Gyakori megbetegedések
- Bőrbetegségek
- Emésztőrendszeri megbetegedések
- Fájdalmak – fájdalomcsillapítás
- Férfi egészségügyi problémák
- Fertőző betegségek
- Fül-orr-gégészeti betegségek
- Gyermekkori betegségek
- Ideggyógyászati megbetegedések
- Időskori megbetegedések – anti-aging
- Immunrendszer és nyirokkeringés
- Jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések – rák
- Mozgásszervi megbetegedések
- Nőgyógyászati betegségek
- Pszichiátriai betegségek
- Száj- és fogászati betegségek
- Szemészeti problémák
- Szív- és érrendszeri betegségek
- Táplálkozás, anyagcsere, hormonok
- Tüdő- és légúti megbetegedések
- Vese és a húgyutak betegségei
Ajánló
Dolgozz az életrajzodon!
Megtalálhatjuk önmagunkat
- 3 az egyben: testmozgás, önismeret, egészségmegőrzés
- Human Design System
- Szerelemtől a szeretetig
- Önismeret nullától tízig
Ajánlott cikkeink a témában:
Törjünk ki rossz gyerekkori emlékeink közül, és lépjünk be helyette a jelen birodalmába! A múlton való kérődzés helyett az úgynevezett önéletrajzmunka személyiségünk ősi középpontjának megtalálására fókuszál. Mert boldog csak az lehet, aki összhangban él saját valós lényével.
Az életünket mindig ugyanazok a problémák nehezítik meg: partnerkapcsolati gondok, munkahelyi bonyodalmak, családi viszályok, hiányzó önbizalom, vagy csak általános lehangoltság, amelynek talán nem is tudjuk az okát. Silke Ewald, aki a németországi Frankfurt am Mainban alkalmazott életrajzmunka-központot vezet, úgy tapasztalja, sok páciense már pszichoterápiára szorul, mert nem képes önmaga kilépni ebből a körből.
A 48 éves szakember öt ülés után általában sikeresen szabadítja meg pácienseit problémáiktól, ami nem azt jelenti, hogy a gondokat félre-seprik. De az illetők egyszerűen másként látják a helyzetet, nagyobb összefüggésekben, felismerik az értelmet benne, ez pedig megkönnyíti a visszatérő, terhes szituációk feldolgozását.
Az akadályok kihívások
Az életrajzmunka ahhoz segíti hozzá az embereket, hogy az emberi sors általános érvényű szabályainak és önnön életfeladataiknak a felismerésével megtanulják elolvasni saját életük történetének nyelvét. Azaz megtaláljanak valamiféle vörös fonalat, mozgatóerőt életük eseményei mögött. Ez a felismerés nem csupán az aktuális helyzetre vagy az illető gyerekkorára vonatkozik, és az esetleges kudarcokért a felelősséget nem tolja át a szülőkre, a nevelőkre, a külső körülményekre. Arra döbbenti rá a pácienseket, hogy az élet feladatokat állít eléjük, amelyekben nem akadályokat kell látnunk, hanem kihívásokat, amelyek révén érettebbek leszünk.
Erre a felismerésre manapság nagyobb szükségünk van, mint valaha. Régóta nem létezik már tudniillik az egyetlen helyes, üdvözítő életmodell, sorsunk alakulásában egyre kisebb szerepet játszanak olyan, valaha meghatározó tényezők is, mint a vallás, a bőrszín vagy a nem. De vajon hogyan is viselkedjünk, ha – mint valamiféle óriási szupermarketben – hatalmas a választék magatartásformákból? Erre a kérdésre keresi a választ az életrajzmunka. Az élet ugyanis nem szupermarket, döntéseink nem anyagi jellegűek. Az olyan dolgok, mint hogy melyik munkát válasszuk, vagy hová menjünk nyaralni, nem központi jelentőségűek.
Az életrajz-tanácsadók mind anyagi, mind szellemi szempontból foglalkoznak pácienseikkel. Különbséget tesznek a mindennapi és a magasabb én között. A mindennapi én foglalkozik a konkrét dolgokkal: mit vásároljak ma vacsorára, mi lesz a teendőm a munkahelyemen. A magasabb én, amely laza kapcsolatban az előbbivel, e fölött lebeg, lényünk egyedi és mélyen individuális része. Ez segít megérezni a helyes döntést, amikor sokféle lehetőség előtt állunk, ennek köszönhetjük, ha magasabb erő működését érzékeljük a háttérben. Egy olyan erőét, amely intuitíven tudtunkra adja, ha egyek vagyunk önmagunkkal.
