Psziché

Az örökbefogadás kalandja

Hogy mindenki boldog legyen

Legyenek bár örökbe fogadó szülők vagy érintett gyerekek, sokak számára az adoptálás azt a boldogságot jelenti, hogy hosszú várakozás után végre családjuk van. Az örökbefogadás azonban nagyon sok türelmet igényel, az esemény előtt, alatt és utána is. Kezelni kell  az érzelmeket, és persze csalódások is érhetik az embert.


Az örökbe fogadó szülőknek elsőként is azt kell eldönteniük, hazai vagy külföldi gyereket akarnak-e magukhoz venni

 

Az Oscar-díjas Sandra Bullocknak egy, kolléganőjének, Angelina Jolie-nak több fogadott gyermeke van: ez a megoldás a hírességek körében főleg az utóbbi években terjed  futótűzszerűen. Az újságok címlapjára került szülők kezdetben büszkén mesélnek arról, milyen nyomorból mentették ki a kicsiket, és szegényeket általában oda is tartják a kamerák elé. Arról azonban nem esik szó, milyen érzelmi megpróbáltatásokat jelent az örökbefogadás minden érintett fél számára.

 

Az örökbefogadás már kétezer évvel ezelőtt, a Római Birodalomban is népszerű volt. A legkülönfélébb császárok és szenátorok gondoskodtak ily módon megfelelően tehetséges utódokról, akik mind a politikában, mind a családi vagyon kezelésében nevelőapjuk szavát követték. Ezen a területen az egyik legismertebb példa kétségtelenül a későbbi Augustus császáré (i. e. 63-i. sz. 14.). Őt híres nagybátyja, a római hadvezér, Julius Caesar fogadta örökbe a végrendeletében, mivel nem volt saját, törvényesen elismert fiúgyermeke.

 

Európában a római joggal párhuzamosan terjedt el az örökbefogadás eljárása. Az adoptálás kifejezés a latin adoptio szóból származik, ami annyit jelent: befogadás a gyerek helyett. Míg Angliában és Franciaországban az adoptálás szokása sokáig nem gyökeresedett meg a társadalomban, addig az évszázadok során német földön elfogadott jogi eljárássá vált.

 

Miért adoptálják a gyerekeket?

Manapság ritkán mozgatják az embereket hatalmi vagy öröklési megfontolások, amikor magukhoz vesznek egy idegen gyereket. Számos pár jót akar tenni egy elárvult vagy szegény gyerekkel, amikor jobb jövőt kínál neki. Mások súlyos, örökletes betegségben szenvednek, amit nem akarnak tovább adni az utódaiknak, vagy az egészségüket súlyosan károsító vetélésen estek át.

 

A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint a családalapítás újra a fiatal generációk egyik fő célja

 

Az örökbefogadás leggyakoribb motivációja azonban a kezelhetetlen meddőség. Számos pár számára a családalapításnak ez a módja új reményt jelent azt követően, hogy éveken keresztül klinikáról klinikára jártak, mindhiába.

 

Az örökbe fogadni szándékozó párokat gyakran kérdezik meg, nem akarnak- e nevelőszülők lenni. Ilyenkor az a cél, hogy a gyereket visszavezessék a biológiai családjához. A gyerekek ingázhatnak a két család között, és életük fontos ügyeiben nem határozhatnak a nevelőszülők. Ha azonban valakit örökbe fogadnak, akkor jogilag már semmi köze nincs a valódi szüleihez. Titkos örökbefogadás esetén a biológiai szülők nem kaphatnak információt a gyerekről, és nem tarthatnak vele kapcsolatot. Nyílt örökbefogadás esetén azonban megmaradhat a kapcsolat a lemondó és az örökbe fogadó szülők között.

 

Itthonról vagy külföldről?

A leendő szülőknek azt is el kell dönteniük, hogy a saját hazájukból vagy külföldről akarnak-e magukhoz venni kicsit. A legtöbben hazait szeretnének, és minél kisebbet, hogy a baba minél jobban integrálódhasson a családba. Ehhez sokak számára a gyerek külseje is hozzátartozik, hogy a külvilággal minél kevesebb probléma adódjon.

