Psziché

Kommunikáció a párkapcsolatban

A sportszerű és sikeres vitatkozást tanulni kell

Sokan vágyódnak harmonikus párkapcsolat, szeretet, biztos alap után. Bármennyire is érthető mindez, mégiscsak az egyik oldala az érmének. Aki azt akarja, hogy partnere mindig ugyanazt gondolja, érezze és akarja, mint ő, annak el kellene gondolkodnia arról, talán nem saját magával kellene-e viszonyt fenntartania - s hogy ez hosszabb távon nem lenne-e unalmas. A vita, a veszekedés jó alkalom lehet az egyéni és együttes továbbfejlődésre, legalábbis, ha képesek vagyunk "sportszerűen", igazságosan vitázni.


 

A párkapcsolat a két partner különbözősége révén telik meg élettel. Ahhoz, hogy mindketten képesek legyenek fejlődni, szükséges e különbözőség tudatosítása és elfogadása.

 

Sokan talán megpróbálták partnerüket megváltoztatni, "átnevelni", s tapasztalniuk kellett, hogy ez nem lehetséges. Épp ellenkezőleg, ez a partner számára azt az üzenetet hordozza, hogy "Te így nem vagy OK", ami általában mélységes visszautasításnak minősül és sértődést okoz. Mindez gyakran régi visszautasítási élményeket idézhet fel - és az önértékelésében mélyen sértett partner - vérmérsékletétől függően - depresszióval vagy agresszióval reagál.

 

A konfliktus azt jelenti, hogy a pár egy bizonyos témában, egy adott időpontban eltérően gondolkodik és igényeik is eltérőek. Ez a helyzet akkor lehet veszélyes, ha az egyik vagy mindkét fél saját látásmódját véli kizárólag elfogadhatónak és igaznak, és a partner véleményét igaztalannak látja. Ettől a konfliktus eszkalálódhat: a szerelmi viszony hatalmi harccá alakul át.

 

Nem ritka, hogy a nézeteltérések puszta közeledtére az egyik partner a különválástól való erős félelemmel reagál, és mindenáron megpróbálja megőrizni a békét, feladva saját álláspontját.

 

Egy párkapcsolat azonban hosszabb távon nem maradhat fenn győztes és vesztes között. A valódi szerelmi viszony mindkét fél nyereségéről szól, amiből mindkét félnek profitálnia kell. Bár nem szabad minden apróságot kölcsönösen felróni egymásnak, de mindenképp érezni kell, hogy amit a partneremtől kapni szeretnék, azt hajlandó vagyok megadni neki is. A csalódottságot elviselni, anélkül, hogy ezért a partnert okolnánk, fontos tulajdonság, amelyet sokan csak idősödve vagy terápia segítségével szereznek meg.

 

Állítsunk fel problémalistát

Ha az egyik vagy mindkét partner már számon tartja, "könyveli" a kölcsönös engedményekről kötött alkukat, akkor a kapcsolat inkább kereskedelmi viszony, mint szeretetközösség. Ilyen helyzetben a felek már nem képesek tudomásul venni, hogy partnerük sok mindent önként, szeretetből is képes lenne megadni, ami kényszer hatására csak önbecsülésének, autonómiájának csorbulásával történhet.

 

 

Sokat segíthet, ha először tisztázzuk magunkban, mi okozza saját elégedetlenségünket és a kapcsolat mely területét érinti: Állítsunk össze egy listát a kb. 20 legfontosabb problémás területről, amely eszünkbe jut, a jövedelmek megosztásától kezdve a háztartáson, a szabadidőn, az ismerősökhöz és barátokhoz fűződő viszonyon, a személyes szabadságon, a szexualitáson, a gyermeknevelésen keresztül egészen a rokoni kapcsolatokig. Értékeljük egy 0-tól 3-ig terjedő skálán, hogy mekkora problémánk van az adott területen partnerünkkel:

 

• a "0" azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok,

 

• az "1" azt jelenti, hogy vannak konfliktusok, de ezeket sikerül megoldani,

 

• a "2" azt jelenti, hogy ezeket a konfliktusokat nem sikerül megoldani, ami veszekedést is eredményez, ezek forró témák, a következőkkel együtt…

 

• "3": konfliktusok, amelyekről nem is beszélünk, a kapcsolat titkolt problémái, amelyek tabunak számítanak. A "2" kategóriába sorolt problémák gyakran csak ürügyül szolgálnak a tabu témákhoz.

 

A lista segítségével tisztázható, hogy a partner viselkedésében mi a leginkább zavaró. Érdemes azon is elgondolkodni, milyen pozitív oldala van mindeme zavaró tulajdonságoknak. Milyen elfogadható igények, indítékok, célok állhatnak a partner viselkedése mögött? És melyek az én igényeim, indítékaim és céljaim ebben a konfliktusban? Mit tanulhatok partneremtől? Lehet, hogy a konfliktus segítségével fejlődhetek, tanulhatok? Mi lenne másként, ha partnerem megváltoztatná az általam kifogásolt viselkedését? Ebben az esetben változtatnék saját viselkedésemen? Ha igen, miként? Lehetséges, hogy már most képes volnék így viselkedni, ezzel segítvén partneremet?

