Psziché

Anyadémonok

Forgóajtó - álomfejtés


 

Férjem álma az anyjáról. Az anyját látja, aki egy kráter mélyén lévő barlangba indul. Dermedten figyeli, érzi, ebből nem lesz semmi jó. Egyszer csak valahonnan előhömpölyög a víz, és elönti az egész krátert. Szilárd földbe gyökerezve nézi. Ugyanezen a napon én is az anyámról álmodtam. Anyámat látom feküdni, de fetrengésnek is mondhatnám a pózt, amelyben van. Felcsúszik a szoknyája, kihívó tangabugyi van rajta. Műkörmei feltűnőek.

 

Ahogy nézem őt, átvillan az agyamon, hogy migrénes rohamai alatt szokott ilyenféle lenni. Abban a pillanatban átalakul formális ördöggé. Őrjöngő, tébolyult lénnyé. Furcsa lélekjelenlét lesz úrrá rajtam, és nekiállok ördögöt űzni. Sikerül is kiűznöm belőle. Majd amikor minden visszarendeződik, senki sem hiszi el az ördögűzésemet. Még a testvérem sem.

 

Néhány nap múlva egy másik álmom is volt róla. Apámmal, öcsémmel és a gyerekemmel játszunk a kutyánkkal. Nagyon jó, kellemes hangulatban. Anyám becsörtet, megbotlik a kutyában. Rossz ez a beviharzás, amikor rend és béke van. Apám soha nem marasztalja el őt, de tekintetéből most is kivehető, hogy őt is zavarja ez a viselkedés. A földön a szekrény előtt fehér ruhák hevernek. Rálépek cipővel, noha érzem, hogy ez helytelen. És várom, hogy anyám leszidjon. De ő a kutyával van elfoglalva, azt szidalmazza.

 

Hogy a sortűz elmarad, magam sem tudom, hogyan, de megváltozom, és nem ordibálok, hanem azt mondom: „Te mindig üvöltesz, folyton ideges vagy. Van valami bajod?” Amikor látom, hogy megjuhászodott, odalépek hozzá, megfogom az arcát: „Nyugodj meg.” Fiatalkori arca lesz, dús, barna hajjal. „Olyan szép vagy, anyám!” – mondom neki. Sírni kezd.

Én is sírva ébredek.

 

 

Kedves Ruth!

 

Szilárd, a férjem valóban őrültnek tartja az anyját, de valamiféle tisztelettel kezeli. „Anyuka őrült” – szokta mondogatni. És nem hagyja magát ettől befolyásoltatni. Az ő szülei huszonöt év után váltak el, amikor kiderült, hogy apósom hosszú évtizedek óta kapcsolatot tart fenn azzal a nővel, akit később el is vett. Anyósom hihetetlen perekbe kezdett, és mindent elkövetett, hogy a válást meghiúsítsa. Majd valamiféle agresszív spiritualitásba fordult, afféle félművelt tanácsadó lett. Szóval forr benne a gyűlölet és lendület, nagy túlkapásokkal igyekszik elégtételt venni magának az élettől. Az, hogy az álomban a kráterbarlangban elnyeli őt a víz, hátborzongató.

 

Nekem az anyámmal való kapcsolatom az örökös súrlódás és álkibékülés jegyében zajlik. Apám béketűrő igásló, mintha az lenne a dolga, hogy mindenki terhét cipelje. Rengeteget dolgozik, és soha nem konfrontálódik anyámmal, még azokban a nonszensz esetekben sem, amikor süvölt, hogy anyám csupán kötözködni akar. Persze soha nem tudni, mi okból.

 

Voltak nehéz évek a mi kicsi korunkban is, amikor anyám volt leterhelve. Apám külföldön dolgozott, és anyám egyedül volt velünk. Bölcsődébe hordott bennünket, mert ő is állásban volt. Óraműpontossággal szervezte meg hármunk életét. A folytonos sürgetettség hangulata most is bennem van. De én ezt nem követem, nem ismétlem. Én lassúbb, szemlélődőbb vagyok, és nem akarok mindenáron igazodni, megfelelni.

