Psziché

Búcsú a szeretett négylábútól

Egyáltalán nem szégyen megsiratni egy állatot

    Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a magyar háztartásokban közel 2,5 millió macska, 1,8 millió kutya és 440 000 díszmadár él társállatként. Ragaszkodásuk, kedvességük és szeretetük kifogyhatatlan örömforrás, a magányosan élőknek pedig sokszor ők jelentik az egyetlen társat, akivel megosztják életüket. Éppen ezért rettentően fájdalmas, amikor elérkezik a végső búcsú ideje. 


     

    Óriási az öröm, amikor megérkezik a családba a kiskutya vagy kiscica, de az állattartás nem csak öröm, felelősség is. El kell döntenünk, hogyan biztosítjuk az állat kijárását, hogyan érintkezhet kedvencük fajtársaival, milyen táplálékot adunk és milyen játékokat tudunk biztosítani neki. Ezek többnyire örömteli izgalmak, és ebben a pillanatban még nagyon távolinak tűnik a végső búcsú ideje. Pedig egyszer sajnos az is elérkezik. Vagy váratlan baleset, illetve súlyos betegség következtében, vagy azért, mert kedvencünk elérte a lehetséges végső élettartamát. El kell gondolkodnunk rajta, milyen lesz az utolsó néhány hónap vagy hét.

     

    Aki időben elkezd ezen gondolkodni, saját maga és állata dolgát is megkönnyíti. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Sokunknak kifejezetten nehezére esik az ilyesmi. Ekkor az elfojtás jól bevált módszeréhez folyamodunk: „erre ráérünk majd akkor, ha elérkezik az ideje”. Állataink elvesztésével kapcsolatban ugyanazt az elfojtási mechanizmust alkalmazzuk, mint szeretteink halálával, sőt, általában az öregség és a halál témájával kapcsolatban. Napjaink társadalma egyszerűen elutasítja az öregséget, a betegséget és a gyengeséget, valamint a halált. Mindenki úgy szeretne megöregedni, hogy közben testi és szellemi erejét, mobilitását és autonómiáját megőrzi, pedig ez sokszor lehetetlen.

     

    A legtöbben attól tartunk a legjobban, hogy állandó ellátásra, gondozásra szorulunk, és ki leszünk szolgáltatva mások jóindulatának. Szeretett kutyánk vagy macskánk öregsége és elesettsége azért érint minket olyan mélyen, mert saját esendőségünkre emlékeztet. 

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin novemberi lapszámában olvashatják!

    –tamás–
    XXIV. évfolyam 11. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.