Psziché

Ma melyik csőrrel csivitelünk?

Sikeres kommunikáció

Másokhoz fűződő viszonyainkat nagyban befolyásolja a beszéd. Gyakran azonban más is nagy szerepet játszik azon kívül, hogy mit mondunk. Ha sikerül pozitívan és megértően viszonyulni a körülöttünk élőkhöz, az a saját életünkre és élményeinkre is nagy hatással van. Egyszerű gyakorlatok segítségével megtanulhatjuk, hogyan viselkedjünk jobban másokkal és magunkkal.


Vajon a madarak közötti kommunikációban is vannak félreértések? Az emberek esetében gyakran nem úgy jut el a mondanivaló egyikünktől a másikunkig, ahogyan szántuk 

 

Egész életünk kommunikációból áll – de gyakran megtörténik, hogy saját negatív érzelmeink megakadályoznak minket abban, hogy másokkal megértessük magunkat, ezáltal útját állva a pozitív élményeknek. Szóválasztásunk nagyban befolyásolja saját érzéseinket és a beszélgetőpartnerünkét is. A szavak motiválhatnak, de le is törhetnek: a legveszélyesebb fegyver, amivel az ember rendelkezhet.

 

Friedemann Schulz von Thun kommunikációs szakember szerint minden kommunikációs helyzetben négy „csőrrel” beszélünk és négy „füllel” hallunk: a „ténycsőrrel” arról, amit tényszerűen kezelünk, a „tényfüllel” pedig ellenőrizzük, hogyan kell érteni a mondandó tartalmát. Az „öncsőrrel” önmagunkról árulunk el valamit, az ehhez tartozó füllel tapasztaljuk meg, milyen emberrel van dolgunk. A „kapcsolatcsőrrel” arról beszélünk, mi a véleményünk a másikról és milyen viszonyban állunk vele. A „kapcsolatfül” arra való, hogy a kommunikációt ezekre a kérdésekre vonatkozóan értelmezzük. A „felhíváscsőrrel” azt fejezzük ki, mire akarjuk rávenni partnerünket, az ehhez tartozó füllel pedig meghalljuk, ő mit akar nálunk elérni.

 

A kommunikáció tehát sokrétű, emberről emberre, valamint szituációról szituációra változik, hogy a négy csőr melyikét használjuk beszédre, illetve a fülek melyikével hallgatjuk a másikat. Ez a sokrétűség könnyedén félreértéseket okozhat. Ezért ilyen fontos a tudatos kérdezés és annak a közlése, hogy mit értettünk meg a másik szavaiból. A sikeres kommunikáció érdekében mindig emlékeztetnünk kell magunkat az aranyszabályra: viselkedj úgy embertársaiddal, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek! Ennek a szabálynak az értelmében emlékezetünkbe idézzük mindazt a jót, amivel szembesülni szeretnénk, így nagyobb az esélye annak, hogy a velünk szemben állónak is ezt nyújtjuk. Ha ehhez alkalmazkodunk, pozitív hatással lehetünk a jövőnkre, ahelyett, hogy a múlton rágódunk.

 

 

Pozitív hozzáállással javítsunk a kommunikáción

A legtöbb ember túl sok energiát fektet abba, hogy a múlton, az emlékeken rágódjon, és olyan dolgok miatt bosszankodjon vagy szomorkodjon, amelyeknek szerinte máshogyan kellett volna történniük. Ezeknek az érzéseknek a felismerése és elfogadása az első lépés. A következő lépés lehet az, hogy aktívan helyettesítsük őket pozitív érzésekkel (perspektívaváltás). Ha pozitívan állunk a dolgokhoz és ezt a többi emberrel is megosztjuk, akkor pozitívan befolyásoljuk a jövőnket. Tudvalevőleg jobb gyertyát gyújtani, mint a sötétség miatt bosszankodni.

 

A feladat tehát az, hogy megtaláljuk, mi az, ami örömet szerez nekünk másokkal való kapcsolatainkban. Szívélyesnek lenni nem kerül semmibe. Ha jókedvet árasztunk és harmóniát sugárzunk, azzal jót teszünk másokkal, és ezek a pozitív rezgések gyakran visszatérnek hozzánk. Fontos megjegyezni, hogy gyakran épp azoknak van szükségük a legtöbb pozitívumra, akiknek a viselkedésével elégedetlenek vagyunk. Tegyük meg mi az első lépést valami pozitívval, ahelyett, hogy arra várunk, a másik legyen előbb barátságos!

