Psziché

Kényszeres alaptípus

Pszichokarakterek 3. rész

A négy fő emberi jellemtípus közül a következőkben a Fritz Riemann szerinti kényszeres karakterrel ismerkedünk meg, hogy vele a megfelelő kapcsolatot ki tudjuk alakítani, és jó tulajdonságaiból esetleg néhányat magunkévá tudjunk tenni. Amennyiben életünk legfontosabb lépését, a tartós párkapcsolatot kívánjuk megteremteni, akkor legyünk tisztában azzal, hogy ennek az emberfajtának milyen lelki hozadékával kell számolnunk.


A kényszeres tipikus megtestesítője a pedáns bürokrata. Ő az a végletesen rendszerető alkat, aki ceruzáját mindig precízen kihegyezve tartja, aki mindent elvágólag hajt össze

 

Minden karakter leírásánál nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy egyik sem előrébb vagy hátrább való a többinél, mindegyiknek megvannak a jellemző jó és rossz tulajdonságai, mindegyiknek különböző fokozatai vannak, és mindegyikből lehet és kell is tanulnunk életünk folyamán!

 

A kényszeres karakter sok mindenben hasonlít a skizoid típusra, hiszen mindkettő jang, vagyis alapvetően férfias jellegű lelkülettel van megáldva. Ez az értelem meghatározó erejében manifesztálódik, vagyis mindkét típusnál jellemző lehet, hogy az érzelmek jelentőségét leértékelik vagy lekicsinylik. Az értelem hozta döntések azok, amik a kényszeres számára igazán nagy jelentőségűek, s nehezen ismeri fel, hogy az emberek életében az érzelmek milyen nagy szerepet játszanak. Emellett az is problematikus lehet, hogy a kényszeres típust az övével nem egyező vélemények erősen irritálják vagy csalódást okoznak számára. Ráadásul a környezet érzelmi töltésű döntéseit hajlamos alapvetően elvetni. Ennél a típusnál beszél a szakma "alexithymiáról", vagyis az érzelmi átélés képtelenségéről, az érzelmek megélésének nehézségeiről.

 

A kényszeres típus alapvető félelme az elmúlástól, a hirtelen vagy nagymértékű változástól, a "minőségileg más" megjelenésétől van. Ez táplálja ún. központi konfliktusát, amely az élethez való hozzáállás tekintetében hasonló a magzat helyzetéhez, aki az anyaméhben nyugodva érzi jól magát, és a legkisebb mozdulatot is kontroll alatt akarná tartani. Ekképp vél megakadályozhatónak minden előre nem látható balesetet - például egy (újra)születést -, amelynek esetleg megsemmisülés lehet a következménye. Minden komoly változás ugyanis a kényszeres típus számára egzisztenciájának végét sugallja. Ez a mélygondolati világképe nagyon hasonlatos a skizoidéhoz, aki állandóan létének alappilléreit érzi veszélyeztetve. Számára nagyon fontos, hogy életében minden olyan mederben folyjon, amit ő megtervezett.

 

A kényszeres tipikus megtestesítője a pedáns bürokrata, aki minden akadékoskodó, tétovázó, gyakran stréberes jellemvonást felmutat. Ő az a végletesen rendszerető alkat, aki ceruzáját mindig precízen kihegyezve tartja, aki mindent elvágólag hajt össze. Életének kvintesszenciája úgy hangzik, hogy "A rend a fél élet,vagyis minden alapja". És valóban, az életét a rend határozza meg. Számára a rendetlenség életidegen és veszélyes, mondhatnánk azt is, hogy mindez neki az antivilággal, akár a pokollal egyenértékű. Szemében a rend elhanyagolása, a ziláltság, a felfordulás az, ami alapjaiban tönkreteszi a világot. Azonban a végtelen rendszeretet mögött az a háttér húzódik meg, hogy a rendszabályok figyelembe nem vétele egyenértékű lesz az élet értelmének megtagadásával, talán egyenesen az elmúlással is. Amint a szigorú szabályok hiányoznak, minden könnyen széthullik, és többé nincs mihez igazodnunk.

