Psziché

Miért is élünk?

Összekeverjük az élet értelmét és a célt. Ez pedig végzetes

    Sokunk élete teljesen tönkremegy, mivel a munka és a karrier az élet minden egyéb területét eluralja. Ez ugyan megfelel az idő szellemének, amelyben a legnagyobb érték a teljesítmény, ugyanakkor nem engedi kibontakozni az egészséges és boldog életet. Aki valóban komolyan veszi a munkáját, az képes azt besorolni a partnerkapcsolat, a család és a barátok,  valamint az élet értelmét adó területek mellé. Időnként mindannyiunknak ajánlatos átértékelnie, Vajon egyensúlyban vannak- e életünk említett elemei.


     

    Az angol „Work Life Balance” a munka (work) és a saját magunk által alakított szabadidő (life) viszonyát írja le. A hangsúlyok elhelyezése dinamikus folyamat, amelyet minden életfázisban, akár évről évre ki kell igazítani. Ha a kiegyensúlyozás folyamata félresiklik, jellegzetes, kóros viselkedésmód jelenhet meg az egyén életében: például a kiégésszindróma (Burnout) vagy a munkamánia (Workaholic). Előfordulhat a „Boreout szindróma” is (to bore, vagyis unatkozni), amelynek lényege, hogy a kihívásoktól mentes, monoton munka elégedetlenségbe és depresszióba torkollik.

     

    Jelenleg a munka világa olyan gyorsan változik, hogy legtöbbünk nincs felkészülve erre, nem rendelkezünk a szükséges rugalmassággal, nem vagyunk képesek a félelmeinket leküzdeni. A munkahely bizonytalansága, a határidők szorítása, a fokozott verseny és a csökkentett létszámú személyzet vagy az elektronikus információözön erős egzisztenciális félelmeket kelt, amely káros reakciókba torkollhat. Sokan ezt a munkahelyi nyomást megpróbálják „befelé” tovább adni, amennyiben egyre gyorsabb tempóra, egyre nagyobb teljesítményre sarkallják magukat.

     

    Kíméletlenül kizsákmányolják magukat, és az ördögi körből csak akkor tudnak kiszakadni, ha valóban komolyan megbetegszenek. Hogy ne kerüljünk ilyen dilemmába, minél előbb meg kell vizsgálnunk belső motivációinkat és benső hangunkat, amelyek esetleg e káros hatásokat előidézik. A szülői nevelés mély nyomokat hagy bennünk. A modern kor egyik alapértékeként generációkba plántálták bele az alkotást és a teljesítmény túlértékelését.

     

    A gyerekekkel való játszás a felnőtteknek is hasznára van

     

    Gyermekként szüleink legtermékenyebb, leginkább teljesítményorientált életkorába (20 és 40 éves kor között) születünk bele, így automatikusan magunkévá tesszük az erre az életfázisra jellemző értékrendet és viselkedésmintát. A gyerekek gyakran azt tapasztalják, hogy a családi élet megszervezése és a foglalkozás fontosabb szerepet játszik szüleik életében, mint a köztük lévő szerelem és a gyerekekhez fűződő szeretet.

     

    A felnőttek rohanásának, az állandó stressznek az okai, indokai hihetőnek tűnnek: megélhetés, lakás, autó, játék, sport, nyaralás és egészség, mindez drága pénzbe kerül, amit munkával lehet megszerezni. De vajon megszűnik- e a munkával való túlterhelés, ha mindezeket sikerült beszerezni, megvásárolni? Sikerül az így nyert életteret játszással és élettel megtölteni?

     

    A játszással két generáció „gyógyulhat”

    Az emberi kapcsolatok, találkozások és az élet értelmének nyelvét, ami a beteljesült, boldog élethez nélkülözhetetlen, a legtöbben nem sajátították el. Sok szülő panaszkodik: „Nem tudok a gyerekemmel játszani. Nyugtalan és elégedetlen vagyok, nincs fantáziám és nem találom a szavakat, ha játszani szeretnék vele.”

     

    A játék fontos érintkezési felület, amelynek segítségével mindkét generáció „gyógyulhat”. A gyerekek megtanulják, hogy az életben hangsúlyosabb a játék és a szabadidő, mint a munka. A felnőttek pedig az élet e fontos területét visszakaphatják. Ez könnyebbnek hangzik, mint amilyen a gyakorlatban. A feladat ugyanis a következő: játszás, álmodozás vagy semmittevés hatására gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat, harcolnunk kell az olyan hangok ellen, amelyek azt mondják: „A játszás értelmetlen, semmi haszna sincs. Csinálj valami értelmeset, ne lustálkodj! Elpazarolod a drága időt!”

