Psziché

Mi van odaát? – A halál misztériuma

A halál megoldhatatlan titok, misztérium

    Azért élünk, hogy meghaljunk, vagy azért halunk meg, hogy éljünk? Az ember az egyetlen élőlény, amelynek haláltudata van, és képes elgondolkodni ezen a kérdésen. A halál utáni élet gondolata egyidős az emberiséggel. Minden vallásban van neve a holtak birodalmának – elízium, Walhalla, Ozirisz birodalma, paradicsom, mennyország, nirvána. Az ebbe vetett hit enyhíti az élet véges mivolta felett érzett félelmet. A valóságban azonban sem a filozófia, sem a vallás nem adhat jól megfogható választ az emberiség legrégibb és legfontosabb kérdésére: mi vár ránk „odaát”? Legalábbis nem olyat, amely ne lenne spekulatív. 


     

    Akkor mégis miért foglalkoztatja az emberiséget ez a kérdés? Miért nem tudjuk elfogadni, hogy a halál megoldhatatlan titok, misztérium, és az is marad? Ha hihetünk Sheldon Solomon halálkutatónak, azért, mert az ember szelleme retteg a haláltól, és állandóan saját véges mivoltán vagy a halhatatlanságon elmélkedik. Sheldon Solomon szerint ez a félelem minden emberi kultúra alapja. A lét terhének elviselése érdekében egy hitrendszerbe kapaszkodunk, amit kultúrának nevezünk. A kultúra értelmet ad életünknek és értékkel ruházza fel, méghozzá a halhatatlanságba vetett hit révén. Azonban egyetlen hitrendszer sem elég erős ahhoz, hogy teljesen feloldja a halálfélelmet. Pedig, ha tudatosítjuk magunkban halandóságunk tényét, az nagymértékben gazdagíthatja evilági életünket.

     

     

    Agytevékenység híján megszűnik a tudat

    A vallásos emberek az égre, a hitetlenek a tudományra esküsznek. Tudományos körökben az az elmélet uralkodik, hogy minden élményünk az agyműködés függvénye. Agyműködés nélkül nincs tudat, és tudat nélkül nincs élet. Ezt a nézetet vallotta dr. Eben Alexander amerikai ideg- sebész is. A tudomány tehát minden halálközeli élményt legjobb esetben a kialvó tudat utolsó fellobbanásának, puszta hallucináció nak minősít. Ezt a nézetet osztja a világhírű fizikus, Stephen Hawking is. 2011-ben a Guardian c. brit napilapnak nyilatkozott: „Az agyra úgy tekintek, mint komputerre, amely megszűnik működni, ha alkotóelemei károsodnak vagy tönkremennek. Nincs mennyország és nem létezik halál utáni élet a meghibásodott számítógépek számára. Mindez csak mese azoknak, akik félnek a sötétségtől.” 

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin novemberi lapszámában olvashatják!

    –vörös–
    XXIV. évfolyam 11. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.