Psziché

Lovaglás mint terápia

Hogyan hatnak a lovak a gyermeki lélekre?

A lovak terapeutaként gyógyíthatják a testet, a lelket és a szellemet. Ebben emberi „kollégáikat” sokszor felülmúlják.


A lovak „elvárják” az emberektől, hogy egyértelműen és tisztelettel bánjanak velük. Ha ez teljesül, akkor átugorják az akadályt, illetve hagyják, hogy a mezőről az istállóba vezessék kantáron. A dekoncentrált vagy határozatlan embereknek nem hajlandóak engedelmeskedni. Ezt a gyerekek ösztönösen megérzik, ezért arra törekszenek, hogy a lóval való együttműködés zavartalan legyen – és ez kellő motivációt biztosít ahhoz, hogy saját viselkedésükön is változtassanak.

 

Ha a gyerek a lovat a lovaglótérre szeretné vezetni, akkor valóban neki kell megadnia az irányt, és szándékát végig érvényesítenie kell. Különben a ló veszi át a vezetést, vagy egyszerűen nem hajlandó menni, inkább tovább eszik. Egy olyan gyereknek, aki a tanórákon képtelen tíz percig egy dologra koncentrálni, óriási dolog egy ilyen hatalmas állatot elhozni a mezőről anélkül, hogy közben feladná a dolgot. A ló nem öleb, amelyet szükség esetén karba lehet venni. Erős és saját akarata van.

 

Már a ló szólítása, hívása is terápiás jelentőségű lehet. Aki nem meri kinyitni a száját, annak semmi esélye, hogy felhívja magára az állat figyelmét. Persze a hangos beszédet lehet gyakorolni logopédussal vagy pszichológussal is, de ha lovakról van szó, a gyerekekben erősebben megvan a szándék, hogy kifejezzék magukat.

 

A terápiára érkező gyerekek gyakran bizalmatlanok a felnőttekkel szemben. A szeretet teljes hiányát olykor jobban elviselik, mint a megjátszott, nem őszinte barátkozást. Némelyikük egyáltalán nem tűri, hogy hozzáérjenek. A lovakkal szemben azonban nagyobb a bizalmuk, velük könnyebben építenek ki bizalmas viszonyt, hagyják, hogy az állat a hátára vegye őket, érzik az állat testének melegét. Az is gyógyhatású tapasztalat lehet, ha eleinte egyáltalán nincs meg a kellő kapcsolat, a lovak mégsem utasítják el a gyermekeket, és nem is kényszerítik őket semmire.

 

E keretfeltételeket a pszichológusok arra használják, hogy óvatosan, szinte mellékesen szóba elegyedjenek a gyerekekkel. Olyan témákat is megpróbálnak érinteni, amelyek szégyenérzettel, bánattal, fel nem dolgozott traumákkal kapcsolatosak, és amelyekről a gyerekek a szokványos pszichoterápiás beszélgetéseken sem hajlandók beszélni. A ménesben például van egy kanca, amelynek van két csikója. Milyen a viszony közöttük? Milyen volt a gyermek viszonya otthon az édesanyjával? És máris egy fontos téma kellős közepén vannak, amelyet a terapeuta lovak nélkül nagyon nehezen tudott volna érinteni.

 

A fogyatékos gyerekek a terápia során egymástól is tanulhatnak. A lóval való együttlét fejleszti a gyerek önbizalmát

 

Az érzelmileg labilis vagy súlyosan károsodott gyermekeknek meg kellett tanulniuk, hogy az ő vágyaik, kívánságaik nem számítanak. Lehet, hogy nem tudnak hangosan nemet mondani. A foglalkozások során kifejleszthetik ezt a képességet, hiszen a lovak szeretik tesztelni, meddig mehetnek el az embernél. A lovaknak könnyebb nemet mondani: a felnőttekkel ellentétben ők nem sértődnek meg, nem haragtartók. A gyerekek tehát megtanulják jelezni, hol a határ.

 

Miért hasznos a terápia?

• Együttműködésre késztet, ha például két gyereknek egy lovon kell osztoznia, kantáron vezetni, etetni, csutakolni és abrakoltatni.

• A lovak csutakolásának része a testi kontaktus, a szeretetteli érintés.

