Psziché

Hogyan legyünk boldogok?

A boldogság nem véletlen

Aki gyakran érzi magát boldognak, egészségesebb, hosszabb ideig él, ritkábban kap szívinfarktust, cukorbajt, és több örömét leli az életben. Érdemes tehát arra törekednünk, hogy a boldogságot életünk egyik meghatározó elemévé tegyük, és törekedjünk elérésére. Az agykutatás legújabb eredményei is azt mutatják, hogy a boldogság nem véletlen, hanem olyasmi, amit meg lehet tanulni.


 

A boldogságot értelmezhetjük általános kellemes közérzetként, illetve elégedettségként. A tartós boldogság eléréséhez belső érési folyamatra van szükség: hogy boldogok vagyunk-e vagy sem, az teljesen tőlünk függ, a gondolatainktól, a szavainktól és a tetteinktől.

 

Lényünk alapvető tulajdonsága, hogy keressük a boldogságot és az élet értelmét. Aki boldog, az úgy érzi, életének van értelme, és aki életének értelmet és jelentőséget tud adni, az átéli a boldogságot. Arisztotelész szerint a boldogság az emberi cselekedetek legvégső célja. A tartós boldogságot úgy határozhatjuk meg, mint az aktuális életöröm és a cselekedeteink értelmébe vetett hit átfogó átélése.

 

Az anyagi gazdagságra való törekvés mint legfőbb életcél többnyire boldogtalanságot, ellenségeskedést, konfliktusokat, irigységet, depressziót és szerencsétlenséget eredményez. Ezért életünket érintő döntéseinknél mindig fel kell tennünk a kérdést, mi az, ami valóban boldoggá tesz minket. Itt az arányokról van szó, olyan dolgok mérlegelésekor, hogy mi szerez nekünk örömet, mi az erősségünk, mit tartunk a tehetségünknek, mi az a tevékenység, amelynek értelmét látjuk, és ami jelentőséget ad a tetteinknek. Ha olyasmit teszünk, amit valóban a szívünkön viselünk, és ami közelebb visz minket a céljainkhoz, akkor boldogságunk érzése jóval nagyobb lesz, mint amikor csak passzív átélői vagyunk a szerencsésen alakult körülményeknek.

 

Egy ember olyan mértékben boldog, amilyen mértékben az életét képes egészként átélni. Életünk végén valamennyiünknek felelnünk kell a saját sorsunkért. Vajon mit fogunk látni, ha a halálunk előtt visszatekintünk az életünkre?

 

 

A boldogtalanság csapdái: ítélkezés, dac és perfekcionizmus

Ha gyakrabban akarunk boldogok és elégedettek lenni, akkor az agyunkat tudatosan kell trenírozni arra, mi az igazán fontos az életben. A boldogság ugyanis gyakorlás és szokás kérdése, és attól függ, mire irányítjuk a figyelmünket, mit és hogyan gondolunk.

 

A legtöbb ember a folyamatos ítélkezéssel maga válik saját boldogtalansága forrásává. Mások elítélése krónikus bosszankodást jelent, vagy önmagunk leértékelését és bűntudatot. Egy régi tanítás szerint "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!" Aki folyamatosan ítélkezik és értékel, az nem tud ellazulni.

 

A boldogtalanság másik csapdája a dac: "Meg akarom kapni azt, amit nem kaphatok meg!" Ne arra fixálódjunk, amink nincs, hanem arra összpontosítsunk, amink van! Vezessünk boldogságnaplót, és legalább hetente egyszer írjuk fel mondjuk lefekvés előtt, mi az az öt dolog, amiért hálásak vagyunk, ami boldoggá tesz minket. Ez igen hatásos antidepresszív stratégia.

 

Legyen bennünk elég merészség, hogy megváltoztassuk környezetünket

 

A perfekcionizmus is gyakran a boldogtalanság csapdájába kergeti az embert. Aki olyan mottók szerint él, mint "az elég nem elég" vagy "gyorsabban, magasabbra, tovább, jobban", azt a folyamatos igyekvés, akarás és összehasonlítgatás gyorsan belső nyugtalanságba és erőteljes feszültségbe kergeti. A túl nagy elvárások rendszeresen nagy kiábrándulást vonnak maguk után.

 

A boldogság részben attól függ, kivel hasonlítom össze magam. Ez ad magyarázatot arra, miért szokott boldogabb lenni a bronzérmes az ezüstérmesnél: mert örül, hogy egyáltalán jutott neki érem, miközben az ezüstérmes azon bosszankodik, hogy csak egy hajszállal maradt le az aranyról. Az olyan társadalmakban, ahol a jóléti olló nem nyílik túlságosan tágra, általában boldogabbak az emberek, mert az összehasonlítgatás csak irigységet és a konkurencia érzését kelti. Márpedig mindkettő képtelenné tesz a szeretetre, holott a boldogság alapfeltétele a szeretetre való képesség. Különösen sok boldogság jut annak, aki elégedett önmagával. Legfőbb ideje hát, hogy abbahagyjuk a negatív összehasonlítgatást!