 

Alapvető félelme az elmúlástól, a hirtelen vagy nagymértékű változástól,
a „minőségileg más” megjelenésétől van

 

Hasonló elvek alapján bármilyen gép vagy készülék a kényszeres számára hasznavehetetlen lenne, ha nem lenne hozzá részletes használati utasítás, amelyet ő megvételkor azonnal az első betűtől az utolsóig végigtanulmányoz. A hiányzó használati utasítás például a skizoidot egyáltalán nem zavarja, mert ő autodidakta módon mindent kikísérletez, és addig nem nyugszik, míg meg nem találja a megoldást. A kényszeresben ezzel ellentétben addig, amíg nincs minden előzetesen pontosan definiálva, borzasztó belső nyugtalanság és feszültség uralkodik, mert nem érzi mindazon szabályokat, amelyekhez tartania kell magát. A kutatási vágy ősforrása nála tehát egyáltalán nem valamely igazi tudásszomjból fakad, hanem egy kínzóan megélt bizonytalanságból, miszerint ha ő nem ismeri meg a rendezési elveket, akkor a káosznak lenne kiszolgáltatva.

 

A kényszeres hihetetlenül erős felettes én befolyása alatt áll, amely végtelen kétkedési kényszert és tökéletességi igényt parancsol meg neki, vagyis őt állandóan sakkban tartja. A személyes kontrollállapotot azután nem habozik embertársaira is kivetíteni. Ennek megfelelően a környezetének is hasonló fegyelmezettséggel kellene működnie, mint neki, aminek következményeképpen hajlamos lesz a despotizmusra. Mindezt természetesen nem gonoszságból vagy rosszindulatból teszi, hanem önkéntelenül, azért, hogy a kaotikus, illetve előre láthatatlan eseményeknek gyökeresen elejét vegye.

 

 

A hirtelen változásoktól, az elmúlástól való rendkívüli félelme a kényszeres társunkat arra ösztönzi, hogy lehetőleg mindent maga köré gyűjtsön és megőrizzen, legyenek azok számlák, bélyegek, menetrendek vagy bármi, ami "az élet rendjét hosszú távon biztosíthatja".

 

A kényszeres típusból - ugyanúgy, mint a többi emberi karakterből - természetesen széles skálán találhatóak fokozatok. Az "ártalmatlan", "normális", "közhasznú" típust arról lehet felismerni, hogy egyszerűen pedáns, rendszerető ember, szervezetten éli az életét. Egyébként, aki egy ilyen házból vagy környezetből származik, az az anyatejjel szívja magába a rendszeretetet, és nem feltétlenül kell kényszeres típusnak lennie. A végletesen kényszeres típus inkább arról ismerhető fel, hogy egyeduralkodó módon mindent ellenőrzése alatt akar tartani. Ez főként a gyermeknevelésben vezethet katasztrófához, amikor az ellenőrzési kényszer minden rendetlenséget, viselkedési kihágást szigorú büntetéssel "honorál".

 

A kényszeres a "lelki anyagcsere", vagyis hippokratészi temperamentum szempontjából nézve flegmatikus, még ha ez első megközelítésben nem is mindig nyilvánvaló. Viselkedése mögött az elvesztéstől és az alapvető változástól való rettegés honol. Végső esetben az is előfordulhat, hogy emiatt a kényszeres lustának és hanyagnak tűnik, mert például úgy véli, hogy a feladatait nem volna képes tökéletes fegyelmezettséggel és rendszerességgel megoldani. A flegma kívülről sokszor kedélyesség, kényelmesség vagy vontatottság formájában jelentkezik: "lassan járj, tovább érsz", hangzik a kényszeres belső hangja.

 

A jó közérzetet a "kontrollált" szenvedélykeresés biztosítja ennek a típusnak. Ezért például a skizoid típus mintegy példaképként szolgál a kényszeresnek, mert az a "bátor hős", aki hatalmas és magabiztos léptekkel megy célja felé, viszont nem halad a tökéletesség igényével minden lépést megfontolva, mint a kényszeres típus.

 

Minden rendetlenséget, viselkedési kihágást szigorú büntetéssel "honorál"

 

A kényszeres embertípus józan és takarékos volta a konfliktusait leginkább az ötödik, vagyis a torokcsakrában fogja hordozni, ahol a kommunikációs készségek és problémák, illetve az érzelmek ellenőrzése kapott energetikai központot. Ennek megfelelően azután a testi betegségek is gyakorta ebben a régióban jelennek meg: például a gyakori gégehurutok, a torokköszörülés, a különböző pajzsmirigyproblémák, az önkifejezés nehézségei stb. formájában.

