Psziché

Mint egy gép

A szépség szimfóniája 6. rész

 

...az a kő, amely az embereket egy örvény fenekén fogva tartja; amaz örvény fenekén, amelyet a „sötétség birodalmának” neveztünk… a kő: az anyagi függés. Nyikolaj Alekszandrovics Dobroljubov  


ED FINE ÜZLETEMBER a World Trade Center északi tornyában dolgozott a 78. emeleten. A repülőgép becsapódása után a róla készült fotó bejárta az egész világot. A Fortune gazdasági magazinban így írtak róla: „Ez az ember még a nemzet legtragikusabb napján sem feledkezett meg az aktatáskájáról.”

 

„Amikor kijutottam az épületből – emlékezik Fine –, az órámra néztem, és arra gondoltam: talán még elérem a következő tárgyalást.”

 

Amikor a körülöttünk lévő emberi szenvedés, az éppen kettétörő emberi sors sem tud eltántorítani az anyagi világ és benne saját érdekünk kiszolgálásától, akkor megszűnünk embernek lenni, géppé degradálódunk.

 

John és Jacqueline Kennedy az elnökválasztást követő reggelen. Másokon csak az segíthet, aki a maga személyes boldogságáról le nem mondott

 

Az igaz ember ismertetőjele a humánum. Az emberségben való fejlődésre születünk a földre, s lelkünknek csupán annyi része emelkedhet meg halálunk után az Isteni Szférába, amennyire szeretet- és együttérző-képességünk távozásunkig növekedik. Lényünk többi része az anyagi világgal azonos sötétség birodalmában marad. Minél kevesebb humánum él egy emberben, annál inkább szorong, és annál nagyobb halálfélelemben tengődik tudattalan lelkifurdalása miatt.

 

Akinek tériszonya van, a többletanyagi elengedését kívánó szellemi megemelkedéstől fél.

 

A bezártságtól és a mélységektől, pincétől, barlangtól, földalattitól való rettegést a mély érzelmek elutasítása váltja ki.

 

Az Isteni Rend szolgálata méltóságot ad, felfelé emel és boldogságérzettel tölt el. A lélek tágul a végtelenre, s ablaka, a szem egyre kinyíltabb, kerekebb. A tekintet mély és jóságos érzelmekről vall. Megnyugvást és megújulást hoz benne megfürödni.

 

A szervilizmus – az anyag érdekből történő szolgálása – a szemet összeszűkíti. A szuggeráló hüllőtekintetből hidegség, féltékenység, irigység áramlik. Juhász Gyula Szemek című versében így sóhajt föl az Istent önmagában elveszített ember láttán:

 

Én néha nem tudok szemekbe nézni.

Vannak galád, kicsinyes, zöld szemek,

Melyekben nem loboghat semmi égi,

Melyekben hínár él és szenny remeg.

 

Szemek, melyektől kisgyerekkoromban

Nehéz volt álmom, s félős éjszakám,

Szemek, melyek e földi szép pokolban,

Vígan ragyognak és bajt hozva rám.

 

Szemek, melyekben üzletek világa

Sárgásan ég, és zöldesen lobog,

Melyektől fölriadnak álmodók.

 

Ó, idegen szemek hideg parázsa,

Hadd nézzek napba, holdba részegen,

Melyek szüzek, tiszták, mint mély szemem.

 

Az Isteni Értékek, az Egység ellenében a saját, önös anyagi előnyért történő megalkuvás – gerinctelenség. Minden hátfájás mögött az érdekből kiinduló, színlelt kedvesség áll. A szervilizmus a Magasztos Értékeket és az emberséget darabokra töri szét. A test a lélek színpada: a lélek beszorítottságát a test elhasználódása kíséri.

 

Van csömöröm, nagy irtózásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Ady Endre

 

Az anyag kiszolgálására szegődött ember szép akar lenni és jól akar élni.

 

A Rend szolgálatához fölnőtt ember jó kíván lenni és szépen óhajt élni.

 

A megsüllyedt tudat nem látja be, hogy a szépség az Örök Mérték betartásából fakad. Szépnek lenni és jól élni – ez alapvető ellentmondás. A „jól élni” eleve mértéktelenség, mert a létszükséglet feletti anyagmennyiségre utal. Ezt csak úgy tudjuk magunknak begyűjteni, ha úgy alakítjuk, hogy mások szükségletének egy része is hozzánk folyjon be. A „jól élni” – az alázat hiánya. Az Isteni Egység tagadása. Az ősi tudástól való elfordulás. Az anyagtól akkor várjuk az üdvözülést, ha nincs rálátásunk a Rendre. „…nem akarom megmagyarázni a világot. Több okból. Először is, mert nem értem” – üzeni őszintén az elsötétedett, elbizonytalanodott tudatról Márai Sándor. A Rendet nem ismerő férfi nem lehet úriember, csak sznob.

 

Gary Cooper. A tiszta férfi egész életével példázza: az Isteni Rendet kell minden körülmények között szolgálni, s nem egy nő szoknyája mögött anyagi előnyöket és kényelmet remélve meghúzódni

 

A percben, amikor megvilágíttatik, mire használtuk drága életünket, életpályánk a szándék alapján kerül megméretésre. A világon minden a láthatatlanban dől el. A látható: következmény.

 

A tett látható, tehát következmény.

A szándék láthatatlan.

 

Amennyiben a szándék nemes, az ember, ha a tett balul üt ki, akkor is tiszta marad a láthatatlanban Isten előtt.

 

Ha a szándék alantas, az Isteni-Énünkhöz méltatlan. Mindegy, hogy a tett mily szépen van becsomagolva, a bukás a láthatatlanban elkerülhetetlen.

 

Az idő mutatja meg, ki mennyit ér.

 

Minél több alkalommal zajlik a láthatatlanban morális zuhanás egy ember életében, annál nagyobb lelkifurdalás s tudattalan szorongás kíséri mindennapjait. Annál intenzívebb a végső elszámolástól való rettegése. Hogy mit érez, arról Márai így ír: „Meg fogok halni, és nem voltam soha boldog. Nem volt egyetlen jó napom, egyetlenegy, amikor lazának, könnyűnek, bűntelennek éreztem volna magam.”

 

Aki léthazugságaival nem tud szembenézni, az pótcselekvésekbe menekül. A léthazugság mértékét az alantas, nyerészkedő szándék és a szépen becsomagolt külső különbsége adja.

 

A hétköznapi pörgés azt jelenti, egy pillanatra sem merünk leülni és szembenézni azzal, akik belső hangunk szerint vagyunk. A feldolgozatlan, Rend elleni lépéseink elfojtásra kerülnek és a tudattalanban duzzadnak. A tudattalan félelmek mind abból a lelkifurdalásból fakadnak, hogy valakinek tudatosan kárt okoztunk, csak azért, hogy mi jól járjunk. Minél jobban virágzik egy anyagi vállalkozás, annál nagyobb mögötte az antihumánum és a tudat alatti félelem a sors kiegyenlítő lépéseitől.

 

A test szintjén a fel nem dolgozott félelmek fészke a vastagbél. Minden, részvét hiányában vegetáló élet székrekedéshez és vastagbélproblémákhoz vezet. A pörgésbe menekülő ember vastagbelében panganak a feldolgozatlan tapasztalások által blokkolt energiák.

 

A test a lélek színpada. Ha életünkben nem tudunk felhagyni önzőségünkkel, azzal, hogy milyen érzéketlenül vágunk a másik húsába, akkor hiába tartunk húsmentes diétát és leszünk vegetáriánusok. Amivel nem nézünk szembe, az energiák szintjén ott pang a vastagbélben. Miként nem tudunk elengedni egyetlen anyagi előnyt sem, és minden materiális kincset magunknak akarunk, tudattalanul éppúgy nem engedjük eltávozni a matériát sem szervezetünkből.

 

A humánum a Fény.

Az anyag a sötétség, a megfagyott Fény.

 

A sötét szín elnyeli a fényt. Aki életét a sötétség birodalmában, a sötét anyag bekebelezésével tölti, az a sötét szín minden megtestesüléséhez vonzódik. Kedvenc színe a barna és a fekete. Öltözékben, autóban, lakberendezésben egyaránt. Vonzódik a gyéren megvilágított terekhez. Magába szippant mindent, ami sötét. Imádja az olyan sötét árnyalatú ételeket, mint a csokoládé, feketekávé. A sötétséghez való ragaszkodása nyilvánul meg abban is, hogy székletét nem meri elengedni.

 

A szellemi emberhez viszonyítva Kafka így festi le az anyagi embert: „Némelyek a napra mutatva tagadják a nyomorúságot, ő a napot tagadja meg a nyomorúságra utalva.”

 

Vannak hivatások, amelyek emberközpontúak. Vannak kenyérkeresetek, amelyek anyagközpontúak. Aki a materiális növekedést a lelki és szellemi kiteljesedése elébe állítja, annak az a szándéka, hogy a másik eszén túljárjon, és ő előnyösebb helyzetbe jusson. Azok a foglalkozások, amelyeknek alapvető követelménye az érzelmek kizárása és a lecsupaszított tényekhez való ragaszkodás, az ember elgépiesedéséhez vezetnek. „A tárgyilagosság a legteljesebb magány” – üzeni Osvát Ernő.

 

Mindannyiunkban oly mértékben él együttérzés környezetünk szenvedésével, amilyen mértékben Isten felébredt a lelkünkben. Az embertársaink gyarlósága feletti elnézés, és tragédiájuk, fájdalmuk átérzése – Isteni Képesség.

 

Az anyag szolgálatának tudati és lelki sötétjében eljuthatunk oda, hogy körülöttünk emberek százai visítoznak a rémülettől és követnek el öngyilkosságot, mi mégis csak rápillantunk az óránkra és elsietünk a következő – valakinek újabb lelki megsemmisülést okozó – anyagközpontú tárgyalásunkra.

 

„…nem a tárgy, hanem az ember a cél” – a konstruktivista művész, Moholy-Nagy László magasabb szempontból világít rá földi létünk értelmére: az embernek meg kell haladnia az anyagot a lélek elé helyező szemléletmódját.

 

Az emberi tragédiák érzéketlen hallgatása, közlése, szemlélése a géppé alacsonyodó ember legfőbb tünete. A hírműsorok véres jeleneteinek, az akciófilmeknek, a thrillereknek vacsora közbeni nézése csak a lelkileg kiüresedett embernek elviselhető. „Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán” – tárja fel Mauriac. Aki érzelmileg belehelyezkedik annak a sorsába, akinek tragédiáját éppen szemtanúként követi, az átmenetileg másodpercek látványától is éppúgy megsemmisül, mint az, aki elszenvedi.

 

A boldog embert boldogsággal tölti el mások boldogságának szemlélése. „Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi” – írja Flaubert.

 

Csak a boldogtalan, önmaga lelki igényeiről lemondó ember élvezi mások szenvedését, mert azt a felsőbbrendűségi érzést ébreszti benne, hogy ahhoz képest, amit lát és amiről hall, az ő élete különb. A tömeges boldogtalanságba torkolló léthazugság áll a hátterében annak, hogy a televíziós csatornák műsorkínálatából az emberi szenvedést bemutató programok dicsekedhetnek a legnagyobb nézettséggel. A nézőjénél is boldogtalanabb a magánélete annak, aki ilyen műsorok készítésére vállalkozik. Az elgépiesedő embernek szenvtelen a hangja és az arca. Szájának csak alsó ajakrészét mozgatja, orcája és felső ajka, amely a fej érzelmi zónája, mozdulatlan marad. Emocionális kívülállását ez a rezzenéstelen ábrázat bizonyítja legjobban. A legnagyobb anyagi haszonra pókerarccal lehet szert tenni. „A közlés módja és az, amit közölnek, egy és ugyanaz” – írja Marshall McLuhan kanadai filozófus.

 

A gépember kényelmetlenséget átmenetileg is csak anyagi haszon érdekében vállal. Emberi kapcsolataiban gyanakvó, saját nemi szerepét illetően gyáva.

 

Harrison Ford. A megemelkedett férfit nem bénítja a haláltól, az anyagi veszteségtől vagy az evilági bukástól való félelem. Szelleme szabad, ezért elszánt a végsőkig

 

Az emberiség sorsán és saját életünkön csak akkor tudunk Isteni Értelemben, azaz szellemileg és lelkileg javítani, ha akkor is vállaljuk a továbblépést, ha az anyagilag kifejezetten hátrányos, vagy ha előre tudjuk, hogy materiális veszteség fog érni. Az a megfoghatatlan, fizikai előnyszerzéssel még el nem altatott vágy hajt bennünket, amiről Ruskin így ír: „az emberiség lényeges ösztönei: a Rend szeretete és a Jóság szeretete.”

 

A tudatosan vállalt anyagi apadást törvényszerűen szellemi és lelki növekedés követi. A boldogság átélése.

 

Az anyagi többlet magunkhoz vételének ára a tudati beszűkülés és az érzelmi elsivárosodás. A depresszió átélése.

 

A szép élet misztériumára Dosztojevszkij így ébreszt rá: „Gyermekeim, ó, drága barátaim, ne féljenek az élettől! Olyan szép az élet, amikor valami jót és igazat cselekszik az ember!”

 

Belülről mosolyogni és szívből kacagni csak a lelki ember tud. A pókerarc mindig depressziós, azaz zuhanórepülésben lévő lelket takar. Édes élet hiányában cukorbeteggé válunk.

 

Minden olyan ember és társadalom, amely mások szenvedésének látványát élvezi, bukásra van ítélve. A Római Birodalom lakomái és orgiái közben további ingerként emberek ölték egymást az asztaltól néhány méterre. Az együttérző-képesség elvesztésének szempontjából nem felmentés a mai kor emberének, hogy ezt az esetek többségében nem élőben, hanem a tv képernyőjén keresztül élvezi.

 

Az elgépiesedett ember nem állhatja a lelki ember közelségét, mert annak lelkes kisugárzása tudattalanul emlékezteti saját érzelmi szűkösségére. A gépembert ezért gépemberek veszik körül, akik megvásárolhatók. A pénzen vehető lélek már annyira dermedt, hogy sosem emlékeztet saját nyomorúságunkra. Ahogy nem emlékeztetnek az állatok, a növények és a tárgyak sem, amelyekhez – pontosan ezen elévülhetetlen érdemeik alapján – a gépember felfokozottan vonzódik. Sigrid Undset norvég írónő vallja: „Némelyek a virágokat és az állatokat szeretik, mert felebarátjukat nem képesek megérteni.”

 

Az ember annyi, amennyit akkor ér, ha elvesszük tőle minden anyagi meghosszabbítását.

A boldog élet boldogságos emlékek tárháza. A múltra csak a lélek emlékezik.

Az anyagi ismereteket az agy tárolja.

 

Lehetünk bármilyen zseniálisak a földi tudást illetően, ha múltunkból nem tudunk felidézni kiteljesedett pillanatokat, akkor ez annak a jele, hogy nem a lelkünk vágya szerint éltünk. Valójában üresen pörgettük életünket. Az amnézia mint betegség csak láthatóvá teszi, ami a láthatatlanban eddig is nyilvánvaló volt: az anyagi érdek és az ösztön oly mértékig ellepte lelkünket, hogy élményhiányban szenvedünk és érzelmileg szinte megérinthetetlenné váltunk. Aki úgy érzi, szalad az idő, és afölött sopánkodik, hogy milyen hamar megöregszik, az az amnézia felé tart, hiszen nem volt és nincs életének olyan pillanata, amelybe bele tudna örömteljesen helyezkedni.

 

Minél szögletesebbek a formák, amelyek között létezésünket fenntartjuk, minél inkább vonz a fémes csillogás, minél több időt töltünk személytelen szállodai szobákban otthonunk helyett, minél mániákusabb a külső rend iránti kényszeres igényünk, minél erőteljesebb életünkben az a tendencia, hogy az érzelmüket felvállaló embereket bolondnak nézzük és kihasználjuk – annál boldogtalanabbak vagyunk. A világ megszűnik kereknek lenni számunkra. Szögletesek mozdulataink, elvágólagosak gondolataink. Aki az apró lépések helyett „nagyot akar szakítani”, az a szolgálatra, a fejlődés alapvető törvényére mond nemet. Az élhetőség számít, nem a boldogság átélése – hangoztatja a gépember, míg végül leszorítja létezését a puszta funkcióra. Ez az út vezet az autizmushoz.

 

A gépember gyógyírját, a fokozatos fejlődés elfogadását Albert Camus így fogalmazza meg: „A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Nincs kétség: Sziszüphosz boldog volt.”

Gonda IStván
IX. évfolyam 8. szám

Címkék: psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.