Psziché

Magunk ellen fordított agresszió

A civilizált világban az utóbbi húsz évben egyetlen betegség sem terjedt olyan gyorsan, mint az allergia. A jelenség okát a nemzetközi hírű orvos, pszichoterapeuta, dr. Rüdiger Dahlke az önmagunk ellen fordított agresszióban látja.


Ahogyan az egyes betegségek az egyén lelki problémáit jelzik, a széles néprétegeket érintő megbetegedések a társadalom lelkiállapotát tükrözik. Az egyik legveszedelmesebb betegség a malária, de ez az európai embert – kivéve, ha egzotikus vidékekre utazik – nem fenyegeti. Ez a betegség a vörösvértestek fokozatos pusztulását, a vitalitás csökkenését okozza. A malária által sújtott országokban a vitalitás csökkenése egy bizonyos fokú letargiában külsőleg is megnyilvánul.

 

Számunkra sokkal érdekesebbek azok a kórképek, amelyek a mi térségünkben szednek áldozatokat, és saját lelkiállapotunkat tükrözik. Első helyen említendő a szívinfarktus, amely leginkább a magas vérnyomás talaján alakul ki és a legtöbb halálos áldozatot követeli. A nagy teljesítménykényszer alatt rohanó, dolgozó európai embernek a természet e betegség formájában nyújtja be a számlát. A szívinfarktusnál a szívünk „éhen hal”: elzáródnak az őt tápláló erek. Az eredmény: szívizomelhalás. Joggal következtethetünk arra, hogy a valóban lényeges, az élet központját alkotó kérdéseket elhanyagoló társadalmat sújtja e baj.

 

Az infarktus előtt jelentkező figyelmeztető jelek, a szorító mellkasi fájdalom a szívre irányítja az érintett figyelmét, mintegy felszólítva őt, hogy foglalkozzon többet e területtel. Amennyiben ez nem történik meg, a kórházak intenzív osztályain dolgozó orvosoknak és ápolóknak kell a beteg szívéért és életéért küzdeniük.

 

 

A kapcsolatteremtés és az elhárítás problémái

A második leggyakoribb halálok Európában a rák. A ráksejt sorsa szintén alapvető lelki problémára irányítja rá a figyelmet. A kórkép a test „színpadán” jeleníti meg, hogy valaki letért valódi életútjáról (ugyanúgy, mint a ráksejt), és figyelmezteti, hogy vissza kell találnia saját lelkéhez és lényéhez.

 

A szívinfarktushoz hasonlóan itt is nyilvánvaló a figyelmeztetés. A gyógyítás érdekében minden esetben magunknak kell átvállalnunk a kórfolyamatban megnyilvánuló feladatot. Ahelyett, hogy a páciens engedné a ráksejteket elszaporodni, és a specializált sejteket visszaalakulni differenciálatlan embrionális sejtekké, inkább arra kell törekednie, hogy visszataláljon saját útjára, megtalálja élete saját értelmét.

 

E két, gyakran halálos kimenetelű betegség mellett léteznek más, bár kevésbé veszélyes, de gyakoriságuk miatt nem kevésbé lényeges kórképek, amelyek szintén üzenetértékűek. Sokan gyakran megfáznak, ezzel pedig nyilvánvalóan kifejezik, hogy torkig vannak mindennel. Említhetnénk a népbetegségnek számító fogszuvasodást is, amely arra utal, hogy baj van fegyvereinkkel, önvédelmünkkel.

 

Hasonló irányba mutat az allergiás megbetegedések terjedése is, amelyek – egyelőre – nem veszélyeztetik komolyan az életünket. Testi szinten az allergia során ugyanaz zajlik, mint a gyulladásoknál, amikor kórokozók hatolnak be a szervezetbe, és immunrendszerünk elkeseredetten védekezik a behatolók ellen. Az allergének azonban legtöbbször egészen ártalmatlan anyagok. További különbség mutatkozik a reakcióidőben: míg a bakteriális fertőzések esetében megfigyelhető egy bizonyos lappangási idő, az allergén szinte néhány percen belül képes kiváltani a teljes immunválaszt. További különbség az allergia és a többi gyulladásos kórkép között, hogy az allergiás beteg immunrendszerének küzdelme minden esetben bizonyos fokig reménytelen. Egyetlen szénanáthás, sőt az összes szénanáthás együttesen sem lesz képes hatékonyan csökkenteni a pollenek számát. Egy ilyen jellegű siker egyébként minden tavasznak és növényi szaporodásnak a végét jelentené, tehát e harcban nem is kívánhatunk nekik ilyen természetű sikereket.

