Psziché

Mielőtt meghal a szerelem

Honnan kaphatunk segítséget, ha komolyan fontolgatjuk a válást?


 

A párkapcsolatok nagy társadalmi változások idejét élik. Egyre kevesebben tartják be az ősi ígéretet, hogy kitartanak egymás mellett, „míg a halál el nem választ”. A közvélemény  elfogadja a válást, a döntés azonban ettől nem válik könnyebbé. Főként akkor nem, ha gyerekek is vannak. Hogyan adhatunk kielégítő választ a kérdésre: menni vagy maradni?

 

Minél hosszabb ideje élünk együtt valakivel, annál nehezebb búcsút mondani a másiknak. Összeszoktunk, a jó pillanatokban felelevenednek a kellemes emlékek, és ez újra feléleszti a reményt, hogy minden ugyanolyan jól mehet tovább, mint korábban. És különben is, mit szólnak majd a többiek ahhoz, hogy vége? Hirtelen elviselhetetlennek tűnik a gondolat, hogy soha többé ne mehessünk együtt például egy családi ünnepre.

 

A munkahelyükön a nők általában sikeresek. Magánéletükben azonban újra meg újra felbukkannak rég elfeledettnek hitt minták. Ilyenkor a nők védtelen kislánnyá változnak, akik a harmóniát mindennél többre becsülik - állítják a pszichológusok. Érthető módon, hiszen a válás mindig félelemmel jár. Félünk attól, hogy elveszítjük a biztonságot és a barátainkat, hogy egyedül maradunk, és soha nem találunk már olyan emberre, aki szeretne minket. És persze félünk attól, hogy olyan hibát követünk el, amelyet később megbánunk.

 

A döntésképtelenségnek ebben a szakaszában tanácsos türelmesnek lenni, bármilyen nehéz feladat is ez. Az amerikai szerzőpáros, Lynette Triere és Richard Peacock azt  tanácsolja, ilyenkor szakítsunk a mindennapi rutinnal, és akár csak negyedórával is keljünk fel korábban a szokottnál, hogy egy kicsit több időt szánhassunk magunkra. Vagy kezdjünk bele valami olyasmibe, amire mindig is vágytunk, ami mindig érdekelt volna minket. Bármi jó, ami megváltoztatja a gondolkodásunkat és a cselekedeteinket.

 

Szintén segítséget jelent, ha beszélgetünk - a barátnőinkkel vagy olyan emberekkel, akik már túl vannak a válás élményén. Néha egy rövid ideig tartó terápia is hozzásegít minket ahhoz, hogy világossá váljon, mit akarunk, mit remélünk a jövőtől. Sok mindent tisztáznunk kell: mit várunk egy kapcsolattól? Megéri-e még több időt és energiát fektetni egy olyan partnerkapcsolatba, amely többé nem tesz minket boldoggá? A két amerikai szakértő szerint a kérdés nem az, szeretjük- e a másikat. Sokkal inkább az, szeretjük-e annyira, hogy minden további, még előttünk álló napot vele akarunk-e eltölteni.

 

 Mielőtt végleges választ adnánk a „menjek vagy maradjak” kérdésre, adjunk magunknak időt! A döntés meghozatalához nagy segítséget nyújthatnak a barátaink, ismerőseink

 

Senki sem borítja fel szívesen a kapcsolatát, elvégre elég sokat invesztált bele, amíg felépítette. A pár átélt és megoldott közösen krízishelyzeteket, és újra meg újra talpra állt. De nem lehet a végtelenségig harcolni. Ha valakinek mennie kell, akkor a legjobb, ha tényleg elmegy. Bár a párunkat elhagyni fájdalmas dolog, ezt mindenki átélte már. Az azonban sokakat meglep, hogy maradni nem jár kevesebb fájdalommal. Aki marad és kitart egy boldogtalan kapcsolatban, az ugyan nem éli át a válás kínjait, de az élete nem lesz fájdalommentesebb.

 

Képzeletbeli utazás a jövőbe

Mi segíthet a döntés meghozatalában?
Akinek arra a kérdésre kell választ adnia, folytassa- e meglévő partnerkapcsolatát vagy lépjen inkább ki belőle, annak nincs könnyű dolga. A legtöbb pár határozatlan, ellentmondásos érzelmeket él át, és mindkét oldal mellett szólnak érvek. Elválni vagy újra megtalálni az egymáshoz vezető utat művészet, aminek kifejlesztéséhez a pár- és családterapeuták adhatnak hasznos tanácsokat.

