Psziché

A tartósan boldog párkapcsolatok titka

Figyelem és tisztelet: ezen alapuljon a kapcsolat

Legyünk bár gyerekek vagy felnőttek, arra vágyunk, hogy komolyan vegyenek, elismerjenek, tiszteljenek és szeressenek bennünket. Ha krónikus elismeréshiányban szenvedünk, akkor megbetegszünk, illetve lassabban gyógyulunk fel. A válás leggyakoribb okai között említik az egykori társak, hogy úgy érezték, a másik már nem tiszteli őket kellően. A szeretet művészetét azonban bárki megtanulhatja.


 

A francia matematikus, Blaise Pascal fogalmazta meg azt az alapvető formulát, hogy az ember boldogsága abban áll, ha másoktól figyelemben részesül. Immanuel Kant is úgy vélekedett, hogy figyelem nélkül nem létezik valódi szeretet.

 

Erich Fromm leírása szerint a figyelem „az a képesség, hogy a másikat olyannak lássuk, amilyen, és észrevegyünk egyszeri individualitását”. A figyelem lényege, hogy igazi érdeklődést mutatunk az iránt, hogy a másik fejlődhessen és kibontakozhasson. A figyelem tehát a kizsákmányolás hiányát jelenti. Ha a másikat igazán szeretem, egynek érzem magam vele, de olyannak szeretem, amilyen, és nem olyannak, amilyennek a szükségleteim kielégítéséhez lennie kellene. Fromm szerint „ezzel világosan megfogalmazódott, hogy csak akkor kaphatok figyelmet valaki mástól, ha sikerült megvalósítanom a saját függetlenségemet. A figyelem alapja a szabadság, így tehát a szeretet is a szabadság gyermeke, nem az uralkodásé.”

 

Egy partnerkapcsolatban a legtöbb ember nagyobb hangsúlyt fektet a figyelemre, a megbízhatóságra, az elismerésre és a tapintatra, mint a folyamatosan jelen lévő szenvedélyre. A kölcsönös nagyra tartás megerősíti az embereket saját maguk és tetteik elismertségében. Ez arra indítja őket, hogy fejlődjenek és a legjobb oldalukról mutatkozzanak be. A mindennapok taposómalmában azonban a legtöbben a másiktól  kapott ajándékot természetesnek veszik, és egyszerűbbnek érzik kritizálni a másikat, mint dicsérni és kifejezésre juttatni az iránta érzett hálát.

 

Az azonban, hogy egy pár együtt öregszik-e meg, lényegesen függ attól, mekkora a kölcsönös tiszteletük egymás iránt, és ez mennyire érzékelhető. Az amerikai párkutató, Gottman szerint a pár életében az úgynevezett „négy apokaliptikus lovas” jelenléte a kapcsolat alapjának szilárdságát mutatja. Minél több lovas galoppozik a pár mindennapjaiban, annál kisebb az esélye annak, hogy az adott két ember hosszú távon is együtt marad.

 

Az első lovas: sértő kritika. A második lovas: megvetés. A harmadik lovas: elutasítás és ellentámadás. A negyedik lovas: visszahúzódás, elzárkózás (némaságba burkolózás).

 

Mindezek a krízishelyzetben mind gyakrabban felbukkanó lovasok azt jelzik, hogy a két ember egymás iránt érzett tisztelete eltűnőben van, akárcsak a biztos érzelmi kötődés. Konfliktushelyzetben azonban csak a másik eltérő voltának tiszteletben tartása segít. Ha valaki a párjától változást vár el, a másik erre csak akkor lesz hajlandó, ha úgy érzi, a társa alapvetően tiszteli, értékeli és elismeri őt. Aki számára a győzelem fontosabb az életnél, az nem lesz sikeres a konfliktusok tiszteletteljes megoldásában.

 

 

Szerelembe esünk, a varázslat elmúlik, jönnek a konfliktusok

Ursula Nuber pszichológus szerint egy szerelmi kapcsolatban öt szakaszt különböztethetünk meg. A szerelem első, mámoros időszakában a mottó az, hogy „te vagy én”. A másikat a közmondásos rózsaszín szemüvegen át látjuk, idealizáljuk, illúziókba burkolózunk. Legkésőbb két-három év elteltével bekövetkezik a varázslat elmúlásának szakasza. A kijózanodásnak ez a fázisa azzal a mottóval jellemezhető, hogy „más vagy”.

