Psziché

Intuíció

„…a gyermekek jobb hatásfokkal képesek tanulni, ha azt kérik tőlük, ne gondolkodjanak, inkább meditáljanak egy probléma megoldásán.”


Az intuíció az utóbbi időkben nem csak a filozófusokat foglalkoztatja, de az olyan „konkrét” tudományágak képviselőit, mint a fizika és a matematika is. Steven Weinberg Nobel-díjas fizikus is elismeri, hogy a tudományban is az ötlet a lényeges; rögtön hozzá is teszi, hogy igazán nagy gondolat egy fizikus életében legfeljebb három-négy alkalommal adódik.

 

Weinbergtől azonban – lévén megrögzött materialista és redukcionista gondolkodó – aligha tudhatjuk meg, hogyan juthatunk ilyen nagyszerű felismerésekhez. Weinberg számára ugyanis a tudat azonos az aggyal, véleménye szerint a tudat és minden gondolat biokémiai és biofizikai tevékenység eredménye. Sokak szerint azonban Weinberg professzor téved.

 

A parapszichológiai kutatások ugyanis számtalan adatot gyűjtöttek össze, amelyek azt látszanak igazolni, hogy a tudat és az intuíció adománya fizikailag megfoghatatlan kategóriák.

 

A New Scientist brit tudományos folyóirat nemrégiben egy sor ilyen kísérleti eredményt publikált. Jonathan Schooler, a Pittsburghi Egyetem „Learning and Research Development Center” kutatója néhány évvel ezelőtt kísérleti személyeknek azt a feladatot adta, hogy ötletszerűen válasszanak maguknak egy édességet vagy képet, esetleg egyetemi szemináriumot. A kontrollcsoport feladata hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy nekik észérvek alapján, észérvek és ellenérvek mérlegelése után kellett meghozni döntésüket. A kísérlet célja annak megállapítása volt, vajon melyik döntés jár kedvezőbb eredménnyel. Minden kísérletből az derült ki, hogy az intuíciójukra hallgató kísérleti személyek elégedettek voltak döntésükkel, míg a kontrollcsoport elégedetlen volt, kétségbe vonta, sokszor utólag módosítani kívánta döntését. Schooler az eredmények alapján arra következtet, hogy annak, aki egy probléma megoldásán fáradozik, kerülnie kell a gondolatok szóbeli megfogalmazását és nem szabad túlságosan erőlködnie.

 

Felmerül a kérdés, vajon hogyan gyakorolhatjuk intuícióink felismerését? A kutatók szerint úgy, hogy megpróbáljuk mintegy kívülállóként szemlélni, figyelni a fejünkben zajló fecsegést, azaz a szavakban megfogalmazott gondolatfolyamot. Mindez hasonlít a figyelő meditáció módszerére, amelynek gyakorlója először légzésére figyel, majd gondolatait elengedi és megfigyeli. (Ilyen a buddhista vipasszana meditáció is.) Szorgos gyakorlással kiszabadulhatunk verbalizáló, elemző gondolataink szorításából.

 

Idegélettani kutatások is igazolják, hogy tudatunk másképpen dolgozza fel a verbalizált és nem verbális tartalmakat. Mindezt bűncselekmények tanúival folytatott kísérletek bizonyítják. Schooler és felesége, Tonya néhány esztendővel ezelőtt egy kísérleti csoportnak egy bankrablásról készített videofelvételt vetített le. A csoport egyik felének feladata a rabló arcának részletes leírása volt, a csoport másik felének pedig az Egyesült Államok tagállamait kellett felsorolnia. Ezt követően a csoportnak több, egymásra hasonlító arcú emberről készült képsorozatból kellett a bankrabló képmását kiválasztania.

 

A kísérlet megdöbbentő eredménnyel zárult: a rabló képének részletes feljegyzésével megbízott csoport 27%-kal rosszabb eredményt ért el, mint a tagállamok nevét Alabamától Wisconsinig felsoroló csoporttársak!

 

Schooler úgy véli, hogy az intuitív felismerés és a képek felismerése között funkcionális kapcsolat áll fenn. Egyébként erre utal a latin intuíció szó eredeti jelentése is (lat. intuere = szemlélni). Érdekes megfigyelés, hogy azok az emberek, akik homályos fényképeken is képesek felismerni tárgyakat, embereket, szintén jók a problémamegoldó gondolkodásban és a logikai játékokban. Az ilyen feladatok megoldása közben végzett mérések szerint a nagyagykéreg azon területei mutattak elektromos aktivitást, amelyek a látásért és a geometriai minták feldolgozásáért felelősek. Ez az elektromos aktivitás először egy kisebb területen mérhető, majd hullámszerűen kiterjed az egész agyra. A verbális gondolkodásra ezzel ellentétben a homloklebeny dominanciája jellemző, amely szintén kezd átterjedni szomszédos kérgi területekre, de mielőtt az egész agykéregre kiterjedne, elenyészik.

