Psziché

Az öregedés mítosza

A szociális szerep visszahat a biológiai folyamatokra

    Jó, persze, hogy öregszünk. De vajon nem értékeljük-e túl az öregedés testi-szellemi hatásait, és ezáltal nem értékeljük-e le öregedő önmagunk és öregedő kortársaink képességeit, lehetőségeit?


     

    Az öregedés nem egyszerűen biológiai folyamat, hanem szociális természetű is, sőt sok kutató szerint, amit ma öregedésnek és az öregedés hatásának gondolunk, annak jó része szociális sztereotípiákból és elvárásokból fakad. Az „öregség” szociális szerep, amit a legtöbb idősödő ember fokozatosan érvényesnek kezd tekinteni magára nézve, és kezdi elfogadni, kezd aszerint élni és viselkedni. A legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb példa, amikor valaki a ruházatában kezd „öregesen”, azaz szürkébben, kevésbé divatosan, sőt akár elhanyagoltan öltözni. A szociális szerep visszahat a biológiai folyamatokra is. Az átlagember utoljára az iskolában sportolt, aztán későbbi életében – ha szerencséje van – még végezhet valamilyen fizikai munkát, de a legtöbb ember ülő munkát végez, izmai lassan elsorvadnak. 50 év felett az izmok 1-2 százaléka épül le évente – hacsak nem tesz valaki azért, hogy izmait karbantartsa. A sorvadó izmok egyre kisebb fizikai erőfeszítést tesznek lehetővé, az egyre kisebb fizikai erőfeszítések pedig tovább sorvasztják az izmokat, azaz beindul az ördögi kör. A vége az, hogy már megerőltető akrobatikus mutatvánnyá válik felszállni a villamosra is.

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin májusi lapszámában olvashatják!

     

    Szendi Gábor
    XXIII. évfolyam 5. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.