 

Ezt követően fellépnek az első konfliktusok, amelyek az eltérő igényekből adódnak, és megjelenhet az első kétely is: „nem vagy megfelelő”. Ha nem tiszteljük egymás különbözőségét, és hiányzik belőlünk az egészséges elhatárolódás képessége, akkor ebben a fázisban vagy válásra kerül a sor, vagy túlzott harmonizálásra és a konfliktusok kerülésére, ami azzal a következménnyel jár, hogy vagy az egyik, vagy mindkét ember megbetegszik, vagy függőségen alapuló kapcsolat alakul ki az egyik partner alávetettségével. Ha nem vagyunk tudatában a saját értékeinknek és a saját igényeinknek, akkor a kapcsolat negyedik szakaszában önmagunk elveszítésének és a stagnálásnak a veszélye fenyeget. Itt az a feladat, hogy ne veszítsük el önmagunkat – „én én vagyok” –, mert csak így lehetséges az ötödik szakaszban is megőrizni a tiszteletteljes kötődést, a másik elismerését és kölcsönös támogatását, amelynek köszönhetően két önálló egyén képes együtt fejlődni: „te és én mi vagyunk”.

 

 A párkapcsolatnak akkor van jövője, ha a két ember a másik különbözőségét elismerve tiszteletteljesen elfogadja egymást

 

Ebben a fázismodellben megmutatkozik a párkapcsolatok alapkonfliktusa, a közelség és távolság egyensúlyának megteremtése. A függetlenség és önállóság iránti igényünk és a meghittség és intimitás utáni vágyunk között ingázunk. Minden szerelmi kapcsolatban előbb-utóbb felmerül a kérdés: mennyire kerülhetek közel hozzád anélkül, hogy elveszítsem önmagamat? Aki ezen a ponton a szerelem elvesztésétől való félelmében nem tanul meg nemet mondani, az szerelmi kapcsolat helyett egykettőre függőségi kapcsolatban találhatja magát, amelyből hiányzik a kölcsönös tisztelet. Ezzel nemcsak az önbecsülését veszíti el, hanem elkerülhetetlen módon társának iránta érzett respektusát is. Azt az embert, aki nem fogadja el és értékeli önmagát, nem – vagy többé már nem – lehet szeretni. Mások tiszteletét csak az szerzi meg nekünk, ha mi is tiszteljük önmagunkat, és ennek megfelelően bánunk önmagunkkal.

 

 

Lobbantsuk lángra a vonzalom parazsát, mielőtt kialszik a szenvedély

Egy pár tehát csak akkor lehet boldog, ha a két ember képes lángra lobbantani a vonzódás parazsát, még mielőtt a szenvedély vad tüze kialudna. Ez azt jelenti, hogy ne hanyagoljuk el a tisztelet parancsait, mert ez a folyamat csak így indulhat meg. Tisztázzuk újra meg újra, hogy a partnerem világa más, mint az enyém, és türelmesen meg kell hallgatnom őt, illetve a méltóságát azzal is megőriznem, hogy mindig választ adok a kérdéseire, és nem hagyom cserben. Vajon ügyelek-e arra, hogy megbízható partner legyek, aki megtartja, amit ígér, és ezzel elősegíti a kapcsolat alapját jelentő bizalom kialakulását?

 

A kötődéskutatásból tudjuk, hogy „bármilyen életkorú ember akkor hat a legboldogabbnak és akkor tudja a legelőnyösebben kihasználni az adottságait, ha biztos lehet abban, hogy legalább egy olyan ember mögötte áll, akiben megbízhat és aki a segítségére siet, ha nehézségek merülnének fel” – írja John Bowlby, a modern kötődéselmélet megalkotója a „biztos alapról”.