 

Vannak olyan párok, akik túlságosan hosszú ideig kitartanak egymás mellett, mások éppen ellenkezőleg, túl elhamarkodottan fordítanak hátat egymásnak. Ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a tanácsot kérő párok úgy gondolják, problémájukra létezik egyetlen, megfelelő válasz, és ezt csak meg kell találni. Azt azonban nem lehet előre megjósolni egy bizonyos döntés helyesnek bizonyul- e majd a jövőben vagy sem. Ezt csak visszanézve lehet megállapítani. Aki előre akarja tudni, vajon amit ma eldönt, az holnap boldoggá teszi-e majd, óriási felelősséget vállal magára. Nincsenek olyan objektív kritériumok, amelyek alapján azt lehetne mondani, itt a végső pont. A terapeutákat gyakran kérdezik az érintettek, vajon a kapcsolatuknak van-e jövője. Ez azonban mindig az egyén mérlegelésének eredménye, amihez bátorságra van szükség, és az érintetteknek készen kell állniuk arra, hogy bizonyos kockázatot vállaljanak.

 

Ha a párok képzeletbeli utazásra indulnak a jövőbe – mi lehetne, mi nem –, akkor az hozzásegíti őket ahhoz, hogy tisztába jöjjenek a saját igényeikkel. Azzal, mit is szeretnének megvalósítani az életükben

 

A jó döntés arról ismerszik meg, hogy nem rövid távú célok elérésére - például a fájdalom vagy a harag elkerülésére - szolgál, és nem arra összpontosít, amit mások mondanak. Nem arról van szó, hogy mindenképpen meghozzunk egy döntést, hanem hogy olyat hozzunk meg, amelynek a következményeivel együtt tudunk élni.

 

A jó vagy bölcs döntés előre tekintő gondolkodáson alapul. Ezt elérendő a szakemberek azt szokták tanácsolni a pároknak, hogy képzeljék el, milyen következményei lesznek a döntésüknek most, valamivel később és jóval később. Az ilyen képzeletbeli utazás világossá teszi, a szóban forgó döntés megfelel-e az illető várakozásainak. Ilyen megfontolások során gyakran kerül sor megdöbbentő változásokra. Előfordulhat például, hogy a válni akaró férfi rádöbben, valójában nem válni akar, hanem a feleségét rávenni arra, hogy fordítson több figyelmet a kapcsolatukra. Az asszony letargikus állapota ugyanis elszomorította, de szerette őt, és több odafordulásra vágyott. Ez egészen más alapállás, mintha valaki véget akarna vetni egy kapcsolatnak.

 

 

Vannak alternatívák

Mindig vannak olyan szituációk, amelyekben világosság válik, az ember azért kapkod egy döntés meghozatalával, mert nyomás alatt áll. A határozott válás mellett léteznek további alternatívák, például átmenetileg külön mehet a pár, vagy megegyezhetnek abban, hogy egy bizonyos határidőig bevezetnek bizonyos változásokat. Ezért hasznos feltenni önmagunknak a kérdést: mit üzen nekünk ez a krízis? Mi a központi üzenet? És milyen változásokról van szó?

 

Aki hirtelen felindulásból akar válni, annak nem érdemes ezt az ösvényt követnie. Hiszen az azt jelentené, hogy a bolhából elefántot csinál, és minden átmeneti rossz hangulatot válságnak fog fel. Ezért érdemes válaszolni a terapeutának arra a kérdésére, a pár hányszor gondolt válásra az elmúlt négy hét során. Ha gyakran, akkor ezt a figyelmeztető jelet érdemes komolyan venni, és önmaguk számára világossá tenni, mitől akarnak elválni. A „nagy” válásnál az aktuális partnertől való elválásról van szó. Egy-egy „kis” válásnál viszont nem a partnertől, hanem valami mástól akar elválni a másik. Például bizonyos elvárásoktól. Ugyanakkor a szakemberek tapasztalatai szerint ha sikerül elkerülni a kisebb válásokat, akkor megnő a vágy a nagy válás után.

