Psziché

Mostohafiam

Forgóajtó - Álomfejtés


Autóval megyünk Tomival, a férjem előző kapcsolatából született kiskamasz fiával. Tomit kellett vinnem valahová. Az út havas, jeges volt.

 

Én vezettem a kocsit, de nem a rendes vezetőülésen. A kormány valahogyan hátul volt, a jobb oldalon. Elöl nem ült senki. Igen nehéz volt a vezetés a jeges úton, alig tudtam irányítani az autót. A kormányt is nehéz volt kézben tartanom.

 

Tomi mellettem ült, és egy nagy újságot olvasott, kiteregetve, mint egy lepedőt. Viccnek gondolta, hogy belógatta a szemem elé az újságot, hogy ne lássak.

 

Nagyon dühös lettem. Bökdöstem a könyökömmel, hogy vigye már el a szemem elől, de ő csak tovább szórakozott. Üvölteni kezdtem vele, hogy hagyja már abba, térjen észhez.

 

Ebben a kellemetlen hadakozásban ébredtem fel.

 

 

Kedves Ruth!

 

Megviselt az álom, mert az utóbbi időben valóban egyre inkább zavarja az életemet Tomi. Amikor összekerültünk a párommal, még alig kétéves volt, anyja elég drámai módon hagyta el az apját. Én is egy szakítás után voltam és menekülőben a szülői háztól, nem volt nehéz jó kapcsolatot kialakítanom velük. Diákkoromban sokat bébiszitterkedtem külföldön is, a gyerekekkel nagyon jó a kapcsolatom. Férjemnek lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy az a kapcsolat széthullott, ő ugyanis nagyon családcentrikus. Tomi rengeteget van nálunk, bár az anyja férjhez ment, és így a fiúnak nevelőapja is van. Az anyjával is jó a nexusunk.

 

De mióta nekem is születtek gyerekeim, több igényem van arra, hogy csak négyesben legyünk a mi két gyerekünkkel, és ne kelljen a múlt dolgait állandóan a hátunkon cipelnünk. Emlékszem, az egyik barátnőm mennyire hüledezett, hogy én olyan férfihoz kötöm az életemet, akinek már van gyermeke. De én akkor ezt teljesen problémátlan helyzetnek gondoltam. Azóta persze ez módosult. Most Tom macsó szárnypróbálgatásai igen irritálnak, és főként az, hogy apja élvezi ezt. Cinikus, fölényes, néha tenyérbe mászóan szemtelen. Nekem nehéz ezeket a pimaszkodásokat visszavernem, mert ugyanakkor természetesen nagyon érzékeny is. Én nem akarom bántani őt, de amikor nemrégiben egyszerűen lehülyézett, a megdermedéstől szólni sem bírtam. Úgy tűnik, hiba volt neki többet megengednem, mint a saját gyerekeimnek. De hát én nem vagyok az anyja, és nem érzem, hogy nekem kell megzaboláznom a túlkapásait. Férjemmel sem könnyű ezen a téren közös nevezőre jutnunk, mert mint említettem, ő olyan bűntudatos, őrlődő és ebből fakadóan engedékeny. Ami persze mindig egy másik rovására történik. Például egy időben pót- vagy előszentestét akart rendezni, hogy ne csak a karácsony másnapját töltse velünk az első fia. Nagy családi vihar volt ebből, míg végül a mi gyerekeink szentestéje megmaradhatott az év egyszeri ünnepének. Természetesen a nyaralások sem négyesben történnek nálunk, és az sem tetszik, ahogyan a kisebbik fiunkkal bánik Tomi. Lekezeli, fumigálja, olykor csaknem megalázza, és erre cseppet sincs szükségünk. Ez a minden hétvégén egy nap nem igazán tetszik nekem, érződik is a lazulás rajta, ez az itt is vagyok, ott is, ide is tartozom, de mégsem állapot sok nyugtalanságot kavar. De a fő fájdalmam - a saját magamat érintő rossz érzéseken túlmenően - az, hogy a gyerekeimnek is bele kellett sodródnia ebbe a nemkívánatos helyzetbe. Ne haragudjon, hogy ennyire kifakadtam, de ezt az álom hozta elő belőlem.

 

Üdvözlettel: Petra

 

 

Kedves Petra!

 

Nem kell elnézést kérnie a "kifakadásáért". Úgy vélem, olvasóink közül sokan vannak hasonló helyzetben, és ezért szívesen veszik az őszinte hangvételt. A hasonló helyzeten a mindenki a más gyermekét neveli szituációt értem, amely a tömeges válások következményeként alakul így. És bár a gyerekeinket is arra igyekszünk kondicionálni a modern életvitel vágtájában, hogy a szeretetüket meg kell osztani, meg nemcsak a mami van, hanem dadus, óvó néni és így tovább, ez az igyekezet nem mindig hoz babért. Sokszor tapasztaljuk, hogy nincs mit megosztani, mert a szeretet egyszerűen nem váltódik ki a lélekben.

 

Az anyós, a mostoha, a sógorság azok az archetipális féltékenységi helyzetek, amelyek a komoly, korrekt, modern kapcsolati kultúra nagy kihívásai. De persze a saját gyerekünkkel kapcsolatban is lezajlik ez a bizonyos Messiásnak születés, amiből később más lesz, miként arra Madách is utal a Tragédiában.

 

Mindezen élmények feldolgozásához ez az álom nagyszerű lehetőséget kínál. Vegyük sorra:

 

- Úton van Tommal, valahová vinnie kell őt. Ennél beszédesebb nevelési projekt lehetne? Nem maga az anyja, de sokat időznek együtt, tehát van beleszólása a nevelésbe. Miként azt a szenteste kapcsán is megtette.

 

- Maga vezeti a kocsit. Ez komoly felhívás arra nézvést, hogy vegye kezébe az irányítást, felnőtt módon, és ne haverkodjon, mert az visszaélésekre ad lehetőséget.

 

- Síkos, jeges úton próbál navigálni. Ez a kihűlt, fagyos érzelmek abszolút jele. Ezeket újra kell melengetnie, mint amikor Tomi kicsi baba volt, és olyan természetességgel tudta őt elfogadni.

 

- De talán ami a legbeszédesebb jelkép, az az, hogy nem a vezetőülésen ül. Ez valami olyasmit sejtet, hogy időnként indokolatlanul alárendelt helyzetet foglal el, háttérbe vonul, amikor nem kellene.

 

- Az ilyen helyzetekkel a legtöbb ember visszaél, természetesen Tomi is, aki most próbálgatja önbecsülése szárnyait. Ízetlen kamasz „vicc" az újság belógatása a maga látóterébe. Nem is reagál a bökdösésre.

 

- Úgy tűnik, üvöltözni kell vele. Az üvöltözésnek is van egy hátulütője, mégpedig az, hogy nem emeli át a purparlét az indulati szintről a megértés és belátás szintjére, durva és vásári.

 

Kedves Petra! Álljon a sarkára. Szabjon mértékeket a mostohafiának, mert ezzel mindenkinek jót tesz. Remélem, nem hülyézte vissza, hiszen akkor ez bevett szóváltássá válik a családban. Mutasson példát a nagylelkűségből, állhatatosságból, határozottságból és az operatív szeretetből. Akkor tisztelni fogja magát Tomi, és még hálás is lesz, ha használható viselkedési mintákat élhet meg a jó mostohájától.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XV. évfolyam 12. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.