Psziché

Árulkodó szokásaink

Mielőtt tövig rágná a körmét...

Rendszeresen kutat elveszettnek vélt kulcsa után, rágja a körmét, tekergeti a haját, esetleg képtelen időben érkezni? Ha a felsoroltak közül egyik sem illik önre, szerencsésnek mondhatja magát.


Sokan azonban olyan viselkedésmintákat ismételgetnek, amelyek idegesítők, hosszú távon akár egészségtelenek is. Látszólag apró mozdulatok csupán, ám akkor veszik észre, milyen lényeges részei életüknek, ha meg akarnak szabadulni tőlük.

 

Rossz szokásaink arra utalnak, hogy kilendültünk az egyensúlyi helyzetből, és hogy életünk valamely aspektusa már nem működik olyan jól, mint ahogy működhetne.

 

Olyan ez, mintha szokásaink emlékeztetnének arra, hol akadtunk el a múltban, és hol kell bizonyos kérdéseket tisztáznunk annak érdekében, hogy teljes életet élhessünk a mában. Nem a kiválasztott viselkedés a lényeg, hanem a minta leleplezése. Ha szokásainkat megértve tudatosítjuk ezeket a programokat, jobban megismerjük azt a lényt, akik vagyunk, és rájövünk, hogy mi az a rögzült viselkedésforma, amire nincs már szükségünk - és ezzel már meg is tettük az első lépést.

 

Szokásaink kialakulása

Általában kevés lehetőségünk van a stressz levezetésére, melynek bizonyos fokig mindannyian ki vagyunk téve. Ezért a szokásainkon keresztül "játsszuk ki" magunkból a neurózist, az eredeti feszültség okozóját.

 

Bármilyen formában jelentkezzen is egy-egy szokás, valamiképpen mindig összefüggésben áll azzal, amitől feszültek vagyunk. Lehet ez harag, félelem, neheztelés, féltékenység, szorongás vagy bármely egyéb érzelmi kiváltó ok. Valamit tudatosan (vagy még gyakrabban tudattalanul) megteszünk, és azt vesszük észre, hogy ez enyhítette az adott érzést - ezért, amikor legközelebb hasonló nyomás alá kerülünk, megismételjük az adott cselekvést. Nem kell hozzá sok idő, és a viselkedésminta egy adott létállapotra adott, bevésődött válaszreakcióvá válik.

 

Hogyan változtassunk?

A programindítók vagy kiváltó okok szokásaink előzményei. Ha megértjük, mi vezet szokásainkhoz, felismerhetjük az intő jeleket, és alternatív megelőző megoldásokat választhatunk. A szokást kiváltó érzelmek enyhítésének más módját kell felkutatnunk. Az alábbi kérdéssor ehhez nyújt segítséget.

 

1. Válassza ki egyik szokását vagy viselkedésmintáját, és írja le az elérni kívánt céllal együtt. Szabjon határidőt. Ha mindig elkésik, tűzze ki maga elé, hogy a jövő heti megbeszéléseire pontosan érkezik.
2. Vizsgálja meg a legutóbbi három alkalmat, amikor a szokása szerint viselkedett. Sorolja fel, honnan késett el az utolsó három alkalommal.
3. Mit érzett, mielőtt a szokásának megfelelően viselkedett? Emlékezzen vissza, idegeskedett-e a késése miatt, vagy azt gondolta, nem is olyan fontos, hogy időben érkezzen.
4. Hogyan érezte magát fizikailag? Esetleg fáradt volt, mert előző éjszaka sokáig dolgozott?
5. Hogyan érezte magát azután, hogy a szokása szerint viselkedett? Csalódott volt vagy dühös, esetleg más érzelem volt önben?
6. Tapasztal egy alapmintázatot? Nézze meg, talál-e hasonlóságot három szituáció között, ami a hasonló viselkedést kiváltotta?
7. Hogyan reagáltak a viselkedésére a többiek? Mit jelent önnek az ő érzelmi reakciójuk?
8. Mi a szokása lejátszásának eredménye? Mit akart elérni a viselkedésével? Mit adott önnek a viselkedése? Hogyan cselekedhetett volna másként?
9. Mi váltja ki tehát az adott viselkedést? Ha minden kérdésre őszintén válaszolt, megtalálhatja, mi váltja ki a viselkedését. Ennek ismeretében nézze át a jövő heti találkozóit, hogy melyik kapcsolódik ide valami miatt. A fentiek ismeretében már nem kell késéssel reagálnia, és a valódi problémával foglalkozhat.
   

Néhány szokás lelki háttere

Körömrágás

Egy olyan társadalomban, ahol az agresszió elfogadhatatlan, az agresszív vágyakat el kell fojtani. Ezért aztán mi magunk rágjuk le a fegyvereinket jelentő körmeinket, amelyeket támadáskor ösztönösen bevetnénk. Lefegyverezzük magunkat, lenyeljük haragunkat, mely majd belülről marcangol minket.

Fogcsikorgatás

A fogcsikorgatás a stresszel és a szorongással, alvási problémákkal, továbbá a hiányzó vagy aszimmetrikus fogakkal hozható összefüggésbe. Körmeinkhez hasonlóan fogaink is támadó fegyverek - hiszen mi, emberek, "foggal-körömmel harcolunk".