 

E kísérletek célja, hogy feltérképezzék azokat az agykérgi területeket, amelyek az intuícióért felelősek. Legalábbis akkor, ha abból indulunk ki, hogy az intuíció az agyszövetek biofizikai és biokémiai tevékenységének eddig ismeretlen, feltérképezetlen „terméke”. A kutatások intenzívek, de az eredmények mintha más irányba mutatnának: a transzperszonális pszichológia felé, amely a tudatot egy, az egész világmindenséget átfogó kozmikus princípiumként értelmezi, amely a fizikai testtől elválasztva is létezik.

 

Az ellazult, nem koncentrált szellem serkentőleg hat a „laterális” (oldalirányú) gondolkodásra – ezt EEG-mérések igazolják. Colin Martindale, a Maine Egyetem kutatója kísérleti személyeket arra kért, hogy adjanak minél változatosabb ötleteket, vajon mire lehetne használni a régi újságokat. A magasan kvalifikált, igen kreatívnak számító kísérleti személyek agykérgi aktivitása alacsonyabb volt, mint a kevésbé képzettebb személyeké, akik kevésbé görcsösen gondolkodtak. Mindez alátámasztani látszik azt a tapasztalatot, hogy egy bonyolult probléma megoldása éppen akkor ötlik eszünkbe, amikor már abbahagytuk a töprengést és egészen mással kezdünk el foglalkozni, mondjuk kimegyünk a WC-re.

 

Alan Vaughant, aki évtizedek óta a prekognitiív intuíció kutatásával és oktatásával foglalkozik, ezek az eredmények nem lepik meg. Ã már régen megfigyelte, hogy a véletlengenerátor által kiadott számok kísérleti személyek által történő „megjóslása” igen csekély eredménnyel jár, ha az illető megpróbál logikus következtetéseire alapozni. Amint azonban „elengedi magát” és nem erőlködik, hanem csak „találomra” tippel, a találati kvóta szignifikánsan növekszik. A Guinness Rekordok könyvében is megtaláljuk azokat a vállalkozókat, akik gyakran hagyatkoznak intuícióikra. Eleanor Friede egy nemzetközi könyvkiadó lektora, aki kollégáinak érveléseire nem hallgatva elhatározta, hogy Richard Bach könyvét fogja kiadatni; óriási sikert aratott, mert a szerző könyve (Jonathan, a sirály) világszerte bestseller lett. Ray Kroc üzletember szintén megérzésére hallgatva vásárolt meg annak idején egy jelentéktelen kisvendéglőt, amely később a McDonald’s gyorséttermi hálózattá nőtte ki magát.

 

Gary Klein, az amerikai Ohióban élő szervezéspszichológus megvizsgálta, hogyan reagálnak a profik, ha egy döntés meghozatalakor nincs elég idejük, a kockázati tényező igen nagy és nem áll rendelkezésükre elegendő információ. Példaként egy tűzoltócsoport vezetőjét említi, akit egy lakástűz eloltásához vezényeltek ki. Társaival együtt behatolt a családi házba, amelynek konyhájában ütött ki a tűz. Hirtelen „furcsa érzése támadt”, és látszólag minden ok nélkül megparancsolta embereinek, hogy azonnal hagyják el a konyhát. Néhány másodperccel később a konyhában beszakadt a padló, mert a tűz fészke a konyha alatti pincehelyiségben volt, de erről előzőleg senki sem tudott.

 

Klein megfigyelései megegyeznek Vaughan kísérleti eredményeivel: Noha a cégek és szervezetek munkatársaikat racionális és módszeres gondolkodásra sarkallják, a vezetők inkább megérzéseikre, intuíciójukra hagyatkoznak. Ez azonban nem a logika és az észszerűség birodalma, sokkal inkább a paranormális előre megérzés (prekogníció) területéhez sorolható. Ha az érintetteket megkérdezzük, honnan tudták, mit kell tenniük, vállukat vonogatják, és „megérzésről” és a „szimatjukról” beszélnek. Klein számára mindez kissé kiábrándító, hiszen mégsem ajánlhatja azt ügyfeleinek, akik tudományosan megalapozott módszereket várnak tőle, hogy vállalkozásaikban hagyatkozzanak megérzéseikre. Hacsak nem sikerül egyértelműen bizonyítani, hogy az intuíció jobb döntéseket eredményezhet, mint a logika.