     

    A gyerekek gyakran azt tapasztalják, hogy a családi élet megszervezése és a foglalkozás fontosabb szerepet játszik szüleik életében, mint a köztük lévő szerelem és a gyerekekhez fűződő szeretet

     

    Összekeverjük az élet „értelmét” és a „célt”. Ez pedig végzetes. Ugyanis a játéknak mindig van értelme, de nem mindig van konkrét célja. A játszással vagy semmittevéssel felszabadított értelem neve: kreativitás, és ez nélkülözhetetlen forrása életünknek a munka világában is.

     

    Az értelem, az élet értelmének kérdése tehát életünk egyik legfontosabb pillére a munka, az emberi kapcsolatok és az egészség mellett. Minél előbb válik részévé életünknek, annál jobb. Az általános szabály így hangzik: A játék, a játszás visszaszerzése - akár önállóan, akár a gyerekekkel vagy barátokkal – az első fontos lépés a kiegyensúlyozott élet felé.

     

    A mai gyerekek óvodáskoruktól, de legkésőbb az alsó tagozat végétől kétszeres teljesítménykényszer hatása alatt állnak. Egyszer ott van az iskolai hatás, másfelől érzik a szülői elvárásokat is. Minden negyedik gyerek valamilyen pszichés problémával küzd, amit a szakértők egyértelműen a megnövekedett iskolai teljesítménydrukknak tulajdonítanak.

     

    Az életnek tanulni - az iskolában is - azt jelentené, hogy a gyerekek elsajátítják a megfelelő, helyes arányt az élet különböző területei között, nehogy károsodjon a személyiségük. Fontos volna tanítani az emberi kapcsolatokat, de a sportnak, a zenének, a  művészeteknek és a táplálkozástannak is sokkal nagyobb teret kellene adni iskoláinkban. Kanadában például sok iskolában naponta másfél órát jógáznak a gyerekek.

     

    Ahhoz, hogy a munkaerő-piaci küzdelmekben talpon tudjunk maradni, gyakran meg kell állnunk és pihennünk kell. Gyorsan kialakulhat az ördögi kör: ha a lelket és a testet egyaránt túlterheljük, akkor e két fontos erőforrás nem szolgál bennünket a munkánk során. Az így meggyengült szakmai kompetencia ugyanakkor negatív visszajelzést ad testünknek és lelkünknek.

     

    A modern kor egyik alapértékeként generációkba plántálták bele az alkotást és a teljesítmény túlértékelését

     

    A következő alapkérdéseket érdemes rendszeresen feltenni magunknak, hogy képesek legyünk fenntartani életünk egyensúlyát:

     

    • Miből táplálkozik önértékelésem és önbizalmam?
    • A külső sikereimen mérem magam?
    • Ki vagyok egyáltalán, és hova szeretnék eljutni?
    • Mit nem akarok már?
    • Mikor érzem magam értékesnek?

     

    Később, felnőttként már nem hivatkozhatunk az iskolára és szüleinkre, ha kritikátlanul megadjuk magunkat a foglalkozással kapcsolatos stressznek és hajszának. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy lehetőségünk van a gyermekkorunkból magunkkal hozott értékeket és viselkedésmintákat - amennyiben azok gátjai kibontakozásunknak, boldogságunknak - aktívan megváltoztatnunk. Ez azt jelenti, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel saját boldogságstratégiát kell kidolgoznunk. Akár önmagunkat igyekszünk fejleszteni, változtatni, akár professzionális segítséget veszünk igénybe, például coaching vagy pszichoterápia formájában.
    Az önértékelésünkre, életünk értelmére vonatkozó kérdés megvizsgálása minden életszakaszban - az első munkába álláskor, családalapításkor, a gyerekekkel töltött időszakban, a visszatéréskor a munka világába, a nyugalomba vonuláskor és időskorban - irányadó kell legyen. E kérdések megválaszolása segít fenntartani a kényes és dinamikus egyensúlyt az élet és a munka között, és biztosítja, hogy mindkét terület kölcsönösen inspirálja egymást és meg tudjon újulni, ahelyett hogy ellentétben állnának egymással.

    -tommy-
    XVII. évfolyam 3. szám

    Címkék: élet értelme, életcélok

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.