 

Mutassunk tiszteletet a másik iránt akkor is, ha az érzéseiről, a kötődéssel kapcsolatos szorongásairól és vágyairól beszél

 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egymáshoz való kötődést az érdeklődés, a figyelem apró jeleivel, meglepetésekkel, ajándékokkal és közös pozitív élményekkel újra meg újra megerősítsük. Amiből soha nem lehet elég: elismerés, nagyrabecsülés és a hála kifejezése olyasmiért, amit esetleg magától értetődőnek tekintenénk. Nem könnyű feladat a másik érzelmeit tiszteletben tartani, hagyni, hogy elmondhassa a magáét, együtt érezni vele és megértésünket kifejezésre juttatni. Mutassunk tiszteletet a másik iránt akkor is, ha az az érzéseiről, a kötődés sel kapcsolatos szorongásairól és vágyairól beszél, mert ha ezt teszi, ezzel bókol nekünk. Cserébe arra van szüksége, hogy jelezzük, vele minden rendben van, és hogy odafigyelünk rá. Mindez megerősíti az összetartozás érzését. Ebben az is segít, ha tudatosítjuk, hogy mindketten eltérő tapasztalatokat szereztünk, és másképpen fejezzük ki az érzelmeinket. Érdemes ez utóbbiakról egyszer elbeszélgetni a partnerünkkel.

 

 

Forduljunk a másik felé megértéssel és együttérzéssel

Mivel a legjobb kapcsolatban is előfordul, hogy megsértjük a másikat, a bocsánatkérés és a megbocsátás a legalapvetőbb képesség, amelyre a pároknak szükségük van ahhoz, hogy megőrizhessék a kötődés érzését. Úgy vizsgálhatjuk meg időről időre, hogy állunk a partnerünk iránt érzett tisztelettel, ha átgondoljuk, úgy bánunk-e vele, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

 

A szeretet nem magától terem, hanem Erich Fromm híres könyvének címe szerint létezik „A szeretet művészete”. A legfontosabb, amit megtanulhatunk, az az, hogyan bánjunk tudatosan és figyelmesen a másikkal és önmagunkkal. Fromm szerint „mi, emberek a szeretet iránti mély vágyódásunk ellenére szinte mindent fontosabbnak tartunk: a sikert, a presztízst, a pénzt és a hatalmat. Energiánk nagy részét arra fordítjuk, hogy megtanuljuk, hogyan érhetjük el ezeket a célokat, és jóformán egyáltalán nem törődünk azzal, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét.”

 

Ehhez a művészethez tartozik elsősorban a tisztelet- és figyelemteljes kommunikáció. Az emberi szellem ugyanis hajlamos arra, hogy összehasonlítson, kemény ítéleteket alkosson és sértő kritikát mondjon önmagáról és másokról, elsősorban a mellette álló szeretett emberekről. Ez azonban a legbiztosabb módja annak, hogy a kommunikáció vakvágányra fusson. A másik pedig, ha a saját igényeinket és vágyainkat szubtilis hatalmi stratégiákkal kíséreljük meg keresztülvinni anélkül, hogy tekintettel lennénk a másik egyéniségére.

 

Az egymáshoz való kötődést az érdeklődés, a figyelem apró jeleivel, meglepetésekkel, ajándékokkal és közös pozitív élményekkel újra meg újra megerősítjük

 

Amit egy idő után a legzavaróbbnak találunk a partnerünkben, nemritkán az a tulajdonsága, ami a kapcsolat elején a legnagyobb vonzerőt jelentette. Éppen ezért fontos, hogy rendszeresen visszaemlékezzünk a kapcsolatunk kezdetére, így a másikat más fényben lássuk, újra megtanuljuk értékelni és elfogadni, ahelyett, hogy meg akarnánk változtatni. A párterapeuták szerint a párkapcsolat kulcsa a tisztelet. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a szeretett személyt lényében, fontos határaival és korlátaival együtt, ahol és amilyen éppen, és nem csak akkor, ahol és ahogyan akarjuk, hogy a miénk legyen. Ennek a folyamatnak a lényege a másik ember elfogadása és tisztelete. A szeretet nem olyan érzés, amelyet mindenkinek anélkül adnia kellene, hogy tekintettel lenne saját érettségének fokára. Az emberi lét egyik lényeges jellemzője abban áll, hogy kifejlessze a szeretetre való képességét.

 

 

Páros gyakorlatok a kölcsönös megértéshez

A következő magatartás-terápiás gyakorlatok eredetileg a párterápia részei. Annak azonban semmi akadálya, hogy terapeuta vezetése nélkül is kipróbáljuk őket.

 

Mondjunk bókokat!