 

Hogy begyakoroljuk a pozitív hozzáállást, megfogadhatjuk például, hogy naponta legalább egy embert boldoggá teszünk. Ez természetesen nem válhat kötelességgé, és saját magunk jobb színben való feltüntetésére sem használhat uk. Ne erőltessük rá az akaratunkat senkire, nagyon fontos az együttérzés.

 

A sikeres kommunikációhoz elengedhetetlen saját magunk és a másik szeretete

 

Gyakoroljuk a vészhelyzetek felismerését! Ajánljuk fel segítségünket anélkül, hogy ráerőltetnénk magunkat másokra, vagy hogy cserébe köszönetet és ellenszolgáltatást várnánk. Ne várjuk meg, míg a másik kezdeményez, kezdeményezzük mi a segítséget akkor is, ha úgy érezzük, nincs időnk vagy rossz a kedvünk. Vessük be a humorérzékünket és nevessünk gyakran együtt. A felhőtlen kedv segíti a kommunikációt. Azonban ne szórakozzunk mások kárára, az olyan viccek, amelyek valakit lealacsonyítanak vagy nevetségessé tesznek, negatívan hatnak a kapcsolatokra.

 

 

A megbocsátás lehetőséget ad az újrakezdésre

Figyeljük meg pontosan, de anélkül, hogy mindig saját magunkkal lennénk elfoglalva, hogyan viselkedünk és hogyan állunk a dolgokhoz, illetve mire lenne szükségünk ahhoz, hogy változtathassunk ezen és pozitívvá tegyük a hozzáállásunkat. Sok bátorságra van szükség ahhoz, hogy a saját hibáinkat belássuk, elnézést kérjünk és a megbocsátásban reménykedjünk. Sajnos gyakran becsapjuk önmagunkat és jobbnak látjuk magunkat, mint amilyennek mások látnak minket.

 

Minden jóakarat ellenére is előfordul, hogy az emberek megbántanak minket. Ezért olyan fontos a megbocsátás, ami lehetővé teszi az újrakezdést. Ha lehetséges, próbáljunk meg a problémáink és az általunk elvárt magatartás ismertetése után megbocsátani a másiknak, ha úgy adódik, megbánás és bocsánatkérés nélkül is. Ez erősség, nem gyengeség. Hiszen mi sem állíthatjuk magunkról, hogy mindig helyesen viselkedünk.

 

Sok félreértés a figyelem és az érdeklődés hiánya miatt alakul ki. Annak érdekében, hogy a szituáció elsimulhasson, ne idézzünk elő konfliktusokat! Ne sértsük meg mások érzéseit és kerüljük a másik megalázását. Segít az is, ha képesek vagyunk nagyvonalúan elnézni beszélgetőpartnerünk érzelmi kisiklásait. Eközben azonban semmiképpen se felejtkezzünk el saját álláspontunk egyértelmű és nyugodt ismertetéséről, határaink meghúzásáról és főleg arról, hogy a cél a kompromisszumos megoldás elérése. Partnerünk nem veszítheti el az önbecsülését, de mi sem alázkodhatunk meg.

 

Konfliktus esetén próbáljuk mindig a másik helyzetét is megérteni, és ne próbáljuk megváltoztatni őt. Tartós békét csak akkor érhetünk el, ha figyelembe vesszük valamennyi érintett becsületét, érdeklődését és vágyait. Gyakoroljuk, hogy olyan emberekhez is legyen néhány kedves szavunk, akiket egyébként nem kedvelünk. Ez úgy sikerülhet, ha elképzeljük a másik pozitív belsőjét, és megpróbálunk pozitív gondolatokat és érzéseket küldeni felé. Távol tarthatjuk magunkat valakinek az elveitől és tetteitől úgy is, hogy eközben emberként nem utasítjuk el.

 

 

Húzzunk megfelelő határokat, és ne felejtsünk!

Mit tegyünk tehát, ha valaki felbosszant? A bosszúság mindig elsősorban rólunk árul el valamit. Ha bosszankodunk, „hibáztató füleket” használunk, és minden kívülről jövő információ felett ítélkezünk. A fejünkben zajló ítéletfilm az agresszió fellobbanásához vezet, és megakadályozza az igazi, erőszakmentes kapcsolatot saját magunkkal és a másikkal egyaránt. Ennél sokkal konstruktívabb lenne megint tudatosan a saját és a másik szükségleteire koncentrálni, átérezni egymás helyzetét és a magunk részéről gondoskodni a pozitív hozzáállásról.

