Psziché

Írjuk ki magunkból a problémáinkat!

Félelmek feldolgozása, önismeret, út a boldogsághoz

Aki felírja, hogy mit él meg, mi érinti meg mélyen, az nem csak jobban fel tudja dolgozni élete eseményeit, de megtalálhatja az utat önmagához is. Az írás- és költészetterápia nem véletlenül az egyik leghatásosabb terápia a holisztikus irányultságú praxisokban, klinikákon.


Sokszor egy írószeminárium adja meg az első lökést, hogy gondjainkat, bajainkat papírra vetve szabaduljunk meg tőlük

 

Amikor a "könyvhegyek" nőttön nőnek, és egyre újabb írók - újabban nem szépírók, médiasztárok stb. - szeretnének érvényesülni egy-egy kötet kiadásával, nyelvünk egyre inkább elcsökevényesedik. Az elektronikus üzenetek, SMS-ek nagyon praktikusak, ugyanakkor hatásukra nyelvünk és azzal együtt a lelkünk egyre inkább elsivatagosodik. A nevető, síró, vigyorgó vagy haragvó smilie-k helyettesítik gyakran az írott szót. Aranyosak, de a szívből jövő üzenetek kifejezésére alkalmatlanok.

 

Életünk során mindannyiunkat érik csalódások, sérülések. Ugyanakkor lelkünk legmélyén dédelgetünk álmokat, vágyakat, amelyeket többé-kevésbé tudatosan elfojtunk. Az elnyomott, elfojtott érzelmek azonban megterhelik lelkünket, testünket, ami akár betegségek kialakulásához vezethet. Az írás azt jelenti, hogy e feszültségeknek megnyitunk egy szelepet, ami valódi gyógyulást eredményezhet. Aki napi szokásává teszi az írást, az tisztábban látja önmagát, lelke szilárdabbá válik, és minden élethelyzetben jobban helyt tud állni, illetve megtanulja élvezni életét.

 

Akár jegyzetek, akár versek, akár csak néhány gondolat, napló - az írás bármely formája megvilágítja énünket. A leírt gondolat, amely spontán módon és telve energiákkal áramlik. Nem létezik helytelen, rossz írás, csak a nem írás helytelen.

 

Így a gondolatok és az érzések "feketén-fehéren" láthatóvá válnak. Ez sokaknál elegendő ahhoz, hogy feloldódjanak a lelki blokkok. Egy 69 esztendős nyugdíjas hölgy például így összegezte az írásfeladatot egy szemináriumon: "Ezt a levelet a lányom soha nem fogja elolvasni, de amint hazamegyek, felhívom. Öt éve nem beszéltünk egymással. Most, hogy mindent leírtam, ami a lelkemet nyomta, belátom, mennyire merev voltam, amikor nem fogadtam el azt, hogy különvált a férjétől. Végül is ez az ő élete." A két asszony között évek óta fennálló néma csendet végül az írás ereje szakította meg.

 

Egy másik hölgy ezzel szemben a szemináriumon megírt levelét még aznap este elküldte a fiának. Amit eddig elképzelhetetlennek tartott, megtörtént, a fia azonnal felhívta és végül nyugodt légkörben meg tudták beszélni egymással a köztük évek óta fennálló feszültségeket, problémákat.

 

Egy asszony az írás révén tudta feldolgozni azt a problémát, ami már gyermekkora óta teherként nehezedett rá, és amiről eddig senkivel sem tudott beszélni. A szemináriumon, a bemutatkozás alkalmával a hölgy nyomatékosan hangsúlyozta kettős keresztnevét. Utána a résztvevők egy rövid meditáció után azt a feladatot kapták, hogy egy papírt írjanak tele saját nevükkel, miközben figyelmüket saját magukra összpontosítják. Az íráshoz kis rajzot is lehetett mellékelni, bármit, ami éppen az illető eszébe jut. Az ezt követő megbeszélés - a résztvevők beleegyezésével - meglepetést hozott: Gabriella Anasztázia jó néhányszor leírta kettős nevét. Szépen, tisztán. Ezután a lap alsó harmadában az első név nagyobb betűkkel volt olvasható, míg végül a második keresztnév, Anasztázia teljesen eltűnt. Végezetül könnyezve a neve mellé egy nagy, mosolygó arcú szívet rajzolt.