 

A parapszichológia és a transzperszonális pszichológia a tudat természetéről szerzett tudásanyagával képesek megmagyarázni azokat a jelenségeket, amelyek materialista szemmel nézve rejtélyesnek tűnnek. A transzperszonális pszichológia vezető elméleti szakemberei, mint pl. Ken Wilber véleménye szerint a spontán intuíció a paranormális kogníció jellemző formája: a paranormális jelenség a víziókat teremtő logika csúcspontja. Szoros kapcsolatban áll a szemöldökök között elhelyezkedő, harmadik szemnek is nevezett hatodik csakrával.

 

Stanislav Grof transzperszonális pszichológus szerint ha valaki meditatív állapotban megtapasztalja a világmindenség egységét, személyes identitásérzése hihetetlen mértékben kitágul és magába öleli a külvilágot, sőt az annál tágabb dimenziókat is. Rupert Sheldrake

 

biológus e tágabb dimenziókban magasabb rendű intelligenciával bíró „morfikus (alakformáló) mezőket” sejt, amelyek egy mindent átfogó és végtelen tudattá teljesednek ki.

 

A hétköznapok szintjén mindeme jelenségek az „implicit tanulás”-ban érhetők tetten. Az implicit tanulás azt jelenti, hogy az ember megtanul valamit anélkül, hogy észrevenné azt. Végeztek olyan kísérleteket, amelyekben a kísérleti személyekkel ingerküszöb alatti szavakat vagy képeket közöltek.

 

A legfigyelemreméltóbbnak azonban az a kísérlet tűnik, amelyet Michael Rugg pszichológus és kollégái a skót St. Andrews Egyetemen és a Bécsi Egyetemen folytattak 1998-ban. A kísérleti alanyok egy képernyőt figyeltek, amelyen egymás után szavak jelentek meg – általános, köznapi és ritka szavak egyaránt. A kísérleti személyeknek minden alkalommal meg kellett állapítaniuk, hogy a bevetített szó első és utolsó betűje ábécé-sorrendben követik-e egymást, vagy olyan mondatot kellett alkotniuk, amelyben előfordul az adott szó. Öt perc elteltével memóriateszt következett, amelynek lényege, hogy az eredeti szavak közé újakat is kevertek. A szavakat most is egymás után a képernyőre vetítették, a kísérleti személy feladata pedig az volt, hogy gombnyomással jelezze, vajon a látott szó új, vagy már szerepelt az első vetítéskor.

 

A legtöbben helyesen ismerték fel azokat a szavakat, amelyekkel mondatot alkottak. A többi szót azonban nem voltak képesek ilyen jól azonosítani: a mondatban nem szereplő szavak kb. felét tévesen újként értékelték. Úgy tűnik azonban, hogy a kísérleti alanyok tudatának volt egy kevésbé feledékeny része is: az EEG-készülék eltérő agyhullámokat mért akkor, amikor a kísérleti személy tévedésből vélte újnak a már egyszer látott szavakat, és akkor, amikor valóban új szóval szembesült. Volt tehát valami a kísérleti alanyok tudatában, ami továbbra is képes volt megkülönböztetni a régi és az új szavakat, noha ez akaratlagos szinten nem tudatosult bennük.

 

A transzperszonális pszichológia képviselői – és a Nobel-díjas neurológus, Sir John Eccles – szerint az ilyen kísérleti eredmények fontos bizonyítékai annak, hogy agyunk vevőkészülék a tudat végtelen óceánjában. E modell szerint a tudat nincs koponyánk börtönébe zárva, sokkal inkább érzékeny műszer, amely bizonyos körülmények között olyan belső és külső világokba és mélységekbe képes behatolni, amelyek a hétköznapi tudat számára hozzáférhetetlenek. A híres zen mester, Shunryu Suzuki Roshi (1905–1971) előadásaiban ilyen értelemben nyilatkozott a nagy szellemről, amelynek a zen gyakorló meditáció közben megnyitja magát.

 

Guy Claxton, a Bristoli Egyetem pszichológus kutatója tavaly egy cégvezetőknek szánt tréninget vett videoszalagra, amelyen kifejti véleményét, hogy a kontemplatív gondolkodás gyakran hatékonyabb, mint a fejtörés és a „brainstorming”. Claxton véleménye szerint a gyermekek jobb hatásfokkal képesek tanulni, ha azt kérik tőlük, ne gondolkodjanak, inkább meditáljanak egy probléma megoldásán.

 

Noha az intuíció kutatása még kezdetleges, a kísérletek eredményei arra utalnak, hogy valóban mindannyian egy végtelen kozmikus tudatóceánban úszunk, amelynek mélységeibe olykor bepillanthatunk, ha hajlandók vagyunk elsajátítani és gyakorolni a meditáció művészetét.

V.T.
VIII. évfolyam 2. szám

Címkék: intuíció, transzperszonális pszichológia

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.