Psziché

Gyászmunka

Jelen lenni a fájdalom és a kétségbeesés közepette is

    Az élet és a halál, a halál és a gyász elválaszthatatlan egymástól. Mivel számos, a gyászhoz és annak feldolgozásához kötődő, azt megkönnyítő hagyomány és szertartás mára feledésbe merült, társadalmunk minden, a halállal kapcsolatos témát igyekszik száműzni, agyonhallgatni. Ennek következtében sokunknak fogalma sincs róla, mihez kezdjünk, amikor ránk szakad egy szeretett ember elvesztése felett érzett gyász és fájdalom. Ilyenkor a legfontosabb, hogy legyen a közelünkben valaki, aki nem söpri a témát a szőnyeg alá, és tudja, mi a teendő.


     

    A szomorúság és a gyász ugyanúgy hozzátartoznak életünkhöz, mint a boldogság és az öröm. Hiú  ábránd, hogy ezeket a fájó érzéseket egyszerűen száműzhetjük az életünkből, vagy elfojthatjuk őket. Pedig gyermekkorunk óta erre nevelnek minket. Megtanuljuk lenyelni a könnyeinket, amikor olyan mondatokat hallunk a felnőttektől, hogy „Szedd össze magad!”, vagy „Ne bőgj már!”, vagy „Na ne sírj, nem olyan borzasztó az egész...”. Ilyen és hasonló mondatokat valószínűleg életünknek későbbi időszakaiból is fel tudunk idézni. Környezetünk ezzel szuggerálja belénk, hogy legyünk erősek és ne mutassuk ki gyengeségünket. A bánat és a gyász elfojtásának legrosszabb következménye, hogy amikor valami igazán megrendítő dolog történik velünk, amelyben már nem működik a jól megszokott elfojtási mechanizmus, egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a szituációval, és teljesen tehetetlenné válunk.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin novemberi lapszámában olvashatják!

     

    -tamás-
    XXIII. évfolyam 11. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2017. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.