Psziché

Mit tudnak rólunk a háziállatok?

Morfikus mezők és a hatodik érzék

    Tényleg tudják a kutyák és macskák, hogy a gazdi mikor érkezik haza? Akkor is, ha az rendszertelenül történik? Ha hol gyalog, hol autóval, máskor busszal, vagy más járművel érkezik? Amit sok háziállat-tulajdonos állít, arról a kutatók hevesen vitatkoznak. Rupert Sheldrake angol viselkedéskutató az állattartóknak ad igazat, és a jelenségeket a telepátiával magyarázza. Kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy eredetileg minden ember és állat rendelkezett ilyen képességekkel.  


     

    Meghívás lakomára

    A falkában élő, de kisebb csoportokban vadászó ragadozók a falkatagokat, vagy legalábbis a hozzájuk szorosabban kötődő falkatársaikat messziről, nyilvánvalóan telepatikus úton értesítik arról, hogy zsákmányt ejtettek. A „meghívottak” ilyenkor nagy távolságból is odatalálnak a zsákmányhoz.

     

    Rupert Sheldrake mindezt egy láthatatlan kötelékkel magyarázza, amely az azonos falkához tartozó állatokat összeköti. Ilyen kapcsolat fűződhet élőhelyhez, legelőhöz vagy ivóhelyhez is.

     

    A költöző madarak hosszú útjaikon könnyen korrigálhatják az irányt, ha letérnek eredeti útvonalukról. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha már valaha életünkben egyszer jártak ott, ahova igyekeznek, vagy a raj egy tagja már járt azon a helyen. (Ha erős szelek hatására fiatal madarak elsodródnak a többiektől és új, költésre alkalmas helyet találnak, a következő évben gond nélkül odatalálnak, így új útvonalak és úti célok keletkeznek.)

     

    A hely mágikus vonzerővel bír

    A láthatatlan kötelék, amely szinte mágikus hatást gyakorol egyes állatokra, Sheldrake szerint egy „morfikus mező”. Az angol biológus ezt egy mágneses erőtérhez hasonlítja, bár az állatok esetében ez a mező sokkal pontosabb és erősebb, mint a mágnesesség vagy az iránytű.

     

    A költöző madarak akkor is célba érnek, ha a Föld pólusainak polaritása bizonyos időközönként változik

     

    Ez azért valószínű, mert ha az évszázadok során változik a Föld mágneses mezőinek intenzitása, sőt megváltozik a polaritás észak és dél között, az állatok akkor is megtalálják eredeti úti céljukat. Ez magyarázza azt a jelenséget is, amikor egy háziállat több száz kilométeres távolságból megtalálja gazdáját, még akkor is, ha az járműre szállt és nem hagyott maga után szagnyomokat, akkor is, ha az állat soha nem járt még azon a helyen. Létrejöhet morfikus mező állat és ember között is, ha nagyon szeretik egymást.

     

    A kutya megérzi, ha a gazdi elindult haza

    Sheldrake számos esetben találkozott olyan biológuskollégákkal, akik elvetik a morfikus mezőkről és a telepátiáról szóló elméletét, ugyanakkor nem győznek dicsekedni azzal, hogy kutyájuk már jóval hazaérkeztük előtt az ajtó elé ül, úgy várja őket, még akkor is, ha szokatlan időben érkeznek haza.

     

    Sheldrake összegyűjtött esetei között vannak olyan családok, amelyekben a háziasszony a vacsora tálalását a kutya reakcióihoz időzíti: ha a család négylábú tagja az ajtó elé ül, a feleség elkezdheti a tálalást, mire a családfő hazaérkezik, mindent készen talál, várja őt a terített asztal.

     

    Mire képesek a macskák?

    A macskák is tudják mindazt, amit a kutyák, csak ők másképpen viszonyulnak a dologhoz: többnyire nem érdekli őket annyira az ügy, hogy a gazdi hazaérkezése miatt megszakítsák délutáni szunyókálásukat.