 

A fogcsikorgatással elvesszük támadó fegyvereink élét. Általában éjszaka csikorgatjuk a fogunkat, ami azt jelzi, hogy ezzel a szokással reagálunk mélyen gyökerező, agresszióval kapcsolatos kérdéseinkre. Tehetetlennek és bizonytalannak érezzük magunkat gondjaink, problémáink "megtámadásához", ezért passzív agresszív tevékenységünkkel inkább saját fogaink ellen fordulunk.

A köröm melletti bőr rágása

Minden rágással kapcsolatos viselkedés az elfojtott agresszió jele. Amikor a köröm melletti bőrt rágjuk, tehát saját húsunkba harapunk, azt jelzi, hogy valami emészt minket, hogy inkább lenyelünk valamit, mintsem hogy kimondjuk. Mivel nem a körmünket rágjuk, hanem a bőrünket, nem akarunk senkit megtámadni, hanem hagyjuk, hogy a probléma rágjon minket.

Késés

A késés az irányítás és a hatalom kérdéseit is érinti. Egyetlen önmagát valamire tartó sztár sem jelenik meg pontosan! A halogatáshoz hasonlóan a pontatlanság önbizalomhiányról is árulkodhat.

Hadarás

A szószátyárhoz hasonlóan a gyorsan beszélő is többletenergiától szeretne megszabadulni. Sok minden zajlik egyszerre, és a gyors beszéddel ettől próbál elszakadni. A gyors beszéd a bizonytalanság jele is lehet, amennyiben arról van szó, hogy amilyen gyorsan csak lehet, szeretnénk túl lenni mindenen. Ahhoz, hogy ezen túllépjünk, több időt kell szentelnünk a belső és kevesebbet a külső hangoknak. Ez lecsendesítheti és egyensúlyi helyzetbe hozza elfoglalt elménket.

Rágózás, rossz lehelet

A rágógumi üzenete az, hogy egy adott élményt nem akarunk megemészteni és elengedni. Inkább újra és újra átrágjuk magunkat rajta. A rágással, mint az éppen fogzó kisgyerek, enyhíthetjük félelmeinket, az édes íz miatt pedig megteremtjük azt az illúziót, hogy a dolgok rendben vannak.

 

A rágógumi a reklámok szerint frissíti a leheletet. Megeshet, hogy valójában megemésztetlen, mérgező gondolataink szorulnak frissítésre. A rossz lehelet a mély, ki nem mondott neheztelés és harag következménye.

 

 

Hogyan szokjunk le?

Sokféle leszokási módszer ismeretes; vannak, amelyek bizonyos szokások, mások pedig bizonyos személyiségtípusok esetében hatásosabbak. Segítségül álljon itt néhány javaslat:

Helyettesítés

Amint az elnevezés is sugallja, ilyenkor kevésbé káros cselekedettel pótoljuk az adott szokást. Ha például nem tudunk leszokni a csokievésről, de tudjuk, hogy a kiváltó oka a mellőzöttség érzése, mielőtt még ránk törne a vágy, határozzuk el, hogy a kezünk ügyébe helyezett friss gyümölccsel helyettesítjük a csokoládét. Olyan helyettest is találhatunk, ami nem ennivaló - például igyunk meg egy pohár vizet, ha csokit kívánunk, az így megtakarított pénzt tegyük félre, és vegyünk rajta valami ajándékot magunknak, amire már régóta vágyunk. A helyettesítés mellett az is segít, ha minden egyes alkalmat, amikor ellenálltunk a kísértésnek, feljegyzünk; így erősíthetjük magunkban a siker érzését. Minden győzelem, bármilyen parányi legyen is, az elkövetkezőket erősíti.

Megszakítás

Ennek a módszernek az a lényege, hogy mielőtt belemerülnénk a régi szokásba, bizonyos tevékenységeket végzünk el - például ha könnyen elfog a méreg, végezzük el az előzőleg kitervelt légzőgyakorlatot, mielőtt haragosan válaszolunk.

 

Ezek a megszakítások egyrészt tudatosítják bennünk, hogy mikor viselkedünk egy bizonyos módon, másrészt idővel gyakran enyhítik is az adott cselekvés iránti vágyunkat.

Célkitűzés és pozitív állítások

Több vizsgálat igazolta annak a módszernek a hatékonyságát, amikor az elérni kívánt célokat és a hozzájuk vezető utat lépésről lépésre papírra vetjük, és nem egyszerűen csak gondolunk rájuk. Az adott szokás leküzdésével kapcsolatos cél megfogalmazásával remekül elősegíthetjük a fejlődést, ugyanakkor bukásainkat is őszintén beismerjük. Azokra a napokra összpontosítsunk, amikor kitartottunk a terv mellett, hiszen a pozitív változások erősítik a folyamatot!

 

Egy megfelelően kiválasztott mondat puszta ismételgetésével sokkal valóságosabbá tehetjük az elérni kívánt célt. Vegyük például a körömrágást. Ha megértettük, hogy harag és neheztelés okozza, állíthatjuk a következőket: "képes vagyok levezetni a mérgemet", vagy "elengedem a negatív érzelmeket", vagy "képes vagyok közölni másokkal, hogy mit érzek". Ne feledjük azonban, hogy a kijelentések mindig legyenek pozitívak és jelen idejűek, mintha a kívánt viselkedésmintát máris gyakorolnánk.

- kriszta -
XV. évfolyam 7. szám

Címkék: holisztika, psziché, szokások

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.