féltékenység és az irigység. Kedvenc, nagymamától örökölt bútorunkon egy apró karcolás is elég, hogy elszomorodjunk.

 

A sor a végtelenségig folytatható: szomorúság, félelem, megbántottság, harag, kisebbségi érzések, gyűlölet, féltékenység, fájdalom, bűntudat, szexuális kiszolgáltatottság, hatalomvágy, sértettség, fennhéjázás, mohóság. És ha már hétköznapi apróságok is képesek kiváltani ezeket, akkor mit várhatunk a valódi drámáktól: halál, válás, betegség, erőszak, a munkahely elvesztése vagy csőd, ami másnak szenvedést, nekünk pedig bűntudatot okoz.

 

Ez minden embert egyaránt érint. Azok, akik spirituális utat választottak, sokszor jobban szenvednek tőle, mint mások. Ãk ugyanis különösen magas elvárásokat támasztanak saját magukkal szemben, szeretnék életükben megvalósítani a szeretetet, a tökéletességet, és szeretnének javítani a világon. Ha azonban őszintén szemlélik saját emócióikat, leküzdhetetlen akadályokba ütköznek.

 

Sokan azt a látszólag radikális következtetést vonják le, hogy indulataikat korlátozás nélkül ki kell élni. Ez azonban zsákutca, és általában csak ront a helyzeten, legfeljebb átmeneti megkönnyebbülést okoz. Ráadásul ismerjük a karma törvényeit: mindennek, amit elkövetünk, ránk nézve is vannak következményei.

 

A másik megoldás az érzelmek és indulatok elnyomása, csakhogy mindaz, amit elnyomunk, része énünknek, amit nem lehet akaraterővel és „pozitív gondolkodással” egyszerűen eltüntetni. Sőt még rosszabbra fordulhat a dolog. Minden, a tudatunkban elnyomott gondolat a háttérből, a tudatalattiból még erősebben befolyásol. Az elfojtott érzelmek betegséget is okozhatnak, ezt a pszichoszomatikus betegségekről szerzett tudományos ismeretek bizonyítják.

 

A Németországban élő meditációtanár, Samarpan Golda a következőképpen írja le a dolgokat: „Minden, ami tilos, az csábító, vonzó. A tiltás maga változtatja realitássá a tiltott dolgokat. Így jön létre a függőség.”

 

Ezzel a kör bezárult: az indulatok kitombolása nem segít, az elnyomás sem. Van-e harmadik út? Van, méghozzá meghökkentően egyszerű. Ha célunk a feltétel nélküli szeretet, ugyan mi lehetne egyszerűbb, mint saját magunkon kezdeni? A feltétel nélküli igen azonban (többek között) azt jelenti, hogy korlátozás nélkül megengedünk minden érzést és érzelmet magunknak.

 

Az észlelés fontossága

Samarpan Golda szavaival kifejezve: „A helyes alternatíva az érzelmek megélése és nem elfojtása, anélkül, hogy alárendelnénk magunkat nekik. Ez azt jelenti, hogy érzéseinket észlelnünk kell, de nem szabad hagyni, hogy valóságos élettörténetté dagadjanak. Akiben forr a düh, helyesen teszi, ha érzi a mérgét, aki retteg, nyugodtan remegjen. Ezeket az energiákat sem visszafojtani, sem elhatalmasodni hagyni nem szabad. Csak így enyésznek el és hagynak élni bennünket.”

 

Ha tehát mozdulatlanul ülünk, lélegzünk, és nem csinálunk egyebet, mint figyeljük, hogy mi zajlik a bensőnkben, nem is tehetünk mást, mint észlelünk, tapasztalunk. Az ilyen tapasztalások elől a hétköznapok folyamán általában elmenekülünk, pedig minden érzéshez testi tapasztalás, érzet is társul, amit észlelnünk kell. E felismerés azonban az érzelmek gyógyítási módszereiben többféle utat nyitott meg. A zen-meditáció lényege a hosszú ideig tartó mozdulatlan ülés, amelynek során a gyakorló megtapasztalja izmainak feszülését, a fájdalmat, a haragot, anélkül, hogy engedne ezeknek az érzéseknek, ill. késztetéseknek. A zen lényege, hogy mintegy kívülállóként észleljük fájdalmunkat vagy lelki szenvedéseinket, de nem térünk ki, nem menekülünk előlük. Ennek hatására képessé válunk érzéseinket megfelelő módon kifejezni. Oda tudunk menni valakihez, akire haragszunk, és higgadtan megmondhatjuk neki: „Rettentően dühös vagyok rád!”, közben érezvén a haragot, ugyanakkor nem kiabálunk és nem érzünk sürgős késztetést, hogy megüssük, vagy más módon bántalmazzuk az illetőt. Ilyenkor ugyanis a harag velünk van, de nem veszi át a kontrollt énünk felett.

