Psziché

A vaddisznó halála


 

Szeles utcán megyek a kislányommal, két oldalon magas házak, üzletek. Az erős széltől minden kavarog. Több üzletben ismerős vagyok, az egyik színésznők régiségüzlete. Benézek, néhány közismert színésznő van bent, ők is látnak engem, de elutasítónak érzem őket, mert nem hívnak be mosolyogva. Mivel a kislányom beperdül, én is belépek. Főleg ruhák vannak a polcokon szép rendezettségben. A kislányomnak adnak egy bőrkesztyűt, hogy játszszon vele. Kicsit kutyajátéknak tűnik.

 

Sétálunk tovább a szeles utcán. Egyszer csak egy vaddisznó tűnik fel, nagy agyarai vannak. Tudom, hogy a vaddisznónak nagy ereje van, félek is, hogy felöklel bennünket. Kislányom kiskutya képében halad mellettem. Csörtet felénk a vaddisznó, mi menekülünk. Újból az üzletbe akarok belépni, de nem vagyok elég gyors, és a távolság egyre csökken közöttünk. Odaér, de nem öklel fel bennünket.

 

Van egy szakadt kerítés, amely nem kerít be semmit, ennek a két oldalára kerülünk. A hangommal próbálom manipulálni, magas hangon kiabálok.

 

Sok ember van körülöttünk, látják, mi történik. A vaddisznó bemegy a vadőr házába, majd újból kijön. Folytatódik az üldözés. Valaki mondja, hogy meg van lőve. Valahogy elkapom az agyarát, és valóban érzem, hogy gyengül. A fején nagy seb van. Hallom anyám hangját, hogy ő már látott ilyet. A fejseben keresztül az agya kifolyni látszik, és megszólal: „Az ember úgy él, hogy végigdolgozza az életét.” Látom a vadőrt a házban. Átvillan az agyamon, hogy biztosan ő lőtte meg, de még ilyenkor veszélyes. Miért is gondolja, hogy én elbánhatok vele. De látom, hogy már elpusztult, miközben fogom az agyaránál fogva. Még egy hangot hallok: „Akkoriban milyen boldogok voltak Adéllal.” Adél a férjem hajdanvolt szerelme.

 

 

Kedves Ruth!

 

Válófélben vagyunk a férjemmel, közel tízévnyi együttélés után. Elég drámai a helyzet, mert én soha nem dolgoztam, és nehéz lesz új életet kezdenem ilyen fokú védettség után. De hogy az exemet vaddisznóként, fejbe lőtt agyarasként formálja meg a tudattalanom, ez még drámaibbá teszi a helyzetünket. Tagadhatatlan Sándor dúvad természete. Hatalmas libidóját én csak kezdetben díjaztam. Később sok eldurvulás következett ebből. Veszekedéseink alpáriak lettek, mindketten igyekeztünk vérig sérteni a másikat, és ez jobbára sikerült is. Már régóta nem tiszteljük egymást. Én lenézem, mert tanulatlan, bárdolatlan, ügyeskedő vállalkozó, ő pedig tehetetlen szépléleknek tart engem, aki életképtelen. Sokszor elmélázom azon, hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe. Rajongott értem, hihetetlen intenzíven udvarolt, leste a kedvemet, mindennel elhalmozott. És én élveztem csodálatát. Rá is licitáltam. Ha megemlítette, hogy átmenetileg meg vagyunk szorulva, azonnal megpumpoltam valami méregdrága szépítőszerért, és élveztem, hogy ez sikerült. Soha nem fedeztem fel, hogy sebezhető pontja lenne. Ezért ez a fejbe lőtt sebesülés a legmegrendítőbb az álomban. Amikor már a szemrehányásoknál tartottunk civódó életünkben, egyszer azt mondta: „Szétgürcölöm az életemet, hogy így élhessünk.” Szíven ütött, hogy valami ilyesmit mondott az álomban is.

 

De a legfájóbb mégis az volt, amikor napnál világosabban rádöbbentem, hogy már nem rajong értem, sőt unja a vérszívásaimat, és persze meg is csal. De soha nem éreztem, hogy ennyire vaddisznóság lenne az életünk, mert lehet, hogy én is meglőtt vaddisznó vagyok. Majd ön talán jobban megvilágítja ezt.