 

Ilyen tébolyult kifakadások előfordulnak anyámmal, mint amilyen az ördögűzéses jelenetben van. Szid, korhol, kifogásol, dirigál egyfolytában. Látszólag nagyon irritálom. És persze ő is engem.

 

Ez a vigasztalásos epizód, hogy én megríkatom a szelídségemmel, ilyen epizódok ébrenlétben nincsenek közöttünk. Anyám valóban nagyon szép volt fiatalabb korában, de egyesek szerint a szemében téboly lobogott.

 

Anyósommal egy darabig nagyon bizalmas kapcsolatban voltam, szinte anyapótléknak éreztem. De amikor észrevettem, milyen gonosz megjegyzéseket tesz a fiára, elidegenedtem tőle. Egyszóval: bár a nevem „boldog”- ot jelent, én nagyon boldogtalan vagyok anyám miatt. Ön talán tud más és újabb megvilágítást adni kapcsolatunknak és történetünknek.

 

Üdvözlettel: Beáta

 

 

Kedves Beáta!

 

Az embernek a szüleivel való kapcsolata valóban fontos alap, de nem annyira determinisztikus, hogy egy életre szóló minta lenne. Arról nem írt, hogy ezeket a vaskos gorombaságokat viszi-e tovább, pedig az fontos kulcs, ha más akar lenni, mint az édesanyja.

 

Úgy vélem, a férje, Szilárd, elég jól megbirkózott a helyzettel, nem hagy gyógyulatlan sebeket magán. Nyilván sokszor szerette volna az anyját megváltoztatni, jobb belátásra bírni, míg végül sorsára hagyta. Ez a vízben való elmerülés a kráterbarlangban valami ilyesmit jelez. Mintha valakit a belső vízözön, vagyis saját tudattalanja nyelne el, mivel nem képes felülkerekedni önmagán. Az ilyen fordulatot mindenkinek a saját lelkében kell kimunkálnia, és ha ez nem sikerül, akkor a lehúzó örvény érvényesül.

 

 

Magam is tudom, hogy sok összevisszaság van az életben, a mindenféle születések és halálok kapcsán, de én a rendben is hiszek. Úgy vélem, nem tabula rasával jövünk a Földre, hanem előző életeink során felhalmozódott gordiuszi csomókkal, amelyeket itt és most kell kibogoznunk vagy átvágnunk. Mint ahogyan írja is, hogy kölcsönösen irritálják egymást. Hasznosabb lenne a közös pontokat, a hasonlóságokat keresni és megérteni, mint a szembenállásokat foganatosítani. Ahogyan az álomban is történt, amikor megsimogatta az arcát. Érdemes lenne családtörténettel foglalkozni, feltárni, milyen események, betegségek, kapcsolatok voltak elődei életében. Milyen férfi- és női szerepeket vittek a nagyszülők, dédszülők. Mert az idők változásával a családi szerepek is jelentős módosulásokon kell, hogy keresztülmenjenek. Ezeket nemcsak a szociológiai tanulmányokban kell feldolgozni, hanem az egyéni életekben is. Ez az a nagyobb horizont, amely segítheti az embert túlemelkedni a családi tudattalan lehúzó erején. Azt is látnunk kell, hogy a család milyen fontos védőbástya életünkben. Ha egyszer megcsapja az árvák vagy állami gondozottak kongó belső üressége, talán képes lesz egyetérteni velem.

 

Én úgy vettem ki az álmaiból, hogy nem akar azonosulni anyja ellenpéldájával, hiszen egyszer az ördögöt űzi ki belőle, másodszor pedig briliánsan nyújt segítő kezet felé, amivel ő tud is élni. Fontos dolog, hogy a mindenféle ránk rakódott rétegek mögött az igazi, eredeti arcunkat is képesek legyünk látni. Hiszen nincsenek abszolút jó és rossz emberek. Mindenkiben vegyítve vannak ezek a tulajdonságok. Ez a tudás lehet a „boldog” élet kulcsa.

 

               Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XVIII. évfolyam 8. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.