     

    A rossz nyelvek szerint ugyan jobban kötődnek a lakóhelyükhöz, mint gazdájukhoz, mégis ismerünk olyan eseteket, amikor macska nagy távolságra is követte gazdáját. Reagálnak a balesetekre is, „megérzik”, ha veszély fenyeget. Néhány macska azt is megérzi, hogy valaki figyeli őket, miközben ő alszik!

     

    Termeszvár Namíbiában. Vajon a termeszvár többmilliónyi lakójának hihetetlenül gyors kommunikációja teszi lehetővé a vár létrejöttét, vagy a közöttük fennálló morfikus mező utasításainak engedelmeskednek?

     

    A macskák egyszerűen másképp reagálnak az emberre, mint a kutyák. Ez életmódjukkal függhet össze. A macskák eredetileg magányos vadászok, nem falkában élnek, mint a kutya, vagy annak vad őse, a farkas. Ráadásul a macskát sokkal később háziasította az ember, mint a kutyát.

     

    És más állatok?

    A lovakról közismert, hogy nagyon szorosan tudnak kötődni az emberhez. Egyes cirkuszi lovak pl. tudnak számolni, számolási feladatokat képesek megoldani, de csak akkor, ha gazdájuk is képes rá. Korábban feltételezték, hogy az idomár rejtett kézjelekkel utasította a lovat, mikor hagyja abba a bólogatást vagy a patával való dobbantást, amivel a feladat eredményét jelezte. Sheldrake azonban feltételezi, hogy a produkció inkább az idomár és a ló között fennálló morfikus mezőnek köszönhető.

     

    Sheldrake kísérletei és adatgyűjtései szerint más állatfajok is képesek szoros kötődés esetén telepatikus úton kikövetkeztetni gazdáik néhány gondolatát, szándékát: teknőcök, baromfiak, sőt baglyok is. Joggeli, egy Zürich közelében élő szelíd bagoly minden alkalommal furcsa, csilingelő hangon tudatta a családdal a gyerekek közeledtét.

     

     

    Egy papagáj, amelyik olvas a gondolatokban és ki is mondja őket!

    Beszélő papagájokról mindenki hallott már. Azt azonban kevesen tudják, hogy egyes példányok tudják, hogy mit mondanak. N’kisi, egy afrikai szürke nőstény papagáj tulajdonosától megtanult beszélni. A három és fél esztendős madár (a papagájok nagyjából hasonló kort élnek meg, mint az emberek) már 600 szóból álló szókinccsel bír, és azt tudatosan használja, sőt, az egyes szavak új kombinációiból rövid mondatokat alkot.

     

    A papagájhölgy legcsodálatosabb tulajdonsága azonban az, hogy képes megérezni az emberek gondolatait, és el is árulja azokat.

     

    Számtalan történetet jegyeztek fel, amelyekben kutyák, macskák több száz kilométernyi távolságból is megtalálják gazdájukat

     

    Aimée Morgana, aki N’kisit ilyen eredményesen idomította, Rupert Sheldrake-hez fordult, miután olvasta annak az állatok telepatikus képességeit taglaló könyvét. Közösen, videokamera segítségével dokumentálták a N’kisivel végzett kísérleteket. Kimutatták, hogy a papagáj valóban megérezte tulajdonosának gondolatait és képes volt artikulálni azokat.

     

    Amikor az állatok megérzik a földrengést

    Az állatok természeti katasztrófák előtti furcsa viselkedését már ősidők óta megfigyelték az emberek. A földrengés által gyakran sújtott városokban az emberek sokszor elhagyták házaikat, ha megfigyelték, hogy a patkányok, kígyók és más állatok tömegesen menekülni kezdtek.

     

    Az ókorban már Hérodotosz is beszámolt róla, hogy a Korinthoszi-öböl menti városokból Kr. e. 373-ban öt nappal a földrengés előtt elmenekültek a patkányok és a kígyók.