 

Érdemes ezek után áttekintenünk, hogy miként lehet a mindennapi életben beazonosítani embertársaink kényszeres természetét, megismerve előnyös és hátrányosabb tulajdonságaikat. Mindenekelőtt tehát a kényszeres típus előnyös tulajdonságait vegyük számba. Ezek a következők: rendszerető és szorgalmas, állhatatos és megbízható, felelősségteljes, önuralma van, kapcsolataiban, üzleti viszonyaiban fair. Konzervatív olyan értelemben, hogy mindent megtesz az értékek megőrzése céljából.

 

További lelki összetevőit a következőkben foglalhatjuk össze.

 

A hippokratészi felosztás szerint: flegmatikus.

Polaritása: jang.

A meghatározó energiaközpont: az ötödik, vagyis a torokcsakra.

Lelki alaptendenciája: racionális, értelem által meghatározott.

Lelki alapbeállítottsága: engedelmes.

Alapfélelme Riemann szerint: félelem az elmúlástól, a kockázattól és a hirtelen nagy változásoktól.

Félelmeinek kompenzálására túl merev és makacs.

 

Gyakoribb árnyoldalai: fukar, rest, túl pedáns, félőn merev. Túlságosan fél a kockázattól és a komoly változásoktól. Előítéletes, esetleg dogmatikus vonásokkal, túlságosan ragaszkodik a részletekhez. Döntési nehézségei abból adódnak, hogy ha nem látja a tökéletes végrehajtás lehetőségét, ilyenkor tűnik kényelemszeretőnek vagy restnek.

 

Politikai beállítottsága: alapvetően konzervatív.

Az egyházi hierarchiában: teológus, templomgazda.

Megfelelő hivatások: hivatalnok, ellenőr, könyvelő, tanító, kereskedő, könyvtáros, tudós, közlekedési rendőr.

Karaktere gyengeségei: intolerancia, túlzott szigorúság, előítéletek.

Érzelmi alaptónusa: szereti a pontos tervezést.

 

Jellegzetes hatása környezetére és kommunikációs alapmechanizmusai: tökéletességre törekvő, perfekcionista, és ezt másoktól is szeretné megkövetelni. Végleges elhatározásra nehezen szánja el magát, a részleteket hajlamos fetisizálni, akaratoskodik, általában az erkölcsi szigorúságból nem enged.

 

A kényszeresen belső nyugtalanság és feszültség uralkodik, mert nem érzi mindazon szabályokat, amelyekhez tartania kell magát

 

Önértékelés és távolságtartás: egy "nem" az mindig "nem" marad!  Végezetül azért, hogy a kényszeres életvitelét és legbelső indítékait megértsük és elfogadjuk, próbáljuk meg átérezni lelkének legfőbb mozgatórugóit (természetesen ugyanúgy, mint a másik három fő típus esetében is)!

 

"A rend az élet legeslegfontosabb célja. E nélkül a logikus gondolati rendszer nélkül minden a káoszba süllyed!" "A rendező elme és értelem az igazi prioritás az életben!"

"Az embernek mindent gondosan ki kell értékelnie, és azt egy ésszerű hierarchiába beépítenie! Egy bizonyos fegyelem nélkül egyszerűen minden tönkremegy!"

"Minden nagy erőfeszítés végső célja pedig - ha igazán őszinte akarok lenni - az én kényelmem!"

 

A képzőművészetben az egyik legtipikusabbnak látszó ábrázolásának ifjabb Hans Holbein német festő 1533-ban festett képe, "A duisburgi kereskedő" tűnik.

 

Mint említettem, a világban mindenütt vannak olyan országok is, ahol bizonyos embertípusok meghatározó többségben vannak jelen. Nos, a kényszeres típus tipikus országa például Németország, Svájc, Japán, illetve Izrael.

 

A következőkben a jin-típusú emberi karaktereket, vagyis a depresszív és a hisztérikus karaktert tekintjük át, majd az egyes típusok együttélésének azokat a szabályait és törvényszerűségeit, amelyek nélkül csak a végtelen ellenségeskedés és meg nem értés uralkodik emberek, vallások és nemzetek között.

Dr. Simoncsics Péter
XV. évfolyam 6. szám

Címkék: karakterológia, kényszeres alaptípus, pszichokarakterek

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.