 

A pollenek elleni küzdelem során életfontosságú dolog ellen harcolnak. Sőt, sokan virágport kifejezetten azért fogyasztanak, mert egészségesek szeretnének maradni. Ugyanakkor a társadalom szeretne segíteni az érintetteken, de mivel ez az allergének szintjén szinte lehetetlen, elkerülési stratégiákat ajánlanak. Tavasszal az időjárás-jelentés kiegészítéseként jelentést hallhatunk a levegő pollentartalmáról. Egyes területek pollengazdagsága sok allergiást arra ösztönöz, hogy ezeket a területeket egy ideig nagy ívben kerülje.

 

Az allergiaellenség belső képének felismerése

Amikor a szerző várószobájában megjelent a család macskája, az egyik várakozó páciens hangosan követelte, hogy távolítsák el az állatot, mert ő allergiás rá. Amikor a terapeuta elmagyarázta neki, hogy a macskával nincsen semmi baj, a családhoz tartozik, és egyébként az egész ház az otthona, a fennálló probléma egyoldalú, amihez a macskának semmi köze, az illető meglepetten reagált. Eddig hozzá volt szokva ahhoz, hogy saját problémáit a macskákra vetítse ki, ami sikeres stratégiának bizonyult. Összefoglalásképpen elmondható, hogy az allergiás ember állandóan védekező helyzetben, harcra készen áll és – tudat alatt – feltorlódott agressziókkal küzd. Ezt az agressziót pedig minden alkalommal ráirányítja a vélt ellenségre, aki valójában ártalmatlan. Ez a saját maguk által választott ellenségkép az érintettek agressziós problémáinak kulcsa, hiszen objektív módon nézve az allergének önmagukban aligha adnak magyarázatot az irracionális védelmi reakciókra.

 

Az allergén anyagok szimbolikája az ősgondolkodás segítségével gyorsan kibogozható: a virágporok a növények szaporító anyagai, a macska, amelynek szőrére oly sokan allergiásak, a hízelgés, a vadmacska pedig gyakran a csinos, kezdeményező nő szimbóluma. Míg a macska az erotikát, a kutya a Mars princípiumát, tehát a harciasságot, a ló pedig az ösztönösséget jelképezi. Az erotikus témájú allergének között kell említenünk az epret is, noha ez első látásra nem tűnik egyértelműnek. Pedig színe, formája erre utal. A piros szín Vénusz és Mars színe. Sok ember számára az eper nem hordoz erotikus jelentést, ők nem is allergiásak rá, vagy nincsenek tisztában az eper szimbolikájával.

 

Ami a penicillinallergiát illeti, a legtöbb ember nem is sejti, hogy a penicillint egy penészgomba – az aspergillus penicillinum – állítja elő. Még a kisgyermekek is allergiával reagálhatnak a piszok szimbólumára, amit a penész képvisel. Érdekes, hiszen egészen biztosan nem tudnak a penicillin botanikai hátteréről. Tudatalattijuk azonban tisztában van ezzel az összefüggéssel, és arra használja, hogy kinyilvánítsa az egyén szerzett vagy öröklött életfeladatát.

 

Általában a szimbolikus gondolkodás alapján a legtöbb allergén a „kosz, piszok” vagy „alvilági erők” összefoglaló szimbólumával hozható kapcsolatba. Erre a legjellemzőbb példa a házipor. A nemiség területéről származó allergének szintén idesorolhatók, hiszen a pszichoterápiás feldolgozás során kiderül, hogy az érintettek a nemiséget is a piszkos, mocskos témák közé sorolják, és tudat alatt elutasítják. Jellemző, hogy az összefüggést nem ismerik fel, sőt sokszor kifejezetten tiltakoznak ellene, ha figyelmeztetik őket. Egy téma csak akkor kezd el „szervülni”, ha azt teljes mértékben kiszorítottuk a tudatunkból.