• Hogy ne essen le a lóról, a gyereknek meg kell tanulnia, hogyan tartsa meg az egyensúlyát, és meg kell találnia testének a megfelelő feszességet. 

• A ló melege és mozgása egyaránt hat a testre, a szellemre és a lélekre.

• A lovakkal szemben felelősséget kell vállalniuk a gyerekeknek.

• Aki lovon ül, saját magát is jobban érzékeli.

 

Hogyan tanul mindenki mindenkitől?

A gyerekeket óvatosan odavezetik a lovakhoz. A pszichoterápiás célú lóterápia középpontjában nem a lovaglás áll, hanem a gyerekek és a lovak társas együttléte.

 

Minden gyerek reakciókat tapasztal a többi gyerektől is – pozitívokat és negatívokat egyaránt. Aki agresszív, azt fogja tapasztalni, hogy a többiek visszahúzódnak tőle. Akit az iskolában dagadtnak csúfolnak, talán itt a legbátrabb, aki kantáron meri vezetni a lovat. Akinek kapcsolatteremtési problémái vannak, a csoportban megtanulhatja támogatni, segíteni a gyengébbeket, és akár vezető szerepben is kipróbálhatja magát.

 

Fontos, hogy a gyerekek önként vegyenek részt a foglalkozásokon. Vannak, akik teljesen szenvtelenek, vagy legalábbis annak mutatják magukat. Ilyen esetekben a terapeuta olykor szelíd trükköket alkalmaz: felajánlja nekik, hogy szabadon eldönthetik, akarnak-e lovagolni. Egy feltételnek azonban eleget kell tenniük: meg kell simogatniuk a lovakat. Ez az érintés érdekes módon egy sor további érintés és kommunikáció kaszkádját indítja el.

 

Aki szeretne lovagolni, annak le kell küzdenie félelmét, és meg kell simogatnia a lovat. A rendszeres lóápolás a terápia része. Így a gyerekek egyre nagyobb bizalmat alakítanak ki négylábú terapeutáik iránt

 

A testi vagy szellemi fogyatékos gyerekek is integrálhatók a csoportba, ők értékes impulzusokat kaphatnak a lovas terápiától. Nem csak arról van szó, hogy el kell lazítaniuk izmaikat vagy a fejüket kell egyenesebben tartaniuk. Az állat különleges tanár, mivel a gyermek melegséget tapasztal, érzi az illatát, és ellazultan alkalmazkodhat billegő mozgásához. Meglepő, de többször bebizonyosodott, hogy a terápiás lovak érzik a különleges felelősséget, amikor fogyatékos emberek ülnek a hátukon. Annak, aki képes rá, hagyják, hogy vezessék, irányítsák őket. Ez pozitív tapasztalat.

 

 

Nem minden terápiás lovarda egyformán jó

Mivel a „lovas terapeuta” mint foglalkozás nem védett fogalom, és mivel a lovaglás divatos lett, a terapeuták és terápiás lovardák száma megnőtt az utóbbi időben. Ám a jó terápiás ló számos feltételnek kell, hogy eleget tegyen. Legyen például nyugodt természetű. A lovak ösztönösen menekülnek bizonyos helyzetekben, amikor bizonytalannak érzik magukat. A terápiás foglalkozásokon bizony könnyen előfordulhatnak szokatlan helyzetek, amelyektől a ló megijedhet: egy állandóan kurjongató gyerek ugyanúgy félelmet kelthet a lóban, mint egy hirtelen megcsillanó kerekes szék vagy a gyerek epilepsziás rohama. A lónak tehát jól kell tűrnie a stresszt, ugyanakkor jeleznie is kell, hogy meglegyen a kommunikáció lovas és lovasa között. Jeleznie kell, milyen következményei lehetnek a lovas helytelen viselkedésének. A terápiás lóra rendkívüli szenzibilitás jellemző, amelyik tud vezetni is és hagyja is magát irányítani.

 

A jó terapeutával szembeni kívánalom nem pontosan definiálható. A legfontosabb, hogy működjön az összhang közte és kliense között – ezt egyszerűen ki kell próbálni.

- vági -
XVI. évfolyam 6. szám

Címkék: gyermekpszichológia, lovaglás, lovasterápia

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.