 

Az erőszakmentes dialógus szabályai

Ha időnként eszkalálódik a vita a partnerek között, az alábbi kommunikációs szabályokhoz érdemes tartani magukat:

A beszélőre vonatkozó kommunikációs szabályok

• Mindig énformában beszéljen! A beszédből derüljön ki, hogy saját érzéseiről, kívánságairól szól. A "te" szócskát tartalmazó szózatok gyakran torkollnak vádaskodásba, szemrehányásba.

 

• Mindig adjunk hangot érzseinknek és igényeinknek, ne kerteljünk.

 

• Konkrét szituációkat hozzunk szóba, kerüljük az általánosításokat ("soha", "mindig"), mert azok túl általánosak, ellentmondásosak, és a partner általában elutasítottnak vagy "elítéltnek" érzi magát.

 

 

• Mindig konkrét viselkedésformákról beszéljünk. Ezzel elkerülhető, hogy partnerünkre negatív jelzőket (tipikus, lusta, alkalmatlan, unalmas, inaktív stb.) aggathassunk.

 

• Mindig maradjunk a témánál – az "itt és most"-ról beszéljünk. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a beszélgetés rég feledésbe merült eseményekre terelődjön, pl.: "Ekkor és ekkor hogy bántál az édesanyámmal?"

A hallgatóra vonatkozó kommunikációs szabályok

• Befogadó, odafigyelő hallgatás: nonverbális eszközökkel is mutassuk ki, hogy odafigyelünk; tartsunk fenn szemkontaktust, forduljunk a beszélő felé.

 

• A beszélő partner megnyilvánulásaira lehetőleg saját szavainkkal jelezzünk vissza, hogy megértettük, amit mond.

 

• Tegyünk fel megválaszolandó kérdéseket.

 

• Ha a beszélő fél érzéseinek csak közvetett, indirekt módon ad hangot, kérdezzünk rá.

 

• Adjunk pozitív visszajelzést.

 

A gyakori veszekedés és félreértések esetén legalább átmenetileg érdemes "ellenőrzött párbeszédet" folytatni: ezek során az egyik partner (A) elmondja a problémáját partnerének (B), aki egyelőre csak hallgat, majd a végén saját szavaival leírja a problémát. B csak akkor foglal állást a témával kapcsolatban, ha A az összefoglaló után bólintással jelzi, hogy B helyesen értelmezte az általa elmondottakat.

 

Ez az első látásra talán meglehetősen mesterkéltnek tűnő eljárás a partnerektől megköveteli a rövid, tömör és érthető előadásmódot, a koncentrációt. Az odafigyelés, a koncentráció és az elhangzottak elismétlése általában lehűti a felkorbácsolt érzelmeket, így tárgyilagosabban, higgadtabb hangnemben folyhat a vita.

 

Esetenként előfordul, hogy a vita annyira elfajul, hogy a fenti szabályok sem segítenek. Ilyenkor ne habozzunk közölni félelmeinket és abbéli igényünket, hogy befejezzük a vitát. Egyezzünk meg partnerünkkel, hogy mikor hajlandók/képesek folytatni a vitát (amikorra mindketten lehiggadtak valamelyest).

 

Zsarnok vagy lázadó: melyik az Ön szerepe?

Érdekes lehet önmagunkban, partnerünkkel együtt, vagy akár kívülállókkal együtt arról elgondolkodni, hogyan alakul párkapcsolatunkban a szereposztás: némely párkapcsolatban van egy állandó győzedelmes és egy vesztes, néhány pár úgy tesz, mint két éhes fióka a fészekben, másoknál a szerepek között előfordul a zsarnok vagy a lázadó. De más minták is léteznek: hős és gyáva nyúl, a sztár és rajongója, a segítő és a segítségre szoruló, a féltékeny és a flörtölő, az önfeláldozó és az önző, a nyüzsgő és a magányos remete, a főnök és beosztottja vagy a rivalizáló testvérek, és a sort hosszan folytathatnánk.

 

 

Amikor egy párkapcsolat a fenti példáknak megfelelő szereposztásnak megfelelően polarizálódik, szükségszerűen stagnáláshoz, megrekedéshez vezet. E ponton fontos lenne, ha a partner által megjelenített szerepből valamit mi magunk is átvennénk, és kiszállnánk a megrögződött viselkedésminták láncolatából, hogy a változás és a fejlődés útjára léphessünk. Ebben gyakran segíthet a pszichoterápia, a csoportterápia.

 

 

Az állandóan visszatérő konfliktusok titkos funkciói

Az agresszió és a veszekedés sokszor első pillantásra nehezen felismerhető funkciót játszik a párkapcsolatban:

 

Ha valaki újra és újra veszekedést szít, amelyet partnere nem utasít el, a vitát a kapcsolat tesztjeként értelmezheti, hogy megtudja, milyen szilárd a kapcsolat.

