Psziché

Lift

Forgóajtó - Álomfejtés


Egy panelházban vagyok, és fel kell mennem a 9. emeletre. A lépcsőházban rengeteg postaláda, ezek előtt haladok el, megyek a lifthez.

 

Beszállok a liftbe, és látom, hogy a padlója mindössze két gerenda, félő, hogy leszakad, vagy a hézag között én zuhanok a mélységbe. Rosszul érint, de legyőzöm a félelmemet, beszállok és megpróbálom megvetni a lábamat a gerendákon.

 

Megnyomom a kilences gombot, a lift elindul. Ám az 5. emeletnél a lift fala egyszerűen eltűnik, belátom az egész várost. Hatalmas tériszony tör rám. Minden tetéződik azzal, hogy az egész lift billeg, minden nyikorog, mindenfelől ijesztő hangok hallatszanak.

 

Nagy nehezen felérek a kilencedikre. Ott is gerendákon kell lépegetnem, alattam az ijesztő mélység, amely furcsa, de kicsit vonz is. Ez a legfelső szint egy tetőterasz, odaérek és csodálatos kilátás nyílik mindenfelé.

 

 

Kedves Ruth!

 

Bár igen nagy félelmeket éltem át az álom során, valójában jó álomnak mondhatom, mert a végén a kilátás igen szép volt. Egyébként ez a fajta liftezés visszatérő álom, más esetekben az 5. és 22. emelet szokott előfordulni. Bár az 5. emelet ebben az álomban is szerepel.

 

Rendszeresen tanulmányozom az álomfejtéseit a magazinban, és már tudom, hogy a számok életévekkel függenek össze. Meg a "feljutás" valahová sem nehezen érthető, de örülnék, ha ennél többet tudna kiolvasni az álmomból.

 

21 éves vagyok, főiskolára járok, a szüleimmel és a bátyámmal élek. A szüleim nem váltak el, sőt úgy érzem, nem is fognak elválni, ami nagyon jó érzés. Igen fiatalon házasodtak össze, és nagyon hamar jöttünk mi a tesómmal, anyagilag nem vagyunk a topon, de nagyon szeretjük egymást.

 

Én túl egy bulimián, főiskolát kezdtem az ősszel. A betegséget hamar sikerült elcsípnünk, terápiára is jártam, egy évet veszítettem a gimnáziumban, de most már úgy érzem, túl vagyok rajta. A terápia eleinte tetszett, rájöttem egy csomó mindenre, később azonban nagyon infantilisnek találtam. Gyógyszereztek is, amit egyáltalán nem bírtam, így valójában a saját felelősségemre hagytam abba, és azóta önerőből küzdök meg az érzelmi problémáimmal. Erre büszke is vagyok.

 

Visszatérve az ötéves koromra, tudom, hogy akkor az ödipális ügy zajlik az életemben. Világosan emlékszem, hogy én nem az apukámhoz akartam feleségül menni, hanem a nagymamám egy barátjának vallottam szerelmet, aki, ma is magam előtt látom, teljesen ledöbbent. A 9 éves koromra nem emlékszem, az általános iskola eléggé kimosódott emlékezetemből. A szerelmi viharok is csak a gimnáziumban kezdődtek, nagyjából a bulimiát megelőző időből.

 

Most jól érzem magam a bőrömben, és úgy érzem, sikerült leválnom a szüleimről abban az értelemben, hogy körvonalazódik az életem. Én egy kis saját reklámügynökséget képzelek el magamnak, ezt akarom csinálni. Sokáig inkább az érzelmeim vezettek, és azt gondoltam, ez tesz boldoggá. Most már más is vezérel az emberismereti rögös úton.

 

Klausztrofóbiám és tériszonyom is van a valóságban. De ez az álom az életem tükre: fel kell jutnom, ami rögtön félelmetes és nehéz, de sikerül.

 

Üdvözlettel: Krisztina

 

 

Kedves Krisztina!

 

Nagy örömmel vettem, hogy ennyire egyben tudja látni az életét, és azt is, hogy célja van, irányultsága és tesz is érte valamit. Ez már valóban az ifjúkor legjobb útravalója, szemben a rengeteg követelődző, sült galambra vágyó kortársával, a "punyi depikkel". Az is nagyon jó, ha a saját álmait feljegyzi és megfejteni próbálja, mert a legnagyobb segítség mindig önmagunkból fakad, vagyis belülről jön. Mert soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a tudattalanunk nagy úr, nem hagyja magát leteperni, negligálni. És azt is tudnunk kell, hogy a tudattalanban minden megőrződik, mindennek lenyomata van. Ezek a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő, például az álomszimbolikában is. Az álom pozitív kimenetele ellenére tartalmaz utalásokat a félelmeken keresztül a bulimiás múltra. Sok vonatkozása mellett a bulimia fő tünete éppen a fájdalmaktól és félelmektől való drámai megszabadulást fejezi ki, amelyeket lenyeltünk, bár nem kellett volna. Csak hát gyerekkorban - és sokszor még felnőttkorban sem - állunk a kommunikáció olyan magas fokán, hogy minden rosszat elkerülhetünk, megúszhatunk, megoldhatunk. Ügyesen néz szembe a félelmeivel az álomban, nem hagyja, hogy gátat szabjanak a haladásának, felemelkedésének.

 

Azt is tudjuk, hogy a pszichológiában minden kétélű: előnyei és hátrányai vannak annak is, ha az ember szülei fiatalok, annak is, ha idősebbek. Az, hogy a nagymamája barátjának vallott szerelmet, talán utal arra, hogy nem érezte apjában az igazi férfierőt. De soha nem szabad feladni, és érzem, hogy a lendülete szerencsére nem törik meg.

 

Van a bulimiának még egy másik vonatkozása is, amelyre az álom utal, ez pedig a testhatárok, énhatárok kérdése. A lift utal erre, amelynek a fala az 5. emeleten eltűnik.

 

Az álomban a lift magának az álmodó személyiségének a jelképe, megjelenítője. Talán az ingatag gerenda-talaj az érzelemvezéreltség, amelyre levelében utal. De a falak eltűnése az mindenképpen az énhatárok túlzott tágulása, amelyre vigyázni kell. Különben könnyen túllövünk a célon.

 

Drága Krisztina! Úgy érzem, kellő tudatossággal és fokozatossággal építi az ifjúkorát, a 21-28 év közötti periódusban. Kellő énerővel, harciassággal, okulással.

 

Olvasóim nevében is köszönöm álmát, üdvözlettel: Ruth 

László Ruth
XIV. évfolyam 2. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.