Psziché

Motivációs bukfenc

Forgóajtó - Álomfejtés

 



 

Egy uszodában vagyunk, ahol két azonos méretű medence van. Sokan vagyunk. Aki kirajzolódik, az egy régi haverom és egy francia asszony, akinek a férje most Magyarországon dolgozik, nagyon magas beosztásban, és most itt élnek a gyerekekkel. A társaság két csoportra oszlik, verseny lesz közöttük.

 

Van két kanapé is a medencék végén, az egyikre lefekszem. Valaki lefekszik a másikra, akinek a francia asszony szól, hogy takarja le a kanapét, mert piszkos a lába. Én is gyorsan egy takaróra teszem a lábamat, össze ne piszkoljam. Átvillan az agyamon, hogy a medencék és a kanapé is a francia házaspáré.

 

A haverom elkezd kiabálni egy 12-14 éves forma fiúval, hogy látta őt már sokkal nagyobb erőbevetéssel küzdeni. Nem érti, hogy most miért nem tesz meg mindent a csapatért. A fiú nagyon megbántódik. Odébbáll, nem versenyzik tovább. Én felhívom a haverom figyelmét, hogy még ha igaza is van, csak azt érte el, hogy elveszített egy tagot. Pszichologikusabban kellett volna lendületet adnia a fiúnak. Nem válaszút elé állítani.

 

Fejest akarok ugrani. Azért is, hogy mindenki lássa és szép ugrás legyen. De a fejesből kézállás lesz, át is billenek hanyatt fekvésbe. Kezeim két oldalra terítve, afféle keresztre feszítési pózban. Így esem a vízbe, elmerülök. Sokan aggódva szaladnak oda megnézni, mi történt. Én egyáltalán nem érzem veszélyben magamat. Nem is értem az aggodalmukat. Inkább megszégyenülve érzem magam. Azt fontolgatom, azt fogom mondani, így akartam. Nem fejest akartam ugrani, ha nem ezt a mozdulatot.

 

 

Kedves Ruth!

 

 

Igen élénk áloméletem van, évek óta írom is az álmaimat, csak úgy magamnak. Felfigyeltem, hogy igen sok visszatérő elem bukkan elő. Ilyen például a víz, az úszás, sőt a fejesugrás is. Előfordul, hogy víz alatt úszom, de tudok lélegezni. A másik fejesugrásom ugyanúgy nem sikerült, mint ebben az álomban, csak ott parkőrök jelentek meg, és figyelmeztettek, hogy itt tilos a fejesugrás. Ott azért ugrottam, hogy úgy tegyek, mintha nem vettem volna észre egy ismerősömet. Sok problémám van, nem tudom, felfűzhetőek egy szálra, vagy visszavezethetők egy kiindulópontra. 34 éves vagyok, nős, gyerekem is van. Levelezőn végzem az egyetemet, rengeteget dolgozom. Igen gyakran érzem örömtelen igavonásnak az életemet, sőt, még olykor céltalannak is. Nem azt akarom mondani, hogy nyomorban élünk, de az állandósult ínség elleni küzdelem felőrli erőmet, lelombozza a kedvemet. Nagyon nehéz lenne elfogadnom, hogy ez a sorsom. Ez a létbizonytalanság, folytonos munka, vizsgák, főnökhöz való igazodás. Bár a főnökömet kedvelem, és ő is mentorál engem, de őmiatta is állandó készenlétben kell lennem, ami néha nyomaszt.

 

Az álomból legnagyobb hatással az utolsó kép volt rám, a bukfenc. De elég érthetetlen a kanapé az úszómedence mellett, amely egyáltalán nem oda való. Az össze nem illés vajon a francia asszonyra vonatkozik, vagy rám? Az ilyen feleségek jobbára kényszerből vállalják a férjeik mellett a semittevés életét, unatkoznak és fanyalognak. Ami engem illet, a továbbtanulásom abbamaradt érettségi után, és a sport is. Talán azért, mert én csatár akartam lenni a futballcsapatban, de az edző védőt akart belőlem faragni.

 

Segítsen egybefűzni a francia asszony úszómedence mellé nem illő kanapéját, a sebzett kamaszt és a tisztázatlan érzelmek kifordító hatását. Ön talán ráérez, Madách nem rólam mintázta az "ember küzdj és bízva bízzál!" modellt.

 

Üdvözlettel: Kenéz

 

 

 

Kedves Kenéz!

 

A problémák burjánzása valóban sok esetben egyetlen tőről indul el. De maradjunk ama határok között, amelyeket az álom rajzol:

 

- a francia asszony az animáját rajzolja meg,

- az üvöltöző haverja és a sebzett serdülő pedig az animuszát.

 

Másképpen fogalmazva: érzelmileg gazdagságra, kényeztetésre, szerencsére, kényelemre vágyik, a küzdő férfilénye valahol valóban megbicsaklott, ki- vagy átfordult. Ha elfogadjuk, hogy az álom minden szereplője az álmodó maga, akkor látnia kell, hogy az ordibáló haverja lényegében saját magával elégedetlen. Ugyan a srácot szidja, hogy nem hozza ki magából a maximumot, nem tesz meg mindent a csapatáért, de valójában ő az, aki mulasztást követ el. És persze a srác, aki sértődötten visszavonul, az is Kenéz.

 

Az a figyelmeztetés a barátjának, hogy helytelenül állította a fiút válaszút elé, nyilván lezajlott saját lelkében, jelen életében. Hiszen most egyetemi tanulmányokat folytat. Még ha tízéves késéssel is, de lezárul, kikerekedik egy abbamaradt folyamat. Anélkül, hogy a vigaszra váró animáját simogatnám vagy a küzdelmes animuszát harcra buzdítanám, arra akarom felhívni a figyelmét, hogy a befejezett, véghez vitt, sikeres tetteknek van meg a továbbvivő erejük, amely a maga életéből hiánycikknek látszik. Szemben a félbemaradt cselekedetek amortizáló energiáival, amelyek lemerítik a lelkünket a kedvetlenségen, hangulati zavartságon, motivációs megfeneklésen keresztül. A sport is abbamaradt, de hát minden sportoló elmondhatja, mi mindent el kellett halasztania a versenyzés sikere miatt.

 

A másik fontos észrevételem: a sorsot nem lehet nem elfogadni.

 

A sors fantasztikus törvényszerűségeket tár fel abban a vonatkozásban, hogy a szándéktól a megvalósulásig hányféle kisiklás, megbicsaklás, torzulás történhet. Az úgynevezett jó sorsról általában azt tartjuk, az dukál nekünk, az jár nekünk, szemben a fájó dolgokkal, amelyeket tagadni, átírni, elutasítani akarunk. A sors olyan, mint a testünk mozdulatai: az ízületek megszabják a gesztusaink pályáit. A térdünk nem hajolhat hátrafelé. De ha követjük a lehetséges erővonalakat, a mozgás gyönyörű harmóniát fejez ki.

 

Az animusz-anima részünk összhangja az alapja a testünkre szabott sors megteremtésének. Ne dőljön be az ostoba sikerfilozófia-könyveknek, amelyek azt sugallják, hogy mindenkiből minden lehet: király, államelnök, lottónyertes és multimilliomos. A képzelet ne váljék ámokfutó képzelgéssé.

 

A sorsunk az, ami megmutatja, hogy mik vagyunk. Ahogyan a napraforgóból nem nőhet ki jegenyefa.

Üdvözlettel: Ruth

Ruth
XI. évfolyam 1. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.