Ennek az erőnek a működését mindannyian megtapasztaljuk időnként. Ilyenkor mintha energia áramlana keresztül rajtunk, ellazulunk, biztonságban érezzük magunkat, ugyanakkor szabadnak és magabiztosnak is. Felmerül a kérdés, hogyan maradhatunk tartósan kapcsolatban ezzel az erővel. Hogyan kerülhetjük el, hogy külső tényezők elvakítsanak bennünket, és eltérítsenek a helyes útról. Elvégre ki ne akarna egységben élni önmaga legbensőbb lényegével? Ki ne akarná megtudni, mi is szíve legrejtettebb vágya? Ki ne akarná megtalálni élete valódi párját, akivel mély szeretetben élhet? Azt a hivatást, amelyre valóban hivatott?
A krízis mint esély
A szakemberek szerint gyakran a krízisek és a sorscsapások ébresztenek rá bennünket arra, hogy elveszítettük a kapcsolatot magasabb énünkkel. És paradox módon éppen ezek azok a helyzetek, amelyek lehetővé teszik, hogy újra megtaláljuk ezt a kapcsolatot. Az életrajzmunka olyan szituációkról beszél, amelyekben megragadjuk a létezést, amikor megérezzük, hogy mi magunk is hozzájárulhatunk ehhez a létezéshez, miután a helyzetünket először bénítónak és igazságtalannak találtuk. Akad olyan asszony, akit váratlanul kirúgtak a munkahelyéről, de miután új helyen kezdett dolgozni, kiderült, hogy megtalálta álmai állását. Másvalaki fájdalmas válása után találta meg azt a kapcsolatot, amelyre mindig is vágyott. Maga Silke Ewald 36 évesen vált el a férjétől, három gyermeke apjától, mert úgy érezte, nincs közöttük szellemi kapcsolat, az életük felületes. Nagy nehézségek árán építette fel újra az életüket, míg teljesen meg nem újult. És megtalálta élete párját is, akivel tizenkét éve nagy szerelemben élnek.
Törvényszerű, hogy aki beleragad a múlt érzéseibe és traumáiba, az saját énjét belső és külső események összegének látja. Aki egy krízisben felismeri a lehetőséget, a káoszban meglátja a kreativitás szikráját, az ott is mozgástérre akad, ahol egyébként blokád állná útját. Ahol nincs küzdelem, ott nincs fejlődés – állítja az életrajzmunka. Éppen a törések, a krízisek, az ellentmondások teszik érdekessé az életet. Ennek során nem annyira az egyéni élet eseményei, a válások, a betegségek, a felmondások állnak a középpontban, mint inkább a kérdés, mennyiben függenek össze ezek az események, és milyen kapcsolatban állnak a jövővel. De a központi kérdés nem úgy hangzik: hogy fordulhatott elő, hogy most ilyen rosszul érzem magam? Hanem úgy: hogyan változtathatok az életemen?
A váltáshoz bátorság kell
Az egyéni gondok feltérképezéséhez Silke Ewald kérdéskatalógusokkal dolgozik. Mihelyt egyik páciense megfogalmazta, milyen témán akar dolgozni, meg kell találni a mögötte rejlő alapvető meggyőződést. Annak a menedzsernek, aki úgy érezte, módszeresen gyötrik a munkahelyén, az volt a meggyőződése: nélkülem nem megy. Bár megpróbált kollegiálisan és a csapatszellem jegyében viselkedni, belül az után vágyott, hogy tökéletes és érinthetetlen legyen. Miután megváltoztatta alapbeállítottságát, arra, hogy „nem kell mindent tudnom”, a görcs kibomlott, és a munkahelyi probléma megoldódott.
Végső soron mindig az a kérdés: mit akar tőlem az élet? Hová vezet engem a felsőbb énem? A szakember páciensei többségükben harminc körüli nők, akik kettős szorításban élnek: egyrészt minden afelé hajtja őket, hogy gyereket vállaljanak, de akkor elveszítenék érdekes munkájukat és a szabadságukat. A szakember ilyenkor hozzásegíti őket ahhoz, hogy felismerjék valódi vágyaikat és kívánságaikat. Ideális esetben ugyanis egy gyerek akkor születik, amikor az ember arra vágyik, hogy egy másik ember iránti szeretetéből valami magasabb szülessen. Ilyenkor nem az a kérdés, akarom-e vagy sem, hanem hogy az az inkarnáció előtt álló lény akar-e érkezni vagy sem.
Az életrajzmunka akkor sikeres, ha az illető elég bátor és éber ahhoz, hogy megragadja a pillanatot, a lehetőséget, amelyet a sorsa kínál. A megújuláshoz megerősödött önbizalomra van szükség, mert a jelentkező új gyakran szokatlan, és ellentmond minden normának. Ugyanilyen szokatlan az életrajzmunka végső célja is: a saját életnek olyan műalkotássá való alakítása, amely inspirálhat másokat.
-emel-
X. évfolyam 1. szám
Címkék: önismeret
- 3 az egyben: testmozgás, önismeret, egészségmegőrzés
- Human Design System
- Szerelemtől a szeretetig
- Önismeret nullától tízig
Ajánlott cikkeink a témában: