Psziché

Kristályhangon énekelt dal gyógyít testet, lelket

Bevallom, mindig gyanakodva néztem azokra a természetgyógyászokra, akik állították, vagy legalábbis sugalmazták: bármilyen bajra van gyógyírjük, méghozzá azonnal. Olyankor máris mehetnékem támadt, s a következő szakemberhez már előítéletektől elvakult szemmel érkeztem. Árendás László azonban nagyon kellemes meglepetést okozott. Elég volt csak ránézni.  


Egy budai bérház harmadik emeletén áll meg a lift, a gyógyító már ott vár a liftajtóban. Mosolyog, s tekintete azonnal megnyugtat: ez az ember olyan „igazi” természetgyógyász. Semmi manír, semmi felsőbbrendűség, semmi hókuszpókság. Aztán amikor belépek a rendelőjébe, ösztönösen vetem le cipőmet. Bizony, ezt a helyet nem lehet csak úgy, az utca mocskától tisztátalan cipővel taposni.

 

Odabent megnyugtató rend fogad, pedig a kezelőhelyiségben sok a tárgy: ülőgarnitúra, a gyógyítás kellékeivel teli asztalka, másik asztal, kezelőágy. A sok-sok dolog mégis spirituális rendbe fonódik, akár egy Pilinszky-versben. A falról Ganésa, az elefántisten mosolyog, s valahogyan ugyanazt üzeni a szeme, mint a Lacié. Mert a gyógyítót nem is lehet másként nevezni, csakis Lacinak. Barát, jóakaró, léleklátó és jótevő ő, akiről az ember két dolgot már az első percek után föltételez: Lacit az Isten jókedvében teremtette azért, hogy mások életét szebbé tegye. Ráadásul nem állít, nem sugalmaz semmit – csak a kisugárzása őszinte, szinte kézzel tapintható. Megnyugvás beleülni a fotelba, megkezdeni a beszélgetést, amely olyan, mintha csak tegnap hagyta volna félbe az ember.

 

Árendás László mosolyog, mint az életével nagyon elégedett, boldog és kiegyensúlyozott lény. Aura-, csakra- és szervdiagnosztikára szakosodott, s egy szóval sem utal arra, hogy mindenhez ért. Mégis az a benyomásom, hogy tőle senki nem távozhat jobbulás, energetikai feltöltődés nélkül. S valahol ez a gyógyítás lényege: bizalmat ébreszteni a páciensben, aki a pozitív érzéstől önmagát is jobban kezdi szeretni, becsülni. A szeretet olyan erőforrásokat nyit meg bensejében, ami mozgósítja az öngyógyító energiákat, csillapítja a psziché háborgását, fegyelmezi az ide-oda kalandozó elmét.

 

Csak nézem a sok kristályt, Lacit mindegyikhez valamilyen történet, emlék fűzi. Aztán az ásványok beszélni kezdenek, néma hangon szólnak, inkább rezegnek, mint amikor egy némára halkított tévén a víz csobogását nézem. A gyógyítás ősi erői, eszközei, életünk mindennapos, de méltatlanul háttérbe szorított, sokszor hitetlenkedve lesajnált szereplői. Rózsaszínben, kékben, lilában tündökölnek, mások tömörek, mint egy jelmondat, megint mások a feketeség misztikus ködébe burkolóznak. Megannyi apró csoda, s Laci ismeri, megszólaltatja, munkára bírja őket.

 

A kristályokkal már nagyon régóta foglalkoznak a gyógyítók – mondja –, s én is komoly eredményeket tapasztalok a pácienseimnél.

 

Némelyik kristály energiát ad, olyan is van, amely harmonizálja a szervezet rossz rezgéseit. Színük, tapintatuk, konzisztenciájuk is elárulja, melyik mire való egy adott probléma megoldásában.

 

 

Persze ez már maga a gyógyítás. Elsőként a diagnózist kell fölállítani, amelyhez Laci a jelentős anatómiai, kórélettani tudására is alapoz. A kórisme után megbeszéli betegeivel, hogy milyen állapotban vannak, s milyen kezelést javasol nekik. Ez mindig attól függ, hogy az illetőnek milyen az úgynevezett alaprezgése, amely őt magát jelenti, akár egy ujjlenyomat. Laci ezt úgy magyarázza, hogy Juliskát a juliskaság visszaszerzésére kell hangolnia, Marcit a marciság teszi egészségessé.

 

Minden idegenszerű rezgés megbontja az egyén született harmóniáját, ami idővel a testben is betegségtüneteket, panaszokat okoz. Egyszerű, nagyszerű, mégsem vesszük figyelembe.