 

Másfelől a pár életében zajló szenvedélyes, "olaszos jelenetek" életet vihetnek a kihűlőfélben lévő, az elhidegüléssel fenyegető kapcsolatba. Míg a szerelemteszt esetén a biztonságérzet megerősítése a motiváció, más esetekben a heves veszekedés hátterében az intenzív érzelemcsere és emocionális érintkezési igény áll.

 

A szimbiózisszerű, szinte összeolvadással járó, nagy harmóniaigényű kapcsolatban a veszekedés funkciója az is lehet, hogy a felek bizonyos fokú önállóságra tegyenek szert, valamennyit visszanyerjenek feladott egyéniségükből. Ez minden esetben előfordul, ha a felek amúgy azt vallják, hogy a jól működő kapcsolatban mindent együtt kell csinálni, semmiben sem különülhetnek el a partnerek.

 

A kibékülés fontos

Az említett lehetőségeken kívül az is lehetséges, hogy a párkapcsolati vita hátterében az egyik fél munkahelyi problémája áll, és az illetőnek egyszerűen le kell eresztenie valahol a gőzt. Ha erről van szó, fontos, hogy ne vegyük túl komolyan a vitát. Természetesen a stresszhelyzetben lévő félnek megfelelő segítségről kell gondoskodnia ahhoz, hogy a munkahelyi feszültségeket ne vigye mindig haza. Bizonyos témákkal kapcsolatban felmerülő, visszatérő, nem produktív viták és veszekedések esetén ajánlatos legalább átmenetileg bizonyos tabu témákban megegyezni.

 

Sok konfliktus megoldásában az ún. "erőszakmentes kommunikáció" (amely Rosenberg nevéhez kötődik) módszere bevált, ezért minden érintettnek ajánljuk. Segítségével mindenki elsajátíthatja, hogyan kell magát a helyzetnek megfelelően kifejeznie, illetve partnerére odafigyelnie. Az "erőszakmentes kommunikáció” öt alaplépése a következő:

 

• Mások konkrét cselekedeteit ne értékeljük.

 

• Az adott témával kapcsolatos saját érzéseket, érzelmeket tudatosítani kell.

 

• Ismerjük fel a fenti érzelmekből származó igényeket.

 

• Másokat mindig olyan, konkrét cselekedetekre kérjünk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy saját és közös helyzetünkön segít.

 

• Vitassuk meg közösen a vitapartnerrel, hogy milyen saját, konkrét cselekedetek segíthetnek e cél elérésében.

 

 

Fontos, hogy másokkal és saját magunkkal szemben megértők legyünk, konkrétak legyünk, ne emlegessünk fel múltbéli sérelmeket, és csak kérjünk, ne követeljünk vagy fenyegetőzzünk. Saját igényünk konkrét és világos közlése, és a partner legitim, esetleg miénktől eltérő igénye áll e kommunikáció középpontjában (lásd a kiemelt szöveget).

 

Minden vita esetében fontos a kibékülés - ami általában a veszekedésben a legjobb, és nemritkán ez a vita valódi, mögöttes célja. Ha egy konfliktus után az egyik fél távozik, mondja meg, mikor tér vissza. Mindenképp küzdje le magában az ilyen és ehhez hasonló hozzáállást: "Ezúttal nem engedek neki." Ha partnere békülni kíván, azt soha ne hagyja figyelmen kívül. Ha saját kiengesztelődéséhez időre van szüksége, mondja meg konkrétan, mennyi időt igényel. Lehetőleg tudatosítsa a partnerkapcsolatában és a kommunikációban megfigyelhető fejlődést, és ne azt, amin a véleménye szerint még változtatni kellene. Ne feledjék el egymást kölcsönösen kényeztetni, szeretetüket kifejezni. Amilyen gyakran csak lehet, adjon hangot elismerésének, szeretetének.

 

A szerelem és a szeretet az egyetlen tulajdon, amely annál jobban növekszik, minél többet adunk belőle. Kezdeményezzen, gyűjtsön ötleteket, adjon alkalmat a közös programokra és kedveskedésekre!

 

Ha szép közös estét töltenek együtt, tudassa partnerével, hogy mit érez. Mondja el hétköznapi életérzését, élettörténetét és a jövőjét érintő vízióit. A másik csak akkor érti meg önt, ha közli vele érzéseit, gondolatait, bár a megértés sajnos a szerelmi viszonyban sem korlátlan.

 

Az álompartnernek is vannak gyengéi

A krízis nem a kapcsolat végét jelenti. Ellenőrizze, hogy a krízisről, partneréről alkotott gondolatai hozzájárulnak-e a konfliktus megoldásához, vagy interpretációja inkább elmélyíti-e a viszályt.

 

Gondolatban "oltsa be magát" a csalódások ellen. A legideálisabbnak tűnő álompartnernek is vannak erős és gyenge pontjai. Mindkét partner önálló személy marad, eltérő élettapasztalatokkal és élményvilággal. Más partnerrel a jelenlegi problémák nem merülnének fel, helyettük azonban másfajta konfliktusokkal kellene szembesülnünk.

- vörös -
XIV. évfolyam 10. szám

Címkék: kommunikáció, párkapcsolat, szerelem, szeretet

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.