Psziché

Ki rakja össze az órámat?

Forgóajtó - Álomfejtés


     

     

    Egy fiúval gyalogolok valami ismeretlen helyen, angolul beszélgetünk. A fiú lelkesen beszél arról, hogy mi mindent meg fog nekem mutatni Amerikában: a hegyeket, a vízeséseket, fantasztikus tájakat. Én hozzáteszem: és a tengert a delfinekkel. Gyér angoltudásom ellenére globálisan egész jól értem, miről beszél.

     

    Majd egy másik fiúval baktatok, aki a kisfiát is hozta. Egy gödörhöz érünk, amelyet én át akarok ugrani. De a talaj nagyon omladékony és becsúszom a gödörbe. A fiú látja, hogy jobb megkerülni. Kezdek ki- és felmászni, de szöges drótok vannak a szélén és én mezítláb vagyok. Vigyáznom kell, hova lépek. Végül kijutok egy tengerparti sportpályára. A fiúkat szem elől tévesztem, elveszítjük egymást. Gondolom, a nagy kerülő miatt keveredtünk el egymástól, nekem a kimászás gyorsabban ment, és szerencsére a lábamat sem sebeztem meg. Rengeteg férfit látok kisfiúval, hirtelen belémvág, hogy az arcukat elfelejtettem, meg sem ismerném őket. Nekik kellene engem felismerniök ebben a nagy emberhömpölygésben.

     

    Egy elkerített részben pihenőhelyek vannak, sátrak egy rendezvényen. A holmikban felismerem a munkám tartozékait. Egy kisfiú ott alszik. Nem tudom, velük találkoztam-e a gödörnél. Az apa előtt titkolom a bizonytalankodásomat. Felülök az ágy szélére, emlékszem, itt hagytam az órámat. De most másik két órát látok ott, a harmadik az ágy alatt, de egyik sem az enyém. Nem is tudom, ezek hogyan működnek, más gombok vannak rajta, mint az enyémen. Belémvág, mi lesz velem óra nélkül, hiszen ez ébreszt engem reggelente. Két lány jön, a rendezvényről beszélnek, amely nagyon tetszik nekik. Megkérdem, nem látták-e az órámat. Az egyik játszi könnyedséggel mondja, hogy de igen, a párna alá tette. Valóban megtalálom. Kicsit poros, törölgetni kezdem és akkor szétesik a kezemben. Apró darabokra. Próbálgatom szedegetni a csillogó darabokat a köves/homokos talajról. Nem is tudom, hány darabból áll az órám. A földön gyöngyöket is találok. Először arra gondolok, szedek egy nyakláncra valót, de a végén csak kettőt veszek fel. A markomban tartom a darabokat. Mintha arra várnék, hogy a fiú rakja össze. Vagy nekem kellene összeraknom? Villan át az agyamon és ez a villanás ébreszt fel.

     

     

    Kedves Ruth!

     

    Érzem, hogy rengeteg információ van az álomban, bár nem tudom ezeket kihámozni. Csak töredékesen kerítenek hatalmukba az élmények: az angol beszéd, a gödörbecsúszás, a szögesdrót és a mezítlábasságom, a kavalkád, ahogyan elveszítjük egymást a forgatagban, a két gyöngy és a szétesett óra.

     

    Valóban Amerikába készülök egy továbbképzésre. A fitnesz-szakmában dolgozom. Félek is, hogy elboldogulok-e a szegényes angoltudásommal. De hogy kit képviselnek az álmomban ezek a fiúk és fiús apák, nem igazán értem.

     

    Az az élmény is élénken él bennem, hogy engem ez a rendezvény „már” nem igazán érdekel. És kicsit szégyellem belül magam, amikor a két lány lelkendezését hallom, akiktől az órámra rákérdezek. El is hessegetem a bűntudatomat, mert úgy érzem, hogy az én életem másról szól. Mindenekelőtt az amerikai továbbképzésről. Ez az idegenség fojtogatóan hat rám.

     

    Az is kirajzolódott, hogy az elvesztett fiús apát csak a szememmel kerestem és nem a lelkemmel. Talán ezért is nem találtam meg őket, ezért is nem ismertem fel őket. Igen, ez az idegenség kicsit megviselt az álomban, ébredéskor is éreztem.

     

    És hát a végén ez a kezemben szétesett óra!

     

    Remélem, Ön összerakja valahogy ezeket a töredékeket.

     

    Üdvözlettel: Adrienn

     

     

    Kedves Adrienn!

     

    Az álom történetfűzése és szimbólumtára valóban igen informatív. Rakjuk össze.

     

    Ezek a fiús apák valahol a maga kisfiú lelkéről szólnak. Bár levelében nem tesz erre utalást, de számomra a maga kisgyerekkora idéződik fel ezekben a képekben. Sőt, mintha kicsit az apja fiúsan nevelte volna. A fitnesz-szakmában való munkája is ebben erősít meg. Egészében véve az álomtörténet vonulata a kisfiúlényén való átmászásról szól, egészen a szétesett óráig:

     

    az óra, mint időmérő, nagyon is a racionális lényünket jelképezi, a strukturáló, lényeglátó, felismerő részünket.

     

    A gödör, amelybe belecsúszik, természetesen inkább valamiféle lelki hullámvölgy. Például az idegenségérzés, amelyről a levelében is ír. A meggondolatlan lénye belecsúszik a gödörbe, a harcedzett lénye kimászik a kátyúból. Ez a nekimenni és/vagy megkerülni gondolom hangsúlyos lehet a stratégiáiban. Ez lényegében a női és férfilényünk stratégiáira utalnak. Érződik egy kis félelem a férfierőtől a sorok mögül. Például nem meri bevallani, hogy nem tudja, felismerte-e őket, vagy nem. Egy ilyen tévedés beismerésében nagyon kevés a kockázat. Ez a bizonytalanság a férfi-női működésben az óraösszerakással kapcsolatosan még egyszer fókuszálódik. Ha már ilyen ügyesen kimászott a gödörből az álomban, tegyük markánsabbá ezt az esendőséget, a veszendőségérzetet.

     

    A női része azt mondja:

     

    karolj fel!

     

    találj rám! Ismerj fel!

     

    rakd össze az órámat!

     

    Az amazon pedig: kimászom a bajból!

     

    ez engem nem érdekel!

     

    összerakom az órámat!

     

    Az angol beszéddel kapcsolatosan is felmerül egy fontos elem:

     

    a globális beszédértés, amely nem akad fenn azon, ha egy szót nem ért, hanem a szövegkörnyezetből kiolvassa azt.

     

    A kommunikációban is működik az egész világot átható polarizáltság a kimondott és csupán sejtett dolgok kettősségében.

     

    Fentebb úgy fogalmaztam, hogy az álomtörténet vonulata a kisfiú lényén való átmászásról szól. Ezt most kiegészítem a két gyönggyel, amelyet a földön talált, és a futó ötlettel, hogy egy nyakláncra valót összegyűjt. De nem gyűjtött össze, csupán kettőt emelt fel. A két gyöngy nemcsak női, hanem mélyén jelkép is.

     

    Női és férfilényünk harmonikus működtetése talán a kultúra legnagyobb kihívása. Vigyáznunk kell, ne hulljon darabokra énünk, és ne egymás rovására működjön ez a két rész, hanem egymást folytonosan erősítve. Mert a kapcsolat, a családi élet, a munka és a társadalomba való beilleszkedés ezen a belső harmónián nyugszik.

     

    Köszönettel és üdvözlettel:  

    Ruth
    XI. évfolyam 9. szám

    Címkék: álomfejés

      Aktuális lapszámunk:
      2019. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.