Psziché

Hogyan kommunikálunk?

Önfejű konok vagy sértődékeny egoista?

    Ha hamarabb nem is, egy-egy konfliktus során mindenképpen kiderül, milyen kommunikációs mintákat használunk mi, és milyet a partnerünk. Korán elsajátított mintáinknak megfelelően többé-kevésbé offenzíven vagy defenzíven, agresszíven vagy panaszosan reagálunk. A környezetünkkel azonban csak az offenzív-empatikus kommunikáció segítségével tudunk kapcsolatot teremteni, állítja dr. Wolf-Jürgen Maurer az erőszakmentes kommunikációról.


     

    Életünkben a legnagyobb stresszfaktort általában a többi ember jelenti. Főleg, ha nem értenek velünk egyet, nem ismerik fel, vagy nem elégítik a szükségleteinket, vagy a mieinkkel teljesen ellentétes elképzeléseik és vágyaik vannak. Ilyenkor egymásnak feszülünk, kialakul egy konfliktus. A konfliktusok alapvetően nem szokatlan jelenségek, az emberi együttélés szerves részei.

     

    A problémát nem a konfliktusok létezése jelenti, hanem az, hogy különböző módon kezeljük őket. Főleg, ha nem tanultunk meg offenzív és empatikus módon kommunikálni. Két lehetőségünk van. Az egyik, hogy lemondunk a saját akaratunkról, meghunyászkodunk és teljesen megváltoztatjuk magunkat a kapcsolat kedvéért, álarcot hordunk, elbújunk egy illúzió mögé, és nem kommunikálunk egyértelműen. Ebben az esetben sem saját magunkkal, sem másokkal nem vagyunk őszinték, mert félünk a veszekedéstől, vagy attól, hogy rámehet az egész kapcsolat. Feláldozzuk tehát magunkat a kapcsolatért.

     

    Ez általában megbosszulja magát, mert ennek hatására a kapcsolat általában csak még labilisabbá válik. A másik nem talál egyenrangú partnerre bennünk, mi elveszítjük az önbecsülésünket, ezáltal előbb-utóbb a másik is elveszíti az irántunk érzett tiszteletet, és elhagy minket, mivel mi is elhagytuk saját magunkat. A másik opció, hogy kizárólag a saját egónkra hallgatunk, makacsul és önfejűen a saját akaratunkat próbáljuk átvinni, szigorúan és keményen elhatárolódunk.

     

    Ezáltal azonban elveszítjük a kapcsolatot a másikkal, aki bántva és elutasítva érzi magát, azt az érzést keltjük benne, hogy nem hallgatjuk meg őt. Ebben az esetben tehát a kapcsolatot áldozzuk fel azért, hogy nekünk legyen igazunk. Ennek hatására pszichoszomatikus tünetek lépnek fel, amelyeket a kommunikációs zavar kifejezéseként értelmezhetünk: zavar áll fenn mind a saját magunkkal való kommunikációban, mind a másokkal való kapcsolatainkban. A pszichoterápia ezért fektet mindig komoly hangsúlyt a mások és a saját határainkkal való viszonyunkra.

     

     

     

     

    A cikket a Természetgyógyász Magazin szeptemberi lapszámában olvashatják!

    –emel–
    XXVI. évfolyam 9. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2020. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.