 

Az örökbefogadás főként azoknak a pároknak jelent reménysugarat, akiknek nem lehet saját gyerekük

 

A harmadik világbeli árvaházakban olyan nagy a szegénység és olyan sok a gyerek, hogy bizonyos esetekben onnan könnyebb és gyorsabb választani. Itt is szigorú előírásoknak kell azonban megfelelni, és nem mindenki kap gyereket. Léteznek ugyan nem hivatalos megoldások is, ezt azonban lelkiismeretes szülőjelöltek elutasítják. A külföldi  örökbefogadásra vállalkozók figyelmét a hatóságok felhívják rá, hogy a gyerekek a legnehezebb és legszegényebb körülmények közül érkezhetnek, néha semmit nem is tudnak az eredetükről, lehetséges, hogy erőszakon estek át vagy súlyos betegek. További gondot jelenthetnek az anyagi terhek, a hivatalos eljárások illetékei, a gyerek utaztatásának és ellátásának költségei.

 

Miért nézek ki másképp?

Ha a gyerek végre megérkezett, akkor következhetnek a hétköznapok, amelyekben a családoknak nemritkán súlyos előítéletekkel kell szembenézniük. Ezek közül az egyik legnagyobb, hogy a gyereket - főként ha már idősebb - kiszakították a saját kultúrköréből. Ilyenkor sokat segíthet, ha megismertetik vele a szülőföldjét és a biológiai gyökereit, akár fotókkal, könyvekkel, filmekkel, akár oda tett utazással. Ha hazai gyerekről van szó, akkor is kívánatos, hogy tudjon róla, örökbe fogadták. Külföldi gyerek esetében sajnos számolni kell a rasszizmus jelentkezésével. Ilyenkor fontos, hogy a család mögöttük álljon és kellő önbizalmat adjon nekik.

 

A legtöbb örökbe fogadó szülő nem bánja meg a döntését. A család összenő, összeszokik, és nem merül fel az a kérdés, vajon ugyanúgy szeretik-e a magukhoz vett kicsit, mintha vér szerinti lenne. Mégis, az adoptáció nem jelent biztos kulcsot a boldogsághoz. Némelyik szülő idegenséget érez, ha a gyerekről van szó, vagy távolságtartást tapasztal a gyerek részéről - főleg, ha az már idősebb volt, amikor új családba került. Másoknak azzal kell szembenézniük, hogy a kívánt gyerek fizikailag vagy lelkileg nem úgy fejlődik, mint azt elképzelték, vagy nem képes helyettesíteni azt a halott gyereket, aki helyett örökbe fogadták.

 

A szociológusok azt tanácsolják, az örökbe fogadott gyerekben alakítsuk ki a kötődést kulturális gyökereihez, a szülőföldjéhez

 

Problémát okozhat az is, ha időközben a párnak vér szerinti gyerekei is  születnek. Bár féltékenység a testvérek között is előfordulhat, a helyzet nehezebb lehet, ha valaki úgy érzi, ő csak idegen a családban. A vér szerinti gyerekek nemritkán csak nehezen vagy egyáltalán nem fogadják el a jövevényt, míg mások erőteljes védelmezési vággyal viszonyulnak hozzá. Mivel ilyen sokféle és csupa igen erőteljes, pozitív és negatív érzelem kísérheti a folyamatot, nem lehet megjósolni, milyen lesz az élet az örökbe fogadott gyerekkel.

  

Ki vagyok én? Honnan jöttem?

A szakemberek azt tanácsolják, az örökbe fogadott gyereket már időben és empatikusan világosítsuk fel biológiai gyökereiről. A gyerekek erre eltérően reagálhatnak. Néhányan mély érdeklődést mutatnak biológiai eredetük iránt, másokat kevésbé izgat a dolog. Az örökbe fogadott gyerekek ilyen jellegű érdeklődése különösen a serdülőkorban, az identitáskeresés idején lángol fel, vagy akkor, amikor ők maguk akarnak családot alapítani. Meg akarják tudni, honnan jöttek, és valódi szüleik miért mondtak le róluk. Ez nem jelenti azt, amitől sok örökbe fogadó szülő fél, hogy nem érzik jól magukat az adoptáló családjukban. Sok gyerek mindössze arra kíváncsi, kitől örökölte a szemét, az arcát, és vajon a biológiai anyja valóban megfelel-e annak a fantáziaképnek, amit róla festett magában.

 

Sok gyerek, aki rátalált a biológiai gyökereire, onnantól kezdve békésen él az őt felnevelő családban. Másoknak esetleg azzal kell szembenézniük, hogy nem találják meg a vér szerinti szüleiket, akik időközben esetleg meghaltak vagy nem reagálnak a megkeresésekre. Ilyenkor különösen nagy jelentősége van annak, hogy az örökbe fogadó családja szeretettel és bizalommal kezelje a gyereket.

-emel-
XVII. évfolyam 5. szám

Címkék: család, gyerek, örökbefogadás

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.