Psziché

Keret nélkül

Forgóajtó - álomfejtés



 

A fodrászommal állok egy szobában, kezében egy nullásgép van. Egy kopasz csíkot vág a hajában. Talán nem egészen így akarta, de így sikerült. Erre fel én is vágok a hajamban egy csíkot, azonban nem találom jónak, és kopaszra nyírom a fejemet.

 

Belenézek a tükörbe - azt remélvén, hogy én így is jól nézek ki, a kopaszság is jól áll nekem - de sajnos nem így van. Aki visszanéz rám, noha tudom, hogy én vagyok, valójában egy hunyorgó szemű, hermafroditaféle srác. Úristen! Villan át rajtam a kétségbeesés, mit szólnak hozzám az emberek, ha meglátnak! Arra gondolok, hogy kendőt, parókát vagy kalapot kell hordanom, bár egyes helyzetekben ez sem lehet megoldás. Mást kell kitalálnom.

 

A következő képen saját csontkoponyámat látom hátulról, amint le van téve valahová. Szép szabályos kerek az agykoponyarész, pedig a valóságban inkább lapos egy kissé. Meg is lepődöm ezen. Majd elölről is látom a koponyát. Ezúttal az állkapocs részéről hiányzik a hús, de a szemeknél valamiféle gumiszerű húspreparátum van. A szemek kiállnak ebből az élettelen élethűséget mímelő valamiből. Próbálom visszatuszkolni azokat az arcba, de nem sikerül. Lassan ez a koponya az én arcom kezd lenni, és aggasztó érzés ilyennel járkálni a világban.

 

Egy pillanatra még előtűnik a koponya elölről, de most inkább egy miniatúra. Pici pisze orral, amely inkább finom művű, mintsem ijesztő lenne.

 

Ezt követően egy fazékban főzöm a saját fejemet, agyamat, ne ilyen legyen. De túlfőzöm és leválik egy szelet belőle, mint egy metszet és kiesik. A belsejében látom a központokat, mint elkülönült részeket. Felismerem az amygdalát és más részeket. Rádöbbenek, hogy ha a többi részek is kiesnek, használhatatlanná válik az egész. Az is bánt, hogy úgy érzem, maga a főzés kivette az életet az egészből.

Rossz rádöbbenni, hogy ekkora veszteség ért és ráadásul magamnak csináltam.

 

 

Kedves Ruth!

 

Először igen brutálnak tűnt az álmom. Nagymamámnak próbáltam elmondani, de ő arra kért, ne sokkírozzam. Szívesen venném, ha Ön a brutál réteg mögé látna.

 

34 éves vagyok, óvodáskorú gyermekünk van a férjemmel. Gyógytornász vagyok, de még nem csurogtam vissza a szakmába, mióta a gyes lejárt. Sokféle képzésben vagyok és lelkileg sem teljesen kiegyensúlyozott. Évekig jártam analízisbe, de nem volt igazán jó. Nem sikerült túllendülnöm a problémáimon.

 

Gondolom, a kopaszra nyírás elég beszédes lehet, és persze igen bizarr a koponyával és agyam főzésével. Ezeket nem értem. De Önt talán fontos információval látja el, ha a jelenlegi Kleopátra-frizurám fázisait leírom:

 

Amikor több mint tíz éve szakítottunk az akkori barátommal, szörnyű feketére festettem az amúgy barna színű hajamat, rövidre vágattam, különösen az 1 cm-es frufrum kölcsönzött valamiféle hülyegyerek-külsőt.

 

Akkoriban kezdtem analízisbe járni, és a pszichológusom tanácsára megnövesztettem a hajamat és lófarokban hordtam. Ezzel a frizurával ismerkedtünk meg a férjemmel.

 

Gyerekünk születése után kezdtem fodrászhoz járni - aki az álmomban is szerepel - klasszikus bubifrizurát csináltatni, amelyet ma is hordok, de éppen kezdem nem szeretni.

 

Eddig úgy éreztem, jó keretet ad az arcomhoz ez a Kleopátra-frizura, szemöldököm is markáns, de újabban azt érzem, hogy az eltakart homlokon rejtőzködést, távoltartást, sőt agressziót sugall. Valamit mintha visszatartana bennem.

 

Egyszóval érzem, hogy változnom kell, az irányt még nem látom tökéletesen. De az érzés, hogy valamit elveszítek, és én tehetek róla, világosan kiérzem az álomból. Talán ez a szétesettségből fakadó használhatatlanság fontos kulcs lehet a holisztikához is.

 

Üdvözlettel: Flóra

 

 

Kedves Flóra!

 

Ha figyelmesen olvassuk végig az álmát a brutál és bizarr rétegtől a szétesettség használhatatlanságáig, valóban igen tanulságos vonulat rajzolódik ki. Fontos meglátás, hogy a Kleopátra-frizura évekig jól keretezte az arcát, de most már nem. Először csak egy sávot vág a hajába a nullásgéppel, majd kopaszra vágja az egészet. A hiúság piciny reményével, hogy szépségét mindez nem csorbítja. De a tükörből egy idegen hermafroditaarc néz vissza. Itt leágazhatnánk, hogy az álom a nőiességről szól, amely manapság sok harmincas nőnek problémás, de az álom összetettebb identitást fókuszál: az egész személyisége integráltságát mondja ki, amely nélkül minden elveszett. A szétesett részek a semmibe hullanak.

 

A keret és amit kiemel a térből, sajátságos összhangban van, mint a tartalom és forma, a műfaj és mondanivaló. Ez a levágott haj olyan az álom történéseiben, mint a kinőtt ruha vagy a levedlett kígyóbőr.

 

De továbbmegy ebben a befelé haladásban, a koponyáját látja hátulról, elölről, miniatúrában, majd az agyát. Szeletekben és darabokra hullottan. Vagyis a külső megjelenéstől, az arckifejezéstől az agyi központokig analizálja magát. Levelében említi, hogy évekig járt analízisbe, amelynek a gyümölcseit nem igazán látja vagy élvezi. Bár nem konkretizálja, mitől nincs teljesen egyensúlyban lelkileg, lényegében érződik a forrongás, amely élete értékrendjét alakítja.

 

Nekem az, hogy saját agyát egy fazékban főzi, nem bizarr kisiklást jelent, hanem hogy „fő a feje” a gondoktól, gondolatoktól, érzésektől, benyomásoktól. Megkockáztatom, hogy szenvedésektől, fájdalmaktól, félelmektől.

 

Inkább lelki alkímiai folyamatnak gondolom, amely még nem érte el a katarzist, vagyis a megtisztulást. És addig fő a saját levében, amíg a fordulat ki nem munkálódik.

 

Flóra! Soha ne felejtse, hogy a külső és belső egy húron kell, hogy pendüljön.

 

Köszönöm a holisztikai gondolatokat. A homlok/ szem/szájkörnyék hármasságában - amely az álomban hangsúlyozódik - is a test/lélek/szellem hármassága működik összhangban.

 

Valami keretet eltüntetett életében, amit kinőtt, amelyen túljutott. Az analízis után pedig valóban össze kell raknia a darabokat, élő, integrált egésszé.

 

Köszönettel és üdvözlettel: Ruth

Ruth
XIV. évfolyam 3. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.