 

A tudatalatti nem logikusan, még csak nem is időrendi sorrendben gondolkodik, hanem analóg módon, és kizárólag szimbólumok után orientálódik. A mocsok téma éppen ezért az ellenpólusban, a mosószerben is felismerhető, hiszen az ellentétpárok a tudatalattiban egyazon érme két oldalát jelentik.

 

Ez magyarázza, hogy sok új allergia egészen logikátlannak, értelmetlennek tűnik. 20 évvel ezelőtt, amikor az élelmiszereket még alig ellenőrizték, senki nem mérte, hogy mennyi káros anyag van bennük, még szinte ismeretlen fogalom volt az élelmiszer-allergia. Ma, amikor egyre szigorodik az ellenőrzés, érthetetlen módon egyre gyarapszik az allergiák száma. A közvélemény igen tájékozott az élelmiszerek szennyezettségével kapcsolatban, és ez az alapja az új allergiák kialakulásának.

 

Hasonló a helyzet az orvosságokkal is, amelyeket az utóbbi időkben nagyon szigorúan vizsgálnak mellékhatásaik és esetleges szennyeződések szempontjából. Itt is hasonló a helyzet, mint az élelmiszerek terén. Az iparosodott városok levegője 20 évvel ezelőtt jóval szennyezettebb volt, mint ma, mégis, szinte hatványozottan jelentkezik a pollenallergia. És még valami nagyon jellemző: a szénanátha nem vidéken jelentkezik tömegesen, ahol rengeteg a növényi pollen, hanem a nagyvárosokban. A pollenek nem csak a szaporodásban játszanak fontos szerepet, egyúttal fontos por- és piszokfogók is. A mikroszkóp alatt szemlélve megfigyelhető, hogy felületükön rengeteg szennyeződés található. Hasonló összefüggés figyelhető meg a festékeknél és az oldószereknél, amelyek manapság kevésbé veszélyesek, mégis egyre több allergiát okoznak.

 

A lényeg minden esetben a tudatosság, ami nem csak a felidézhető memóriára korlátozódik. Sok év pszichoterápiás tapasztalata alapján tudjuk, hogy a tudatalatti hozzáfér a kollektív tudathoz, és innen is sok információt merít. Amit a betegségek valódi jelentéstartamáról felismerhetünk, azt az álomfejtés területéről már ismerjük.

 

A személyes életfeladat keresése során az allergiás sok üzenetet kap a betegségétől, hiszen az asztma más jelentést hordoz, mint a neurodermitis. Az asztma esetében a mellkas felfúvódik, és a beteg inkább csak belélegzik, és nem tudja kifújni a levegőt, ami hatalmi ambíciókat elevenít meg. A beteg csak kapni, elvenni akar és elfelejtkezik az adásról. A neurodermitisben szenvedő betegnél az elhatárolódás problémája áll a középpontban. Mindkét kórkép a külvilággal érintkező szerveinket érinti, ez közös vonásuk, ami egyben szinte minden allergiás reakció közös tulajdonsága.

 

A kapcsolat, a kontaktus szintén központi jelentőségű téma, hiszen ez még az élelmiszer-allergiákra is jellemző: a beleink szintén a külvilágból származó dolgokkal hoznak kapcsolatba bennünket.

 

Mindenfajta allergia esetében fel kell tennünk a kérdést, hogy mikor kezdődött, és milyen élethelyzetben jelentkezett. Fontos tudni azt is, hogy jelenleg milyen helyzetekben jelentkezik különösen hevesen, miben akadályoz meg, és mire kényszerít bennünket. E kérdések feltevése és megválaszolása közelebb vihet bennünket a megoldáshoz.

 

Még ha nincs is két teljesen egyforma allergiás eset, minden allergia hátterében az elfojtott agresszió áll, amely tudat alatt, a világ mocska ellen irányul. Ez a harc eleve kudarcra ítéltetett, hiszen a sötétség ugyanúgy a világhoz tartozik, mint a világosság, hiszen csak ők ketten alkothatnak egységes egészet. A nemiség elleni harc hiábavalósága nyilvánvaló: ha az allergiások győznének, nem csak a növények tűnnének el a föld színéről, az emberiség is kipusztulna.