 

Azok a párok, akik újra meg akarják találni az egymáshoz vezető utat, szakszerű segítséget kérhetnek. Ily módon nemritkán lehetséges megoldást találni korábban áthidalhatatlannak vélt konfliktusokra is

 

A párok manapság kétségtelenül sokkal gyakrabban válnak el, mint húsz évvel ezelőtt, a párterapeuta szerint nem utolsósorban azért, mert rohamosan csökken az embereknek az a képessége, hogy hosszabb válságos időszakokat kibírjanak. A párok többsége, akárcsak korábban, ma is tartós kapcsolatot kíván, de csakis addig, amíg az kielégítő számukra. Ha a dolgok egy ideje már nem úgy mennek, ahogyan szeretnék, akkor hipp-hopp elválnak. Emellett azonban mind több pár kér szakszerű tanácsot, mert mégis szeretnének együtt maradni. Ennek az a magyarázata, hogy a párok többsége intenzív, hosszú távú szerelemre vágyik, és ha az első próbálkozásuk csődöt mond, akkor azt remélik, a második jobban sikerül majd. Végül is bizonyos tapasztalatok gazdagítják az embert. A folyamatos válás helyett vannak, akik átmeneti „mosolyszünetet” iktatnak be, és ennek során felismerik, a szingli lét sem fenékig tejfel, és nem nekik való. Vagy nem találnak jobb partnert, vagy visszanézve úgy látják, a kapcsolatuk nem is volt olyan rossz.

 

Változó kapcsolatok

A párok számára a helyzet manapság egyfelől kedvezőbb, mint korábban: bárki szabadon választhatja meg a párját, és számtalan modell létezik arra nézve, hogyan lehet sikeres egy kapcsolat. A paletta a klasszikus, hosszú távú házasságtól a váltakozó partnerkapcsolatokon át a házasság nélküli együttélésig terjed. A kapcsolatok nagyarányú társadalmi változáson mennek át, ami érthető módon számos bizonytalanságot magával hoz. Például akkor, ha a párok a saját kapcsolatukat a szerelem és a szex számtalan játékformájával hasonlítják össze, ami rémítő nyomást idéz elő. Itt vannak például a swingerklubok vagy a szadomazo párok. Láttukra könnyen az az érzés alakulhat ki, hogy egyetlen élettárs nem elegendő és nem kielégítő megoldás. Ahogyan azonban a boldogságkutatás tanítja, a valóban boldogok nem a maximalisták, hanem az optimisták. Tehát azok, akik a fennálló partnerkapcsolatukból hozzák ki a legtöbbet, és abbahagyják a további keresgélést, ha megtalálták a megfelelő partnert.

 

Ha két ember újra és újra a válásra gondol, és az otthoni atmoszféra rossz, akkor érdemes búcsút venni bizonyos elvárásoktól

 

A 60-as években a párok többsége számára még fontosak voltak olyan értékek, mint a kötelesség, tolerancia, gondoskodás és hűség. Ezen kívül a legtöbb pár el akart érni valamit közösen, például házat építeni vagy gyerekeket nevelni. Ez stabilizáló hatású volt és kötődést alakított ki. Az ilyen tradicionális felfogás manapság csak a párok 30 százalékára jellemző. Ez pedig nem könnyíti meg a hosszú távú együtt maradást.

 

A tények azt mutatják, hogy az alternatív kapcsolatok jóval magasabb válási rizikót hordoznak magukban. Azok a párok, akik nem egy lakásban élnek, könnyebben szakítanak, mint azok, akik közös lakásban laknak. Az együttélés azt jelképezi, hogy az ember komolyan veszi a kapcsolatot és kész egy bizonyos kockázat vállalására. A házasság nélküli kapcsolatok is kevésbé stabilak, mint a klasszikus házasságok. Aki bizonyos okokból kifolyólag nem tud azonosulni a tradicionális formákkal, annak ügyelnie kell rá, hogy más összetartó erőt keressen. Ha nincsenek közös gyerekek és közös tulajdon, akkor fontos mondjuk a közös baráti kör ápolása.

 

A szakemberek szerint a válások leggyakoribb oka, hogy a két együtt élő embernek alapvető kérdésekben teljesen eltérő a felfogása, és eltérőek az igényeik a közelséget és a távolságot illetően. Ugyancsak gyakran vezet váláshoz, ha az illetők nem egyenlő arányban adnak és kapnak. További okok még a kommunikációs problémák, a hűtlenség és a nem kielégítő szexuális élet. Mindez azt mutatja, hogy a kapcsolatokra manapság erőteljes  pszichologizáltság jellemző, és elsősorban olyan érzéseken alapulnak, mint a szerelem, gyengédség és megértés.

 

A válásról szóló döntés meghozásakor ellentét alakulhat ki az érzés és az értelem között. A szakértők szerint minden jó döntésnél érdemes a belső hangunkra, a zsigeri érzéseinkre hallgatni, de a végső szót az értelemnek kell kimondania. Ha az eszünk is azt súgja, amit a belső hangunk, akkor meghozhatjuk a döntést: itt az ideje elbúcsúzni. Máskor viszont éppen ez a fajta analízis és a problémának a másikkal való megvitatása vezethet a megoldáshoz: például ahhoz, hogy nem kell félni egy távkapcsolattól, mert a két ember között olyan szoros a kapocs, hogy ezt a problémát is meg tudják oldani.

