Psziché

Agyevő béka



 

Tengerparton nyaraltam. Megtudtam, hogy van egy olyan béka, amely megeszi az emberek agyvelejét. Ott a parton rengeteg ilyen béka volt.

 

Menekülni kellett. Az őrök mondták, merre lehet menni és merre nem. Nagyon féltem.

 

Borzasztóan érintett, hogy ilyen veszély is van a földön. De ez nem volt elég. Menekülés közben, ahogy távolodtam a vízparttól, a szárazföldön különféle állatok vettek üldözőbe. Igyekeztem a ház felé, nyomomban az állatokkal. Félelmetes, szőrös erdei állatok voltak, vaddisznók, medvék, farkasok. Nagy nehezen elértem a házat, beugrottam a kerítés ajtaján, az állatok a sarkamban. Az első-külső szobába bejutottak, de a belső szobába valahogy bemenekültem és sikerült bezárnom az ajtót. Az állatok kint rekedtek, hallottam a dühös morgásukat, csaholásukat.

 

Már abban kezdtem reménykedni, hogy megmenekültem, amikor kiderült, hogy háború van. Rettenetes lövöldözés, bombázás, a ház felrobbant. Addigra az állatok eltűntek, de az ellenséges katonák elől újból menekülni kezdtem. De amint üldöztek és lőttek, arra vágytam, bárcsak eltalálnának. Ám nem lőttek le, sőt meg sem sérültem. Viszont utolértek és elfogtak.

 

Akkor már semmi ellenállás és életerő nem volt bennem. Visszavittek a felrobbant házba, és arra kényszerítettek, hogy varrjak meg valami ruhát. Ez nem jelentett problémát, nekiláttam a varrásnak. Nem bántottak. Katonai zubbonyokat kellett varrnom.

 

Szinte hihetetlen volt az a béke, amely körülvett a sok rémes dolog után. Ébredéskor külön öröm volt, hogy mindez csupán álmomban kínzott meg, hogy fel lehetett ébredni belőle.

 

 

Kedves Ruth!

 

Talán Önnek sikerül valami jót is kihámozni ebből a vacak álomból. Én csak végigizzadtam.

 

De a valóság sem sokkal jobb, én ugyanis kényszeres vagyok, és ez nemcsak a környezetemet terheli, nekem magamnak sem könnyű. Nemrégen lett vége a kapcsolatomnak is. Be is látom, ezt nem lehet tolerálni, hogy a reggeli munkába indulás - csupán az elindulás! - közel fél órámba telik. Mert számtalanszor vissza kell mennem, hogy valóban elzártam-e a csapot, kihúztam-e a vasalót, a kenyérpirítót, nem hagytam-e égve a gázt, bezártam-e az ajtót és így tovább. Szóval ez nagy szenvedés, de mindeddig nemigen kaptam épkézláb javaslatot, hogyan lehetne ezen túljutni.

 

Nekem nagyon nehezen megy a továbblépés a rossz dolgokon. Én rengeteget rágódom, őrlődöm, folyton tépelődöm, nehezen tudok megbékélni. Ahelyett, hogy túljutnék a problémákon, mindig eszembe jutnak, és akaratlanul is újból és újból átélek mindent.

 

Előjönnek a gyerekkori fájdalmak. Ma is látom, ahogyan a bölcsődében a dadus húz a karomnál fogva, én bömbölök, anyám a másik kezemet tartja, és én úgy érzem, menten kettétépnek. Vagy nehéz elfelejteni azokat a rettegéseket, amelyeket akkor éltem át, amikor anyám dolgozni kezdett és a nagyanyám jött át vigyázni rám. De egy-két órával később érkezett, mint ahogyan anyukám elment. Ezalatt én az ágy alá bújtam és halottnak tetettem magam, hogy ha valaki bántani akarna, hát ne tegye. Szomorú kisgyerek voltam, és most, harminc felé sem számolhatok be kirobbanó örömökről. Rengeteget dolgozom, napi 10-12 órát. A főnököm nem különösebben becsül meg, de én szeretek tökéletes munkát végezni. Magamnak sem bocsátom meg, ha hibázom.

 

Lehet, hogy az agyevő békák ezek a félelmek, kényszerek, veszélyek, menekülések? Én magam eszem meg az agyamat ily módon?

 

A pszichológia nagyon érdekel. Közelebbről a munkapszichológia és a konfliktuskezelés. Valamint az, hogy az álmok segítik-e a gyógyulást, és ha igen, hogyan?

 

Üdvözlettel: Mónika

 

Kedves Mónika!

 

Levelének hangvételéből és az álomtörténetből is érződik az introverzív magatartás, a megfigyelő pozíció. Ez az önmegfigyeléssel társítva nagyon jó indulás a gyógyulás felé. Az álmok is komoly segítséget nyújtanak ehhez, mégpedig a szimbólumokkal. A szimbólumok jelentéshorizontja igen tág és sokrétű, ezáltal hatásuk is intenzív. Átalakítják a lélekben dúló energiákat. A jelen álom vonatkozásában a félelmeket, a rettegéseket, az agressziót, a menekülési kényszert.

 

Az agyevő békák szimbólumát már meg is fejtette: a félelmek és mániák ugyanolyan szívósak és kétéltűek, mint a békák. És ha elhatalmasodnak rajtunk, valóban elveszik a józan belátásunkat, a helyzetek valóságának, az igazságnak a felismerését. Vagyis elnyel a saját tudattalanunk, a tudat, a tudás rovására terjeszkedik. A limbikus agyunk nem engedi érvényesülni a cortexünket.

 

De magára nem ez a sors vár, mert ráérzett, hogy fordulatra van szükség, és ezt már el is kezdte kimunkálni.

 

Ideje kilépni a kényszerű engedelmességek gyakorlatából. A korai bölcsődés és nagymamavárásos epizódok különösen szívbemarkolóak egy külső olvasó számára is. De ha így felidéződtek az álom rettegései kapcsán, fordítsuk az erőt a rettegéstől való megszabadulásra. Abban a sírásban nyilván a tehetetlenséget tanulta meg, hogy hiába minden, nem veszik figyelembe az akaratát. De a mostani életgyakorlatában, például a napi 10-12 órás munkában már működtetheti a szabad akaratát. Kiolvasható leveléből némi önbüntető hajlam: azt írja, hogy nem bocsát meg magának, ha hibázik. Márpedig mindannyian hibázunk, és ezt saját okulásunkra kell fordítanunk, nem önkínzó büntetésre.

 

Ehhez kapcsolódik a fenevadak üldözése. Ez lényegében a saját agressziója elől való menekülés, hiszen hosszú ideje elfojtja természetes agresszióját, a tűrés és passzivitás lett a kenyere. Ám a belső szobából sikerül kizárni azokat, ez némi önvédelemre utal. Ez a ház saját személyiségét jelképezi. A felrobbantás pedig az értékrend összetörését, a katarzist, a megújulást sürgeti. A katonák animusfigurák, valamiféle pusztítva teremtő részei az életének. Nagy öröm számomra, hogy bár már megadta volna magát a halálnak, azok nem lőtték le, Mónika, hanem bevitték a felrobbantott házba, hogy zubbonyokat varrjon. A ruhák szerepeket jelképeznek az álomszimbolikában.

 

Varrjon magának új viselkedési szerepeket. Használja az álmok szabásmintáit.

 

Üdvözlettel: Ruth

László Ruth
XV. évfolyam 3. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.