 

Az agressziós háttérrel való szembesülés nehézségét jól példázzák az elmúlt évtizedek háborúi. Ezeket a háborúkat minden országban honvédelmi vagy védelmi minisztériumok vezették, egyetlen nép sem vallja be szívesen, hogy agresszív, hogy másokat megtámad. Ha mindenki békét akar, miért gyártanak évente annyi fegyvert, hogy azoknak töredékével is el lehetne pusztítani az emberiséget? Miután megszűnt a hidegháborús fenyegetettség, az egykori ellenfelek miért nem szerelik le fegyverzetüket? Csak nem új ellenségkép kialakulására várnak? Vajon nem arról van-e szó, hogy eleve agresszívek vagyunk?

 

Mennyei” terápia allergiásoknak

Olyan egyszerű a dolog: aki felfegyverkezik, az agresszív. Ezt azonban senki nem akarja elismerni, mindenki kivetíti agresszióit képzelt vagy valós ellenségeire. Ebben az allergiás mikrokozmosza hasonlít a világra. Ã is felismeri az agressziót másoknál, csak saját magánál nem. Hiszen olyan kényelmes dolog a problémákat a kerítés túloldalán keresni.

 

Idáig eljutva azonban meg kell állapítanunk, hogy a kép nem teljes, az agressziót vizsgálva túlságosan egyoldalúak voltunk. Ez azzal magyarázható, hogy az agressziónak csak az árnyoldalait látjuk. Ahol árnyék van, ott azonban lennie kell fénynek is. A Mars princípiumával kapcsolatban azonban mintha a pozitív tulajdonságokról nem vennénk tudomást. Pedig első helyen kell említenünk a tavaszt, az újrakezdés korszakát.


A vitakultúra, a konfliktusok felvállalása és a küzdősportok kiutat jelenthetnek az allergiából

 

Az élet minden területén fel kellene ismerni a dolgok pozitív oldalát, és integrálni azokat a saját életünkbe. Különösen igaz ez az allergiásokra. A bátorság, amellyel új sikerekre, eredményekre törekszünk, mind a Mars princípiumához köthető tulajdonság, s egyben minden kezdet és újrakezdés közös eredője. Az élethez mindenképpen szükséges a Mars és a Vénusz együttese, amelyek kölcsönösen kiegészítve alkotnak egységes egészet. E két ókori istenalak gyermeke Erósz, a szerelem istene, aki apjának fegyvereivel (Mars), íjjal és nyíllal lövi szíven az embereket, hogy anyja (Vénusz) szándéka – a szerelem – beteljesüljön rajtuk. A szerelem birodalmában (Vénusz) alaposan kitombolhatnák magukat (Mars) az allergiások, különösen azok, akik macskaszőrre, eperre, virágporra és lószőrre érzékenyek. De hasznos volna a vitakultúra fejlesztése, a sport, a konkurencia és a konfliktusok vállalása is.

 

Sok foglalkozás messzemenően e princípiumból él, mint pl. az ügyvédek vagy a fogorvosok és a sebészek, akik agresszív eszközeiket használják, az újságírók, akik mindig új és izgalmas sztorik reményében, vagy a riporterek és fotóriporterek, akik fényképezőgépeikkel vadásznak áldozataikra. Jól célzott lövésük kifinomultabb fegyver, mint a puska vagy a nyílvessző, de egyes esetekben mégis ölni képes. Említhetjük a profi focistákat, akik szintén megküzdenek azért, hogy lőhessenek egy gólt, és a kereskedőket, akik mindig új piacokat akarnak meghódítani, és ezért nem riadnak vissza a konkurenciaharctól sem.s ez

 

A bátorság hiánya időközben többekben tudatosodott. Ha egy ősprincípiumot megpróbálunk eltüntetni, más, mélyebb síkon fog jelentkezni, és igyekszik felhívni magára a figyelmet. Egyes esetekben betegséget is okozhat. E betegségek leküzdése érdekében a bátorság, a jó értelemben vett harciasság tudatos megélése jelentheti a gyógyulást.

-vörös-
VIII. évfolyam 1. szám

Címkék: agresszió, allergia, Rüdiger Dahlke

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.