A terápia során a partnereket újra meg újra arra kérik, hogy tegyenek kölcsönös gesztusokat, például dicsérjék meg, ami a másikban tetszik nekik, aminek örülnek.

 

Apró kívánságok listája

A pár két tagja cédulákra olyan apró kívánságokat ír fel, amelyeket a másik teljesíteni tud. Ezek közül mindketten mindennap választanak egyet, amellyel meglepik a másikat.

 

Magatartás-kényeztetés

A két ember figyeli egymást, majd felírja, a másiknak milyen magatartásformája hat rá különösen kedvezően. Utána megosztják egymással a tapasztalataikat.

 

A pozitív érzések kifejezése

A partnerek szerepjátékban tanulják meg, hogy adott szituációban kölcsönösen pozitív érzéseket fejezzenek ki, és figyeljenek a másik pozitív érzéseinek kifejezésére.

 

Közös időtöltés tervezése

Két terápiás ülés között a partnerek olyan közös időtöltést terveznek, amely mindkettejüknek örömet szerez, de amely a függőség kifejlődése során mind ritkábbá vált.

 

Kényeztető napok

Mindkét partner kiválaszt egy olyan napot vagy estét, amikor különösen figyelmes lesz a
társához, és kényeztetni fogja. Figyelem! Február 14.: Valentin-nap!

 

Jutalmazási napló

A partnerek felírják, aznap a másiknak milyen viselkedésmódját érezték jutalomnak, megerősítő hatásúnak. A következő ülésen erről beszámolnak a másiknak.

 

 

Hogyan kommunikálhatunk tiszteletteljesen és figyelmesen?

1. Beszéd közben óvakodjunk a túl gyorsan levont következtetésektől, ítéletalkotástól és értékeléstől, helyette konfliktushelyzetben maradjunk konkrétan annál, amit megfigyelünk, és írjuk le a szituációt!

 

2. Vállaljuk a felelősséget saját érzéseink egyértelmű megfogalmazásáért, ahelyett, hogy a partnert vádolnánk, főként akkor, ha érdekek ütközéséről van szó.

 

3. Arról beszéljünk egymással, mire van szükségünk, s ne arról, mi a baj a másikkal.

 

4. Az ítélkezés, a kritika és az összehasonlítgatás jelentette kommunikációs zsákutcák ki nem elégített igényeink tehetetlen reakciói. Kívánságainkat alakítsuk át javaslatokká, a panaszainkat kérésekké.

 

Fontos, hogy rendszeresen visszaemlékezzünk a kapcsolatunk kezdetére

 

5. Veszekedés közben alkalmazzunk stoptáblát, és tartsunk szünetet! Ezzel megakadályozzuk a konfliktus eszkalálódását, és megspóroljuk az egymás fejéhez vágott tányérokat. Akkor kezdjük újra a tárgyalást, ha mindketten lehiggadtunk. Ezután fogalmazzuk meg egyértelműen az igényeinket, és közös ötletelést követően keressünk megoldásokat és kompromiszszumokat.

 

6. Ne követeljünk vagy parancsoljunk, hanem fogalmazzuk meg a vágyainkat. Mivel a szeretet a szabadság gyermeke, döntő szempont a kívánságok és igények teljesítésénél az önkéntesség. Ha a kívánságok nem teljesülését büntetés vagy fenyegetés követi, akkor parancsról beszélünk. Egyetlen szerelmi partner sem tűri azonban szó nélkül, ha birtokolni vagy alávetni akarják.

 

7. Tiszteljük tehát a szerelemben is a nemet! Csak az képes újra és újra megteremteni a közelség és távolság egyensúlyát, aki tiszteli a saját és a másik ember határait. Ez az egyensúly pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szeretet tartósan megmaradjon, és ne merüljön el a túlzott meghittség vagy az alávetettség mocsarában.

 

8. Ha a másik a problémáiról beszél, ne kezdjünk túl korán tanácsokat osztogatni! Először arra van szüksége, hogy meghallgassák, érdeklődjenek a problémája iránt és együtt érezzenek vele, hogy azt érezhesse, a párja mellette áll. Ha ez megvan, akkor jöhet a következő lépés, amikor közösen áttekintik, mi lehet a megoldás.

-nori-
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: boldogság, párkapcsolat

Aktuális lapszámunk:
2019. március

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.