 

Elmagyarázta mindezek jelentését: Gabriellának volt egy ikerhúga, azonban édesanyjuk terhességében komplikáció állt be, és a gyengébben fejlett magzatot műtétileg el kellett távolítani a méhéből, hogy legalább a másik magzat megmaradhasson. És ez a magzat volt Gabriella. Ez a tény, hogy ő élhet, míg ikerhúga, Anasztázia nem, egész életében nyomasztotta. "Mindig bűntudatom volt, ezért ezzel a kettős névvel a testvérem helyett is igyekeztem élni. Most megszabadulok tőle, és végre a saját életemet élem" - magyarázta a többieknek.

 

A gyakorlás hatására az írás is könnyebben megy

Hogyan lássunk hozzá? Miként írjunk ki valamit magunkból, hogyan küzdjük le a belső gátat? Nos, ezzel ugyanaz a helyzet, mint a sporttal vagy a meditációval. Szeretnénk valamit tenni saját érdekünkben, de állítólag nincs idő rá, vagy éppen nincs hozzá kedvünk. De ha egyszer ráéreztünk az ízére és lendületbe jövünk, már nem akarjuk nélkülözni, előre örülünk a folytatásnak.

 

Aki mindennap ír, bizonyos fokú távolságot tud tartani az élet dolgaitól, és tisztábban látja saját életét. Így könynyebben talál megoldást a nehéz gondokra

 

A rendszeres gyakorlás hatására egyre könnyebben folynak a szövegek tollunkból, a stílus, a forma és a tartalom is sokat javul. Fontos, hogy ne támasszunk magunkkal szemben nagy elvárásokat, ne akarjunk valami nagyszerűt alkotni. Egyszerűen csak kezdjünk hozzá, írjunk, még akkor is, ha eleinte meglehetősen suta, gyermekes dolgokat vetünk papírra.

 

Néhány tanács a kezdés megkönnyítéséhez

Fontos, legalábbis az elején, kézzel írni, mert így közvetlenebb kapcsolatunk van a szívünkhöz. Később használhatunk számítógépet, mivel így gyorsabban megy az írás. A kézíráshoz legalkalmasabb eszköz a töltőtoll, mert ezzel szebben, simábban lehet írni, a toll hegye valósággal siklik a tintán. A puha belű ceruza vagy más, gördülékenyen, könnyedén kezelhető irón is alkalmas. Mindig legyen a kezünk ügyében papír, akár jegyzettömb, spirálfüzet vagy géppapír.

 

Akár otthon, íróasztalnál, akár a kertben vagy a parkban, egy padon ülve, a vonaton, a repülőgépen vagy a kávéházban - írni mindenütt lehet. Sőt lehet, hogy éppen a szokatlan környezet nyújt inspirációt az íráshoz. Fontos, hogy lehetőleg mindennap írjunk, és hogy őszinték, tehát autentikusak legyünk, ne hazudjunk magunknak, ne legyünk modorosak, és tisztán, egyszerűen fogalmazzunk. Ha megvan a hajlandóság arra, hogy írjunk, van papír és toll a kezünkben, bármilyen szóval kezdhetjük, ami éppen akkor eszünkbe jut. Egy felirat,amit véletlenül elolvasunk, vagy egy szó, ami valamiért éppen ott, éppen akkor felötlik bennünk, vagy valami, amit megpillantunk: az óránk, az ablakon lecsurgó esőcseppek.

 

Az első gondolatokat, amelyek e szóról eszünkbe jutnak - legyen a téma akár az óra, a sietség, az elszalasztott idő, lehetőség stb. -, felírjuk, és a mondat szinte magától folytatódik. Írás közben nem a legfontosabb a hibátlan nyelvtan, a helyesírás vagy egyéb szabályok betartása. Az iskolás éveknek vége, mindenki saját magának ír.

 

Az e-mailek és SMS-ek hatására lassan elsorvad az írott szó. A képi ábrák, rövidítések, smilie-k gyakran helyettesítik a nyelvet

 

Írás közben lehetőleg ne tartsunk szünetet és ne olvasgassuk újra az addig leírtakat, mert a belső "kritikus" azonnal javítgatni kezdene. Fontos, hogy folyamatosan írjunk, megtartsuk az ütemet, gondolataink és érzelmeink ritmusát. Ezért ne javítgassunk, ne húzzunk át vagy radírozzunk ki szavakat. Minden szó fontos, jelentősége van.

 

Az írásnak e módja egy befelé hallgatózás és saját élettörténetünk végtelen folytatása. Akár napló, akár levél, esetleg saját könyv formájában. E módszerrel legyőzhetjük a félelmeket, gondjainkat, és életünk egyre tisztábbá, világosabbá válik. Próbálja ki ön is, kezdjen el írni! És rövid idő múlva érezni fogja, hogy megszabadul régi terheitől és új önbizalmat tud meríteni.

- tommy -
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: boldogság, félelmek, írásterápia

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.