Psziché

Ezüstérmék

Forgóajtó - Álomfejtés


 

 

Álmomban ezüstérmeket vásároltam. Abból az alkalomból, hogy majd nálunk is bevezetik az eurót, a forintból ezüstsorozatot bocsátottak ki, 100, 50, 20, 10, 5, 2 és 1 forintos címletekben. Én is megvettem az egész sorozatot. Szép műanyag tokba voltak csomagolva. Medálokat is árultak, amelyek a lánccal együtt voltak csomagolva. Ebből is vettem.

 

Otthon nézegettem, mutattam a többieknek. Anyósom is ott volt, a valóságban már nem él.

 

Gyönyörködött a sorozatban. Egyszer csak kuncsorogva, kedveskedve akarta megszerezni a medált tőlem. Ez a fajta álságos kedvesség nagyon is valóságos volt. Amikor látta, hogy nem akarok kötélnek állni, még ráduplázott. Célozgatni kezdett, hogy igazán tudhatnám, miért lenne neki olyan fontos ez a medál, ki kellene találnom, kit is akar ő voltaképpen megajándékozni: hát persze, hogy Évácskát, a fattyú unokáját, akinek az én férjem az apja. Még azt is hozzáfűzte, hogy én biztosan megértem őt és egyetértek vele. Na, bennem minden felbolydult. Egyáltalán nem keresve a szavakat, üvöltve fakadtam ki:

 

Egyáltalán nem értem meg!

 

Mit képzelsz?!

 

Az egész életemet tönkretette a fiad ezzel a fattyúüggyel, és a gyerekekét is. És még nekem kellene a keblemre ölelnem és a medálommal megajándékozni?!

 

Mintha ez lenne a legnagyobb jó az életemben?

 

Nem! Nem! Felejtsd el! Szó sem lehet róla!

 

Álmomban is eluralt az érzés, hogy az én megboldogult anyósom mindig azt védte, akinek a legkevésbé volt igaza.

 

Ezzel a gondolattal ébredtem. És csak órák múlva jutott eszembe, hogy álmodtam.

 

 

Kedves Ruth!

 

Nemcsak órák múlva, az ébredésemet követően tudtam visszaemlékezni, de ma van a 25. házassági évfordulónk. Így hát azt gondolom,mindez együtt az én szaftosan bugyborgó hibbant történetemmel méltó arra, hogy a világ megtudja. Természetesen szeretnék inkognitóban maradni, Ön ezt biztosan jól fogja tudni kezelni.

 

50 évesek vagyunk a férjemmel, egyetemi évfolyamtársak voltunk. Két nagyfiunk van,mindketten egyetemre járnak.

 

Ez a krach Évácskával házasságunk 11. évében ütött be, 36 éves korunkban. A boldog lányanya egy gyermekkori ismerőse, talán általános iskolába jártak együtt, tehát velünk egyidős. A diplomás, lakással rendelkező szingli, a nagy vadász, aki nős férfiakat is próbál becserkészni a függetlenség pókhálójába.

 

Én az esetet csak véletlenül és hat év múlva tudtam meg: egy kölcsönügyletnél a férjem a három gyerek után járó kedvezményt igényelte. Amikor azt mondtam, hogy tudtommal csak két gyerekünk van, felvilágosított, hogy rosszul tudom, mert neki három gyereke van. Képzelheti, mit éreztem. Először el akartam válni azonnal. Majd a düh visszatartott attól, hogy ilyen könnyedén elálljak a szingli Mancus útjából, átengedve neki az én gyerekeim apját is. Meg a megkeseredett, gondokban őrlődő anya sem akarok lenni, akinek a fiai töltik be a férj szerepét. Második házasságra álmomban sem gondoltam. Így szépen lenyeltem a békát. Most már tudom, mikor van az apai láthatás, és karácsonykor, szenteste legálisan lohol a délutáni gyertyagyújtásra oda, majd ide.

 

Anyósom - isten nyugosztalja - igen agyatlan és intrikus nő volt. Elolvadt a gyönyörűségtől, milyen merész nők vannak. Ő ezt az egykéjét sem igazán akarta, így rá lehetett azokra cuppanni, akiket csodálhatott. Én nem tartoztam ezek közé, mert én soha nem dőltem be a kedveskedő hízelgéseinek. Mint az álomban sem. Valóban jó lenne már túljutnom az egészen, de ha elfogadásról és megbocsátásról beszélnek, minden feltolul bennem. Mint ennek az álomnak a nyomán is. Emlékszem, először én is akartam egy harmadik gyermeket, de 42 évesen mégsem lett volna jó. Ha publikálásra méltónak találja, Gemma legyen a nevem, a megkövesedett fájdalom neve. 

 

 

Kedves Gemma!

 

Remélem, sikerül majd oldanom soraimmal valamit a megkövesedett női és anyai fájdalmán. Az ilyen fájdalmakat valóban csak oldani lehet, nem megszüntetni, kitörölni, mert hát Évácska a maga fiainak féltestvére, és még az sem kizárt, hogy igen kedvelnék. Az oldást a néhai anyósával kell kezdeni, hiszen az álomban is az ő álságos viselkedése ölt formát. Az ilyen negatív kötődés ugyanis nem szerencsés. Ha hisz a reinkarnációban, ez még inkább rávilágít az egésznek a lényegére. Annál is inkább, mert azt jól tudjuk, hogy a férfiak házastársválasztása mindig egy, a saját anyjukkal való hasonlóságon alapszik. A horoszkópban a 12. ház jelöli ezt a kapcsolatot. Ez tehát a kérdés animavonulata. De van más is: azzal, hogy sem el nem vált, sem nem szült csak azért is harmadik gyermeket, világos, hogy összetettebb nő, mint az intrikus anyósa, vagy a féltékeny Héra. Az élet maga is mitológiai forgószínpad, saját hűségünk/hűtlenségünk rejtett és manifeszt történeteivel. Nem szabad fölösleges bűnhődésekkel megterhelni a történetüket. A Vízöntő-korszakban már látnunk kell, hogy az egyes emberek világrajövetele túlnő a családi kereteken. Ez a magasabb törvényszerűség segítse a megértésben, és ne az elfogadás vagy megbocsátás kategóriájában élje meg az eseményeket.

 

Az álomban a valutaváltás utal a szemléletváltásra, az értékcserére, forintból euró. Maga a régi érték egy hiánytalan sorozatát vásárolja meg és még egy medált is. Az ilyen nemes fémből készült tárgyak - érmék, medálok - az álomszimbolikában a mélyént fejezik ki: a lényünk változatlan részét, amely mindig azonos marad önmagával, amely elidegeníthetetlen tőlünk

 

És maga megőrizte méltóságát ebben a történetben.

 

Engedje meg, hogy együttérzésem jeléül megajándékozzam egy talizmánnal, a választott álneve szigillumával: a neve betűinek számértékét a Szaturnusz négyzet számaiban, illetve számaiból összekötve egy hurkos vonalat kapunk. Ezt a vonalat küldöm talizmánként.

 

Üdvözlettel:

László Ruth
XI. évfolyam 8. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.