 

A pénz nem játszik nagy szerepet, de az ajándékozás boldoggá tesz

A pénz túlságosan nagy szerepet nem játszik a boldogságban. Világos értékorientáció nélkül gyorsan elvész a kaviárevés élvezete. A pénz viszont igazoltan sokkal boldogabbá tesz, ha mások érdekében adjuk ki. Ha a lottónyertes lelkiállapotát hasonlítjuk össze annak a balesetet szenvedett áldozatnak az érzéseivel, aki emiatt megbénult, két évvel a végzetes eseményeket követően nem lesz igazi különbség a két ember élettel való elégedettsége között. A boldogsághormonok mindig akkor választódnak ki, ha valami jobban sikerül, mint vártuk volna. Rövid idővel később már hozzászokunk az új állapothoz.

 

A boldogságra törekvő emberek azonban semmiképpen sem egoisták. A boldogabb emberek egyértelműen segítőkészebbek, kevesebb sérülést okoznak másoknak és több életörömet sugároznak, mint az aszkézist prédikálók.

 

Elmondhatjuk, hogy a boldog emberek jobb emberek. Életigenlők, tudnak élni és élni hagyni, és nem kell másokat megsebezniük csak azért, mert ők maguk boldogtalanok. Több együttérzést tanúsítanak, könnyebben beleélik magukat mások helyzetébe, és mások boldogságának is képesek örülni. Törekedjünk tehát arra, ami minket elevenebbé tesz, anélkül, hogy mások boldogságra való törekvését megakadályoznánk.

 

 

A negatív érzéseknek is megvan a maguk helye

Az állandó boldogságra való törekvés boldogtalanná tesz. Senki sem boldog megállás nélkül, a szerencsefiai is ismerik a gyászt, a magányt és az önmagukkal való elégedetlenséget. Fogadjuk el, hogy emberek vagyunk és megvannak a magunk fájdalmas érzései. A negatív érzéseket és a múlt kemény élményeit ismerjük fel, de ne ezek határozzák meg a jövőnket és jelenlegi cselekedeteinket. Önmagunknak megbocsátani, mások iránti haragunknak búcsút mondani azért, hogy felszabadulhasson a boldogság érzése, mindez hozzátartozik a boldogság képességéhez. Nem a múltunk határozza meg a jelenünket. A múlt jelenre gyakorolt hatását az határozza meg, hogyan alakítjuk a jelenünket.

 

A stabil partnerkapcsolat és a gyerekek boldoggá tesznek. De léteznek a boldogságnak más formái is, amelyekhez vissza tudunk nyúlni, ha ez az első valamiért hiányzik az életünkből

 

A boldogsághoz önállóságra és szabadságra van szükségünk. Aki állandóan áldozatnak érzi magát, és csak azt teszi, amiről azt hiszi, tennie kell, az biztosan boldogtalanná válik, hiszen folyton mások határozzák meg őt és ő folyton alkalmazkodik. Lényeges boldogságstratégia, ha mi magunk döntjük el, mit teszünk, és azt tesszük, amit valóban tenni akarunk. Nem kell kétségbeesnünk, ha valami nem sikerül, hanem kihozni belőle a legjobbat, az eseményt kihívásnak tekinteni, és világossá tenni, hogy el fog múlni.

 

Az irigység, a féltékenység, a gyűlölet és a düh a boldogtalanság lavináját indítja el. Az ilyen érzelmekről tereljük el a gondolatainkat minél gyorsabban sporttal, baráti együttlétekkel. Ismerjük fel, mi váltja ki a haragunkat, és kerüljük el azokat a helyzeteket, amelyek nem tesznek jót nekünk. Hogy feldühödünk, az normális, de igyekezzünk minél hamarabb visszatalálni a korábbi, ellazult lelkiállapothoz. A harag ugyanis tönkreteszi a szívünket, akárcsak a depresszió.

 

A megbocsátás szabaddá tesz

A boldogsághoz hozzátartozik a megbocsátás képessége is, a gyűjtögetés helyett a selejtezés. Ezzel felszabadul az út a lényeges előtt. Ha túl sok mindenünk van, az szolgává tesz, a kevesebb sokszor több!

 

A spirituális, belső út nagyobb eséllyel vezet a boldogsághoz, mint a külső. A spiritualitás boldogságához hozzátartozik a csend, a semmittevés művészete, a meditálás, ami összeköt a hittel, a reménnyel és a szeretettel. A pozitív, életigenlő istenkép is fokozza a boldogságot.

 

A szerencse fiának nem születünk, hanem azzá válhatunk mindannyian. A vizsgálatok szerint az életben érzett boldogságért csak 10 százalékban felelősek az életkörülmények. 50 százalék múlik az egyén alapbeállítottságán (optimista vagy pesszimista), és 40 százalék az, amire mi magunk is hatással lehetünk. Ehhez ki kell töltenünk az "egzisztenciális vákuumot". Ezen a területen három tényező fontos:

 

Kreatív értékteremtés: egyéni képességek és tehetség kifejlesztése, valamit létrehozni, megcsinálni, merni kreatívnak lenni.