 

Akiben megfogalmazódik a válás gondolata, az jól teszi, ha előbb papírra írja fel az érveit, nehogy elhamarkodott döntést hozzon. A különféle listák és tesztek segítségével jobban tisztába jöhetünk a pró és kontra érvekkel

 

Ami igazán összetartja a párokat, az a pragmatika és a romantika keveréke, ezek az erős kapcsolat alappillérei. Ha ezekhez igazodunk, akkor megszabadulunk attól a tehertől, hogy mindent akarjunk, és a másik számára mi jelentsük a mindent. Ha egy kapcsolat tartós, az nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a pár mindkét tagja törekszik rá, hogy közösen minél több szép élményt éljenek át. Emellett annak is, hogy két ember feltétlenül egymással akar lenni, és ezt meg is valósítják.

 

 

Mi nyújthat segítséget a döntéshez?

Pró és kontra lista

A valami mellett és ellen szóló érveket felsorakoztató listák összeállításához az eszünket hívjuk segítségül. Ezeknek a listáknak a felhasználásával azt próbálhatjuk meg eldönteni, vajon egy bizonyos döntés előnyei ellensúlyozzák-e annak hátrányait. Tisztán logikai alapon gondolkodva azt mondhatnánk, azt a megoldást kell választanunk, amely a legtöbb nyereséget és a legkevesebb veszteséget kínálja. A lista készítéséhez papírra és ceruzára van szükségünk.

Ellenőrző listák és tesztek

Az ellenőrző listák és a tesztek ahhoz segíthetnek hozzá bennünket, hogy az információkat strukturáljuk és a helyzetünkről tiszta képet alakítsunk ki. A változásokkal akkor tudunk jól bánni, ha készek vagyunk arra, hogy pontosan lássunk és figyeljünk. Készíthetünk ilyen listát az értékekről, a kapcsolat erősségeiről és gyengeségeiről, arról, mennyire becsüljük önmagunkat, de az életre vonatkozó terveinkről és a pozitív érzéseinkről is.

 


A pszichológusok megállapították, hogy a hagyományos házasságok tartósabbnak bizonyultak, mint az alternatív élettársi kapcsolatok

Menjek vagy maradjak?

Végezzünk el két képzeletbeli utazást! Minél elevenebben fessük magunk elé, hogyan fog kinézni az életünk tíz év múlva, ha a jelenlegi partnerünk mellett maradunk:

 

• Milyenek lennének a hétköznapjaink? • Hogyan éreznénk magunkat, ha együtt maradunk a partnerünkkel?

 

• Milyen lenne az önértékelésünk? • Hogyan nézne ki a baráti körünk? • Mi az, amit a partnerünkkel együtt közösen élveznénk? • Milyen terveinket valósítanánk meg együtt a partnerünkkel? • Milyen fontos terveinket nem valósítanánk meg? • Mit kapnánk meg a partnerünktől, ami jót tesz nekünk vagy amiről semmiképpen nem akarunk lemondani? • Miről mondanánk le a partnerünk kedvéért?

 

Ezek után képzeljük el, hogyan nézne ki az életünk tíz év múlva, ha elválunk a jelenlegi partnerünktől.

 

Sok ember fél a távkapcsolattól. Aki azonban úgy érzi, valóban szorosan kötődik a társához, az ezt a problémát is meg tudja oldani 

 

• Milyenek lennének a hétköznapjaink? • Hogyan éreznénk magunkat? • Milyen lenne az önértékelésünk? • Hogyan nézne ki a baráti körünk? • Megváltozna a munkánk? • Hol laknánk? • Milyen érdeklődést, aktivitást fejlesztenénk ki magunkban, amiről a jelenlegi partnerünk kedvéért lemondtunk?

 

És most vonjuk meg a mérleget:

 

• Milyen számomra az ideális partnerkapcsolat? • Mit valósítottam meg ebből mostanáig? • Miről vagyok hajlandó lemondani, és mi az, amire feltétlenül szükségem van?

 

Beszéljük meg a partnerünkkel a kívánságainkat. Előfordulhat, hogy a másik nem is ismeri a vágyainkat, vagy nem tudja, hogyan válthatná őket valóra.

-nori-
XVII. évfolyam 5. szám

Címkék: párkapcsolat, válás

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.