 

Laci csak keveseknek beszél arról, hogy már gyermekkorában észrevette: sok mindent érzékel.

 

Édesanyám is hasonlóan érzékeny volt, valószínűleg tőle örököltem néhány képességet. Nem tárgyaltunk ezekről a kérdésekről gyerekkoromban, mígnem érettségi környékén kiderült az igazság. Én világéletemben sok következtetést vontam le a körmök alakjából, színéből. Egy alkalommal találkoztunk egy férfival. Én odasúgtam édesanyámnak, hogy ne higgyen az illetőnek, mert becsapja. Otthon megkérdezte, honnan jött ez a gondolat. Mondtam, hogy a férfi körmei nem voltak bizalomgerjesztők. Édesanyám elnevette magát, s bevallotta, hogy ő is figyeli az emberek körmét, amelyből nagyon biztos következtetéseket von le.

 

Azt sem mindenki tudja, hogy Árendás László négy esztendőn át az orvostudományi egyetem hallgatója volt annak idején, tehát nagyon komoly alapokat szerzett.

 

Egy betegség miatt kellett ott hagynom az egyetemet, de a sors később sem hagyta, hogy a gyógyításnak hátat fordítsak. Bevallom, nem volt könnyű elfogadni a vezetettséget, amelyről odafönt döntöttek, de végül beletörődtem, hogy nem tehetek mást, csak amit az életprogramom szerint tennem kell.

 

Ezt követően a gyógyító tíz évig homeopátiával foglalkozott, az információ legfinomabb rezgéseivel kezelte betegeit. Nem törekedett látványos sikerre, s talán ennek köszönhetően vált elismert terapeutává. Olyannyira, hogy 1997-ben a természetgyógyászatról szóló törvény előkészületi munkáiba is bevonták. Idővel bővült kezelési köre, s ma már kiro­praktikával, bioenergiával, fülakupunktúrával, reflexológiával és hanggyógyászattal is foglalkozik. Ha jól belegondol az ember: ez már csaknem a teljes repertoár. Amikor rákérdezek a fitoterápiára, Laci csak mosolyog, mintha el akarná hárítani a kérdést. De kiderül: abban ugyanolyan járatos, mint az említett szakágakban, igaz, nem dicsekszik vele. De miért is ne lenne otthon a növények világában négy év egyetemi tanulmány után, gyógyszerhatástani ismeretek birtokában?

 

 

Om mani padme hum” – szól lágyan a szobában a gyönyörű női hang által előadott dal. Laci nyomban fölvilágosít: az énekesnő európai, nem élt a Keleten, de ez a dal mégis úgy csendül föl, mintha egyenesen abba a kultúrkörbe született volna. A zene misztériuma, hogy a művészetek formanyelve közül ezen a legelvontabban, a hangokon mondja el: a világ egy és oszthatatlan, s minden gyógyít, ami neked való. De csakis az. És a gyógyulás nem függ életkortól, hiszen a betegség sem e szerint válogat. Lacihoz apró csecsemőket is visznek kezelésre, ahogyan aggastyánok is eljönnek a lakásba. Ez az otthona, a rendelője egyben.

 

Nem akartam külön rendelőt bérelni, mert nem láttam értelmét. Nekem van ugyan hivatalos rendelési időm, de az ajtóm gyakorlatilag bármikor nyitva áll a gyógyulásra vágyók előtt.

 

Meséli, hogy milyen sokat jelent egy mozgásszervi betegnek, ha masszázst alkalmaz. Többször keresték föl egy rossz mozdulat miatti akut idegbecsípődéssel, s a kezelés hatására gyakorlatilag szökdécselve mentek le a lépcsőn. A kezelésnek van ugyan egy „vezérfonala”, egy fő irányultsága, de Laci mindig a komplexitásra törekszik, más terápiát is alkalmaz kiegészítésképp. Így kerülnek az asztalkára a rejtelmes kis tégelyek, amelyek cseppet, balzsamot tartalmaznak. No és folyton szól az idegzsongító lágy zene. Mert a léleknek ugyanúgy meg kell kapnia a balzsamot, mint a fájdalmas testrésznek. Csak e kettő egymást föltételező és kiegészítő, egymás nélkül nem létező egységében nyerheti vissza Marci a marciságát, egyedi és megismételhetetlen alapvető rezgését. Vagyis az egész-ségét.

Niczky Emőke
XIII. évfolyam 12. szám

Címkék: ének, gyógyulás, kristályhang

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.