Psziché

Kultúrához kötött betegségek

„Ha az ember kizökken a társadalom vagy a természet rendjéből – megbetegszik.”


     

     

    A kultúrához kötött betegségek jellemzője, hogy egy adott földrajzi területen vagy kultúrkörben alakulnak ki, és az ott lakók közül nemcsak hogy mindenki felismeri, de hasonlóan is értelmezi őket. Az ilyen betegségeknek a testi és pszichés tünetek mellett szinte mindig erkölcsi és társadalmi jelentése is van, mind a beteg, mind az őt körülvevők számára. Az egyén betegségét gyakran értelmezik a természeti környezettel, a természetfeletti erőkkel vagy az embertársaival való kapcsolat zavaraként.

     

    A kultúrához kötött betegségek nagy része pszichiátriai vagy pszichoszomatikus betegségnek tekinthető.

     

    Iránban narahatiye galbnak, az Angliában élő hindu, illetve szikh vallású indiaiak körében dil ghirda hainak nevezik az „elszoruló szív” betegséget. A fizikai tüneteket a következő szavakkal írják le: a szív lebeg, kalapál, nehéz vagy elgyengül, a mellkas feszül, s mindezt forróságérzés kísérheti. A testi állapothoz boldogtalanság, szomorúság vagy düh érzése kapcsolódik. A betegség megjelenését mindig valamilyen társas, többnyire a családdal kapcsolatos konfliktus előzi meg. Iránban főként nők körében fordul elő, családi veszekedés, közeli hozzátartozó elvesztése, terhesség, gyerekszülés után, vagy éppen a terméketlenségtől való félelem miatt. Az indiaiak körében a közösség megbecsülésének elvesztésétől való félelem a fő motívum. Ez lehet önös viselkedés, például büszkeség, arrogancia következménye, a családtagok, főleg lánytestvérek tiszteletlen vagy szabados viselkedésének eredménye, de előállhatnak olyan külső okok is, mint az öregség vagy a szegénység, amely megakadályozza az embert abban, hogy társadalmi kötelezettségeit megfelelően teljesítse.

     

    A felsorolt problémák azonban nem egyszerűen csak okai a betegségnek. Az „elszoruló szív”, mint metafora, kifejezi az így megbetegedett embernek a társaihoz való viszonyát, félelmeit, terheit, boldogtalanságát. A fizikai állapot, az érzelmek és a társas problémák együtt fejeződnek ki, egyik sem érthető meg a másik figyelmen kívül hagyásával.

     

    Malajziában tartják számon az amok nevű betegséget, amely roham formájában jelentkezik és a tudat elködösödésével jár. Többnyire társas stresszhelyzet következtében fellépő frusztráció előzi meg, s az amokban szenvedő beteg hirtelen, erőszakosan támad emberekre, állatokra vagy élettelen tárgyakra. (A magyar nyelvben szereplő „ámokfutás” kifejezés innen ered.) Abban a kulturális közegben, ahol kifejlődött, alkalmazkodási zavarnak tekintik, és a beteg időbeni felügyelet alá helyezésével kitörése megelőzhető. Puerto Ricó-i változata a mal de pelea. Fontos kérdés, hogy az agresszív, őrjöngő személyt betegnek vagy bűnözőnek tekintik-e. A Fülöp-szigeteken például az amok- szerű viselkedésnek ritualizált formája van (jurmentado), és az ilyen formában kifejezett erőszakos megnyilvánulásokat a hatóságok is elnézőbben kezelik.

     

     

    A fenti példából úgy tűnhet, hogy a betegség nyereséggel is járhat, hiszen ha valaki a társadalom által elfogadott módon fejezi ki lelki egyensúlya felborulását, akkor például szabadon garázdálkodhat. Egy másik betegség, a Kanadában élő algonkin indiánoknál fellépő windigo azonban azt példázza, hogy a végkimenetel közel sem mindig szerencsés. A windigo egyfajta megszállottság, amelyet szorongásos, depressziós tünetek előznek meg. Kiválthatja a téli éhezés és sötétség, vagy az attól való félelem. A beteg úgy érzi, belé költözik a windigo, a csontváztestű, jégszívű szörny, aki embereket eszik. Ebben az állapotban a megszállott maga is késztetést érez a gyilkolásra és az emberevésre. A beteget sámángyógyítással próbálják kezelni, ám ha a kannibalizmus elhatalmasodik rajta, megölik.