 


Páros gyakorlat a testközpontú érzelemfeldolgozás keretében

 

A zen-meditáció alapján a bajorországi Tutzing városában élő meditációtanár, Safi Nidiaye különösen gyengéd és könnyen elsajátítható módját fejlesztette ki az érzelmek megélésének és kezelésének, amely egyúttal a spirituális életút részévé válhat. A módszer neve: a szív taója, más néven testközpontú érzelemfeldolgozás.

 

Ahhoz, hogy érzelmeinket, kapcsolatainkat, materiális lényünket a létezés magasabb szintjeire emelhessük, nincs egyébre szükségünk, mint szeretetre – állítja Safi Nidiaye. Mindez persze egyszerűnek tűnik, de hogyan lássunk hozzá? Az erre kifejlesztett gyakorlat három lépésből áll, valamint az azok alapját szolgáltató szándékból, ami a legfontosabb.

 

Nyissuk meg szívünket az érzelmek előtt!

Az első lépésben a megoldandó problémára kell koncentrálni – a partnerre, vagy egy kínos jelenetre, amely során a főnökünk összeszidott, és mások előtt megalázott bennünket stb. Miközben felidézzük a jelenetet, figyelnünk kell testi érzékeinkre, az élmény felidézése mely testrészünkben és milyen érzeteket kelt: csiklandozást, zsibbadást, nyomást, áramlást, hideget, meleget, szúrást, lüktetést? Ha a probléma középpontjában egy betegség áll, annak tüneteit, ill. az általa okozott panaszokat kell felidéznünk. Semmit sem kell megváltoztatnunk rajta, pusztán felismerni és észlelni, hogy mi van, mi történik, és ezzel együtt létezni.

 

A második lépés az emócióké. Milyen érzelem „bújik meg” az érintett testrészben? Félelem, bánat, vidámság, düh? Itt is fontos szabály, hogy semmin se akarjunk változtatni. Helyette inkább ismerjük meg közelebbről az érzelmeket, de ne hagyjuk, hogy úrrá legyenek rajtunk. Ebben fontos segítség lehet légzésünk folyamatos figyelése is, amit kapaszkodóként használhatunk. Ha az érzelem teljesen kibontakozott, meg kell nyitnunk előtte a szívünket és foglalkoznunk kell az illető érzelemmel, ahogyan egy anya teszi azt gyermekével. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mire van szüksége, mit akar tőlünk? Együttérzést, megértést, elismerést, dicséretet, engedélyt? Mire van szüksége ennek az érzelemnek, amikor a hétköznapokban jelentkezik?

 


Féltékenység: klasszikus érzelmi dráma

 

E három lépés alapja, amint azt említettük, egy belső szándék: „Ha érzelmeinkhez azzal a szándékkal közeledünk, hogy lehetőleg minél hamarabb megszabaduljunk tőlük, megtörténhet, hogy nem is mutatkoznak meg, mert érzik az elutasítást. Ez nem helyes, ez nem az érzelmek elfogadása” – fejti ki Nidiaye. Az ellenállás is hozzánk tartozik, és azt szeretné, ha elfogadnánk.

 

Aki erre az útra lép, és érzelmeit, egyiket a másik után, visszahozza a szívébe, életének és egész lényének mélyreható megváltozását fogja tapasztalni. A negatív érzelmeket kiváltó események ugyanis ritkulnak, majd egy idő után teljesen eltűnnek az életébnyek ugyanis ritkulnak, majd egy idő utűnnek az éől.

 

Súlyos betegségeket is meg lehet gyógyítani, ha az őket előidéző elutasítást sikerül legyőznünk” – állítja Nidiaye. „Minden, amit saját magunkból elismerünk és megértünk, megszelídül és nem nehezíti tovább életünket.”

 

Érzelmeink gyógyítása tehát teljesen paradox: Minden, amitől meg akarunk szabadulni, az tulajdonképpen mi magunk vagyunk. Amit azonban feltétel nélkül be- és elfogadunk

-tamás-
VIII. évfolyam 1. szám

Címkék: a szív taója, érzelmek, pszichoszomatika

Aktuális lapszámunk:
2019. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.