     

    Kínában ezt a tudást a hetvenes évek óta következetesen alkalmazzák. Haicseng városát 1975. február 4-én kiürítették. Nem sokkal ezután 7,3 erősségű földrengés rázta meg a települést és környékét. A házak mintegy fele teljesen elpusztult. Az állatok már hetekkel a katasztrófa előtt jeleztek: a kígyók előbújtak odvaikból, ahol téli álmukat aludták, a patkányok nagy csapatokba verődve céltalanul bolyongtak a szabadban. Röviddel a rengések előtt a háziállatok megvadultak, a sertések és a szarvasmarhák fejvesztve menekültek, a tyúkok riadtan verdestek szárnyaikkal és nem voltak hajlandók visszamenni az ólba.

     

    Természetfeletti jelenségek a tudomány szemszögéből

    Rupert Sheldrake 1994-ben megjelent könyvében hét kísérletet javasolt a tudománynak, amelyekkel véleménye szerint igazolni lehetne a morfikus mezők létezését. Az eddigi kísérleti eredmények azonban nem nyerték el mindenki tetszését, ugyanis azt igazolják, hogy létezik még egy s más, amit a hivatalos, iskolai tudásunkkal nem vagyunk képesek megmagyarázni.

     

    Egy sor állatról tudjuk, hogy már napokkal előre megérzik a földrengést. Ilyenkor pánikszerűen menekülni kezdenek. Ilyenek a kígyók, a vad és a házinyulak, a libák és a tyúkok

     

    Sheldrake kísérletei a következő kérdések köré csoportosíthatók:

    1. Érzik-e a háziállatok, hogy gazdájuk hamarosan hazaérkezik?

    2. Hogyan találnak haza a galambok?

    3. Hogy működik a termeszek társadalma?

    4. Miről veszik észre az állatok, hogy valaki figyeli őket?

    5. Hogyan tudnak fájni az amputált, tehát már nem létező végtagok?

    6. Hogyan lehetséges, hogy alapvető, állandó tényezők, pl. a gravitáció bizonyos körülmények között megváltozik?

    7. A kísérleteket végző személy „elvárása” mennyiben és hogyan képes befolyásolni a kísérlet eredményét?

     

    Az elvégzett kísérletek eredményeit számos helyen publikálták, többek között az interneten is elolvashatók (www.sheldrake .org).

     

     

    Mik azok a morfikus mezők?

    A mágneses mezők létezését bizonyító híres kísérletet bizonyára mindenki ismeri az iskolából: a patkó alakú mágnesre helyezett fehér papírlapra szórt vasreszelék meghatározott erővonalak mentén mintázatba rendeződik. Mindegy, hogy a kísérlethez milyen mágnest használunk, a mágneses mező mindig hasonló lesz. A mező tehát olyasmi, mint egy koreográfia, amely szerint a vasreszelék részecskéi elrendeződnek.

     

    Sheldrake szerint minden élőlény minden egyes sejtje a mágneshez hasonló koreográfia vagy „terv” szerint viselkedik. A sejtekre ható erőket, mezőket Sheldrake morfikus mezőnek nevezte el (görög morph = alak, forma).

     

     Nem csak a mozgássérülteknek segíthetnek a kutyák, sokszor a betegséget vagy rohamokat is előre megérzik és jelzik

     

    Az atomok és az azokat alkotó, még apróbb részecskék sem tudnának formákba rendeződni hasonló erők, „tervek” hiányában.

     

    A „terv” természetesen nyitva hagy bizonyos „alkotói szabadságot”, ugyanakkor függ korábbi „tervek” vagy „koreográfiák” lététől, minőségétől. Az összes ilyen alkotó erő vagy mező együttesét a mai fizika egyes kutatói minden fölé rendelt mezőnek képzeli el, amely az egyes alegységek, kisebb „koreográfiák” működését vezérlő elvként meghatározza, befolyásolja.

     

    Ebben a morfikus mezőben minden dolog, ami valaha formát ölthet, gondolatként, azaz ideaként vagy struktúraként van elraktározva. A mezőt alkotó struktúrák azonban nem minden esetben azonosak, Sheldrake szerint azokat „szokások” és valószínűségek határozzák meg.

