Psziché

Az elszántság ereje

A „sajnos semmihez nem volt tehetségem” remek kibúvó


     

    Az előző számban arról írtam, milyen elképesztő dolgokra képes az ember megfelelő gyakorlással. Hogy a „tehetség” szó gyakorlatilag csak egy metafora arra a teljesítményre, amiről az átlagember nem tudja elképzelni, hogy tehetség nélkül is el lehet érni. A tehetség fogalma arra is jó, hogy bárki mentegethesse magát amiatt, hogy nem vitte sokra. A „sajnos semmihez nem volt tehetségem” remek kibúvó, de mondhatnám, kit érdekel. Ha azt mondjuk, a siker semmi más, mint gyakorlás, akkor az, akinek adottak voltak a lehetőségek, mégsem élt velük, egyszerűen lusta és állhatatlan. De ha a sikerhez elengedhetetlen az isteni szikra, a gének, vagy ki tudja mi, akkor az illető nem lusta, hanem a sors igazságtalanul megfosztotta őt attól, hogy az átlag fölé emelkedjen. Nem véletlen tehát, hogy szinte mozgalom indult a gyakorlás kontra tehetség vitában annak igazolására, hogy igenis létezik a misztikus tehetség. Mivel legutóbbi könyvemben arra biztatok minden szülőt, hogy bármelyik egészségesnek született gyermekből lehet zseni, ez érthető módon egyeseknél kiverte a biztosítékot. Nyilván azoknál, akik nem éreznek elég erőt magukban, hogy támogassák gyermeküket a rögös úton, vagy már felnőttek, és azt hiszik, számukra már lezárultak a lehetőségek.

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin októberi lapszámában olvashatják!

    Szendi Gábor
    XXIII. évfolyam 10. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.