 

Kontempláció: az a képesség, hogy belefeledkezzünk valami szép élménybe, és élvezzük azt. A meditálás boldoggá tesz, és az együttérzés gyakorlása is. A boldogság feltételezi a szeretet, az odaadás és az ajándékozás képességét.

 

Egyéni értékrend: ha választhatunk, fektessünk be az élményekbe! Az anyagi dolgok felett érzett boldogság gyorsan elmúlik, a szép élmények viszont maradandóak. A kitartás képessége is segít. Aki kitartó egy krízishelyzetben, azt olyan nagy kudarc már nem érheti.

 

A boldogsághoz hozzátartozik még egy kihívás is, tudniillik elfogadni azt, amit nem tudunk megváltoztatni, elengedni azt, amit el kell veszítenünk. Az angol mondás szerint Love it, change it or leave it! - azaz csináljunk valamit teljes szívünkkel, változtassuk meg a hozzáállásunkat, vagy mondjunk búcsút az olyan helyzetnek, amely rosszat tesz nekünk.

 

Az ajándékozás boldoggá tesz – de nem a pénz játssza a főszerepet

 

Esetleg más környezetre van szükségünk

Ha boldogtalanok vagyunk, akkor talán a környezetünk nem megfelelő. Ez fontos, ha ki akarjuk bontakoztatni a képességeinket. Ha rossz környezetben élünk, azaz rossz kapcsolatokat ápolunk, vagy megbetegítő életkörülmények között élünk, dolgozunk, amely nem felel meg a képességeinknek, akkor nem segít semmiféle pszichoanalízis. Akkor legyen bennünk elég merészség ahhoz, hogy megváltoztassuk a környezetünket, és megtaláljuk a saját elemünket! Adjunk esélyt a boldogságnak. Tegyük fel a kérdést: ha én lennék a boldogság, nálam leszállnék? Hol adok esélyt a boldogságnak arra, hogy rám találjon?

 

A boldogság öt műfaja

A boldogságnak öt különféle változata létezik, így ha az egyik nem áll rendelkezésünkre, próbálkozzunk a másikkal!

A közösség boldogsága

Szeretet, kapcsolat, baráti kötődés, család, gyerekek, szív: hosszú távon ezek a legfontosabbak. Minden héten válasszunk ki egy napot, amikor ötször valami jót teszünk, és segítsünk másoknak! Segítőkészségünk azonban ne váljon áldozati szereppé. Ne saját kis egónk körül körözzünk, hanem önmagunk és mások számára egyaránt együttérzéssel teli, szerető hozzáállást alakítsunk ki.

A véletlen és a humor boldogsága

Vidám találkozások, váratlan ajándékok, az utcán talált pénz: nézzünk és örüljünk! Fordítsunk figyelmet humorérzékünk gondozására, ne vegyük túl komolyan önmagunkat, nevessünk együtt másokkal ahelyett, hogy kinevetnénk másokat, fejlesszük ki azt a látásmódot, amely lehetővé teszi, hogy észrevegyük ebben a világban az abszurdot és a komikusat.

A pillanat és az élvezet boldogsága

Idetartoznak az olyan érzéki élvezetek, mint csokoládé, masszázs, gyengédség, az első korty sör. De vigyázat, túl sok ebből nem több! Élvezzük az élvezetes dolgokat, de csak kellő mértékben adagolva, különben könnyen szenvedélybeteggé válunk. Szánjunk időt arra, hogy élvezzük a dolgokat anélkül, hogy függővé válnánk. A boldogságot mulandóságában is megtapasztalhatjuk. A tánc, az ének, a testápolás és a wellness az életöröm és önmagunk szeretetének kifejezése.

Önmagunk legyőzésének boldogsága

Tökéletesen egy dologra koncentrálni, belefeledkezni a pillanatba: ha magával ragad minket a „flow”, akkor teljesen feloldódunk az adott tevékenységben, legyen szó bár mozgásról, sportról, önmagunk kibontakoztatásáról. Önmagunkat kihívások elé állítani azt jelenti, törekedni, növekedni, kibontakozni, saját képességeinket teljesen érvényre juttatni. Az önlegyőzéshez hozzátartozik az is, hogy rendelkezésére állunk másoknak, segítőkészek vagyunk. A nehéz élethelyzeteket is igyekezzünk inkább kihívásként felfogni, nem fenyegetésként, és hozzuk ki belőlük a legtöbbet. A kríziseket is esélynek tekintsük, és tanuljunk belőlük.

A teljesség és a megindultság boldogsága

A boldogságra való képesség feltételezi, hogy megértünk a lényegesre: ne kedvesek legyünk, hanem hűek önmagunkhoz. Kötődjünk önnön lényünkhöz hűséggel, bátorsággal és szeretetteljes kötődéssel. A teljesség boldogságát éljük át, ha valami szépben, jóban vagy valódiban gyönyörködünk, a természet, a teremtés szépségében. Idetartozik a spirituális tapasztalat is, illetve az a képesség, hogy csendben legyünk, meditáljunk, figyelmesen átadjuk magunkat az itt-ésmost élményének. Óvakodjunk az olcsó örömöktől, a kárörömtől, mert nem tart sokáig, és magányossá tesz.

- emel -
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: boldogság

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.