 

Furcsa, hogy anyám hangja is bejön, mintha vele is azonosulnék. És Adél felbukkanása maró féltékenységgel tölt el. Én is boldogtalan vagyok. És elég kevéssé értem magamat. Ha Ruth többet lát az álomból, szívesen adom publikálásra.

 

                                                                             Köszönettel és üdvözlettel: Klára

 

 

Kedves Klára!

 

Valóban többrétű üzenetet lehet kiolvasni álmából, és abból kell kiindulnunk, hogy a vaddisznó mindkettőjüket kifejezi, megjeleníti. Általában  a párok előtt rejtve az is, ami összesodorja őket, és az is, ami esetenként szétrobbantja a feleket. A maguk esetében fogalmazzunk úgy, hogy a vadkan mindkettőjük archetipális állata, sebesülten már nem támadnak egymásra. Kicsit mélyedjünk el a vaddisznó természetében: Artemisznek, a vadászat istennőjének állata, itt az agyarak holdsarlóra emlékeztetnek, egyébként fallikus jelképek. A buddhista vallásfilozófiában a tudatlanság, lustaság, falánkság és bőség létforgatagát jelképezik. A féktelenség, harciasság, erőszakosság, bujaság és bőség jelképe. Templomképek vadkanábrázolásai szobrokon és képeken a gonoszsággal vívott küzdelmekre utalnak.

 

A sorok mögül az olvasható ki, hogy a tíz év alatt rengeteget hadakoztak egymással, miközben nem gondoltak arra, hogy valójában önmagukat kellene legyőzniük. Sándornak a féktelen libidót, magának az enerváltságot, amely vérszívásra készteti. Lényünk ösztöntermészetének és finomabb részeinek a harca az anyag és szellem küzdelméhez hasonlítható. Valami ilyesmiről szólhat a házasságuk. Megtűzdelve létfenntartási küzdelemmel, gyermekneveléssel és természetesen saját fejlődésükön való munkálkodással, amelyet ma divatos szóval önmegvalósításnak szoktak nevezni.

 

A kerítés, amely semmit nem kerít be, de a két oldalán állnak, az én határait jelenti. Ezt öntudatra ébredésünk óta, tehát 2-3 éves korunktól kezdve építjük és tágítjuk, ezen belül vagyunk képesek önvédelemre. Énhatárunk segít és gátol a felnőtté válásban, a felelősség vállalásában, értékrendünk kialakításában. Itt mutatkozik Klárában valami hézag, hiányosság. Érződik egy kis irigységféle a színésznők üzletében a színésznők felé, akik nem invitálják kedvesen mosolyogva. A kislánynak adnak egy kesztyűt, amely kutyajátéknak tűnik. Mintha a gyereke lenne valamiféle előretolt bástya, amit maga nem mer megtenni, megteszi ő. Viszont később, amikor a vadkan közelít, kiskutyaként megy maga mellett. Talán még mindig túlzottan ösztönlénynek kezeli őt.

 

Anyja hangján hallja, hogy mindez mintha már megtörtént volna. A bibliai időkből tudjuk, hogy nincs új a nap alatt. Valóban úgy tűnik, hogy ezt a csatát, amelyet most sem sikerült nyugvópontra vinni, megvívni a férjével, már máskor is félbehagyták. Pedig tetéződött sorsközösségük azzal, hogy gyermekük is született. Arra is utalhat ez a mondat, hogy valamit kényszerűen ismétel anyja élete mintáján, esetleg akarata ellenére. Más akarna lenni, de nem igazán sikerül kilépni a kötelékekből.

 

A mitológia, amely a tudattalanunk, színes elevenségben ábrázolja az állatokat, amelyek gyakran öltenek emberi formát. Például Árész, Mars hadisten, vadkan alakjában sebesítette meg és tépte szét Adoniszt, Aphrodité szerelmét. Az ilyen alakváltozás híven utal állati részünkre.

 

Az álomban is halálra van sebezve a vaddisznó. Jelentse ez az ösztönénjén való felülkerekedést.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XVIII. évfolyam 9. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.