 

Sok félreértés a figyelem és az érdeklődés hiánya miatt alakul ki

 

Mindeközben azonban semmiképp sem feledkezhetünk meg határaink megfelelő meghúzásáról. Saját szükségleteink megtagadása nem vezet célhoz. Mutassunk rá a határainkra úgy, hogy minden szituációban felhívjuk a figyelmet a saját érzéseinkre. A szemrehányás nélküli konstruktív visszajelzés segíti a megértést. Írjuk le, hogyan éljük meg a másik magatartását, anélkül hogy értékelnénk azt, maradjunk konkrétak és kerüljük az általánosításokat. Ne felejtsük el leszögezni, hogy ez saját, szubjektív véleményünk, nem az egyetlen lehetséges látásmód.

 

A tomboló érzelmek, amelyek bosszúért kiáltanak, nem jó tanácsadók! Ne hagyjuk, hogy mások buzdítsanak minket romboló cselekvésre. A kommunikáció során mindenki saját gondolkodásáért, cselekedeteiért, érzéseiért és mondataiért felelős. Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon minket a rombolás utáni vágyból, utálatból és megtorlásból álló spirál. A gonoszat csak jóval lehet legyőzni.

 

Ha megpróbálunk javítani kommunikációnkon és pozitívabbá tesszük, az a kapcsolatainkat is kiteljesíti. Ráadásul nem is nehéz megtenni ezeket a lépéseket, csupán két szabályt nem szabad elfelejteni: mindig gondoljunk arra, milyen érzéseket váltanak ki a másikban szavaink, és mindenkivel úgy kommunikáljunk, ahogyan szeretnénk, hogy velünk kommunikáljanak.

 

 

Gyakorlatok a figyelmes kommunikációért

A sikeres kommunikációhoz elengedhetetlen saját magunk és a másik szeretete. Minél pozitívabban állunk embertársainkhoz, annál sikeresebben élhetünk együtt velük. Néhány gyakorlat, amivel elérhetjük a pozitívabb együttélést.

 

1. Az öntudat erősítése: Írjuk fel minden este, milyen pozitív élményekben volt részünk aznap, és hogy mik váltották ki ezeket. Ugyanilyen módon jegyezzük fel a negatív élményeinket és ezeknek okait is. Mérjük fel, milyen mértékben vagyunk felelősek mi magunk ezekért az élményekért.

 

2. Perspektívaváltás: Mindennapjainkban, másokkal kommunikálva időnként próbáljunk meg tudatosan kilépni saját magunkból. Nézzük a helyzetet kívülről, és próbáljuk beleélni magunkat a másik helyzetébe is.

 

3. Pozitív hozzáállás kifejlesztése: A sikeres kommunikáció alapja a másikhoz való pozitív hozzáállás. Egyenrangú félként tekintünk beszélgetőpartnerünkre, és így is viselkedünk vele? Ily módon kizárható, hogy felsőbbrendűnek tartsuk magunkat a másiknál, rosszakat gondoljunk vagy mondjunk róla. Ezt gyakorolhatjuk például, ha buszon vagy vonaton utazunk. Használjuk ki az időt arra, hogy ismeretlenekre barátként tekintünk. Próbáljunk szeretetteljes érzéseket táplálni irántuk és örülni ezeknek. A cél az, hogy mindenki iránt kötődést érezzünk. Naponta legalább egyszer mosolyogjunk rá valakire tudatosan. Ne csak külsőleg, hanem úgy, hogy a mosoly belülről, a szívünkből fakadjon.

 

4. A konfliktusok konstruktív kezelése: A konfliktusokról ne hallgassunk, hanem merjük tiszteletteljesen kifejezni ellentéteinket, és legyünk nyitottak a különböző látásmódok tisztázására.

 

5. Tolerancia kifejlesztése: Gyakoroljuk a különféle látásmódok tolerálását, és fogadjuk el saját gyengeségeinket. Ne hagyjuk, hogy provokáljanak, kapcsoljunk ki.

 

6. Nyílt hozzáállás: Tegyünk fel kérdéseket, figyeljünk oda a másikra. Kerüljük a kontrollálást és a manipulációt.

 

7. Megoldások keresése: Ne tűrjük a panaszkodást és kerüljük a pletykákat. Több értelme van megoldást, mint bűnösöket keresni.

-mörk-
XVII. évfolyam 11. szám

Címkék: kommunikáció

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.