     

    A pszichoszomatikus betegségek természetének megértéséhez hozzájárulhat bizonyos egzotikus kórfolyamatok ismerete. A pszichogén vagy mágikus halál betegség a nyugati orvosok fantáziáját is megmozgatta. A jelenség a mágiában erősen hívő kultúrkörökben alakult ki, és okának egy varázsló rontását tartják. Ilyen a Karib-szigeteken

     

    a woodoo varázslás, a Hawaiin dívó kahuna varázslás, de Polinéziában és Afrikában is találtak hasonló betegségeket.

     

    A halál okának a rémületet tekintik, amely a szervezet fizikai pusztulásához vezet. A jelenség élettani magyarázatát Canon 1942-ben felállított modellje adhatja: ha a vegetatív idegrendszerben a szimpatikus (azaz a serkentő, aktivizáló) tónus extrém módon felfokozódik, a véredények összeszűkülnek, a hajszálerek érfala pedig az oxigénhiány miatt károsodik. Ennek további következménye a vérplazmaszint és a vértérfogat csökkenése, amely a vérnyomás végzetes esését okozza. Az állapot a műtéti sokkhoz hasonlítható. A varázslatot megtörni csak az azt előidéző vagy egy még nagyobb hatalmú varázsló tudja. Ilyenkor a beteg gyorsan felépül.

     

     

    A hasonló jellegű betegségek, amelyek közös sajátossága, hogy az embernek a társadalomba vagy a természeti rendbe való beágyazottsága szenved csorbát, a világ minden pontján fellelhetők. A hsieh ping állapotot Kínában tartják számon. A beteg úgy érzi, hogy elhunyt rokonai vagy barátai, akiket valaha megbántott, birtokolják őt. Ugyancsak a lélekvesztés állapotát leíró betegség a Latin-Amerikában ismert susto. Hitük szerint a lélek befejezetlen élmények következtében vagy alvás alatt elválhat a testtől és szabadon vándorolhat. Okának azt tartják, hogy az illető megzavarta a föld, a folyók, a tavak, az erdők vagy az állatok lélekvezetőit. Szorongással, álmatlansággal, fogyással jár, a beteg minden iránt elveszti érdeklődését. A gyógyító rituálé során az elkóborolt lelket csalogatják, kérlelik, hogy térjen vissza eredeti gazdájához. Fizikai gyógymódokat is alkalmaznak: a beteget masszírozzák, izzasztják, dörzsölik, hogy a léleknek nagyobb kedve legyen visszatérni belé.

     

    Mielőtt azt hinnénk, hogy a kultúrához kötött betegségek csak egzotikus vidékeken fordulhatnak elő, érdemes megemlíteni, hogy egyes szerzők (pl. Littlewood és Lipsedge) számos betegséget a nyugati kultúrához kapcsolnak. A premenstruációs szindróma, az agórafóbia, az exhibicionizmus vagy a szenvedélyes áruházi lopás a nyugati kultúrkörben „kifejlesztett” kórkép, amelynek ugyanúgy megvan a társadalmi beágyazottsága, mint a fentebb ismertetett betegségeké.

     

    Mire hívja fel a figyelmet az a jelenség, amely a „kultúrához kötött betegség” elnevezést kapta? Arra, hogy a betegség nem pusztán biológiai fogalom. Megjelenésében mindig szerepet játszik a környezet, legyen az a természet, a természetfeletti világ vagy az embertársak. Ha az ember kizökken a társadalom vagy a természet rendjéből – megbetegszik. Ezért a gyógyítás fő célja is a harmóniába és rendbe való visszakalauzolás kell hogy legyen.

    Sárai Gábor
    IX. évfolyam 9. szám

    Címkék: betegségek

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.