     

    Ha pl. a proteinek évszázadokon át a nekik megfelelő morfikus mezők „szerkezeti tervének” megfelelően képződtek, az morfikus rezonanciát kelt a mostani és a már korábban képződött proteinek között. Olyan ez, mint ha a ma képződő fehérjék őseiket kérdeznék meg, hogy hogyan végezzék el feladatukat. Annak valószínűsége tehát, hogy a már korábban kialakult formák megismétlődnek a jelenben és a jövőben is, igen nagy.

     

    Ha ellenkező esetben egyre több patkány tanulja meg, hogyan lehet megtanulni egy labirintusban a helyes útvonalat, a patkányok labirintusintelligenciája világszerte észlelhetően megnő. Kísérleti körülmények között sikerült igazolni, hogy ha egy feladatot egy laborban élő patkány vagy patkánycsoport elsajátított, az hamarosan tőlük távol élő, velük fizikai kapcsolatot nem tartó patkányok is tudták. E jelenséget nem lehet az öröklődéstannal magyarázni. Az állatok nyilvánvalóan a morfikus rezonancia útján érintkeznek egymással.

     

    A szelíd bagoly is mindig tudta, hogyha a család gyermek tagjai az iskolából hazaindultak

     

    Morfikus mezők révén az azonos fajhoz vagy azonos csoporthoz tartozó állatok állandóan kommunikálnak egymással. Bármikor képesek rákapcsolódni erre a kozmikus világhálóra, és kapcsolatot teremteni fajtársaikkal.

     

    Rupert Sheldrake szerint ez az egyetlen magyarázata annak a jelenségnek, amikor állatok megérzik a velük szoros kapcsolatban élő, de távol tartózkodó emberek gondolatait, szándékait.

     

    Új morfikus mezők akkor keletkeznek, ha intenzív kapcsolat jön létre pl. egy állat és élőhelye között. Ez a magyarázata a költöző madarak és a postagalambok tájékozódási képességének. Más tájékozódási képességek, mint pl. a látás, a hallás, a szaglás, vagy a bolygó mágneses erővonalainak érzékelése segítik őket, de nem feltétlenül szükségesek a navigációhoz, hogy végleges céljukat elérjék.

     

     

    Hogyan tudjuk átprogramozni a morfikus mezőket?

    A morfikus mezőket gondolatok, ötletek, óhajok és elvárások útján lehet módosítani.

     

    Ez olyan feltételezés, amely a pozitív gondolati programozás, az információs és a szellemgyógyászat alapját alkotja.

     

    Ilyenkor vagy egy már létező modellre hivatkozunk, pl. egy egészséges testrészre gondolunk, és a létező állapotot gondolati úton megkíséreljük hozzápasszítani az elképzelt ideális állapothoz.

     

    A másik lehetőség, hogy a gondolat erejével új struktúramodellt alkotunk, megnyitva az utat egy új realitás lehetősége előtt. Ezek után minden olyan alakzat, forma, amely eme új struktúraelvnek, „tervnek” megfelel, a már említett morfikus rezonancia útján erősíti eme új forma kialakulásának valószínűségét, előfordulási lehetőségét.

     

    Bizonyos helyeken megfigyelhető csodálatos gyógyulások vagy szellemgyógyászok eredményei is e jelenséggel magyarázhatók. Ha valaki hisz benne, hogy Lourdes-ban meggyógyul, bizonyára el is képzeli azt, hogy odautazik és meggyógyul. A híres helyekkel kapcsolatban ezt emberek százezrei vagy milliói hiszik, ezért e helyeken felerősödik a morfikus rezonancia, és a hely egy idő után valóban csodatévő erővel bír!

    tamas
    VIII. évfolyam 7. szám

    Címkék: háziállatok hatodik érzéke, morfikus mezők, Rupert Sheldrake

      Aktuális lapszámunk:
      2019. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.