Psziché

Ne lépjünk bele a boldogságcsapdába!

A szenvedés legyőzése helyett értékorientáció

Manapság az élet fő céljának az számít, hogy boldogok legyünk. Közben hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy a boldogság nem állandó állapot. Az örömteli érzésekre való kényszeres törekedés és a fájdalmas tapasztalatok elleni kilátástalan harc nemritkán épp az ellenkezőjébe torkollik: boldogtalan, értelmetlen életbe. Szerencsére megvannak a gazdag és kiteljesedett élet stratégiái.


Mind többen lesznek depressziósok, fokozódik az olyan problémák előfordulása, mint a magány, az értelmetlenség, a stressz és a kapcsolati nehézségek

 

A jólét, a szabadság és a boldogságfokozók egész hadserege ellenére úgy tűnik, az emberiség egyre rosszabbul érzi magát. Mind többen lesznek depressziósok, fokozódik az olyan problémák előfordulása, mint a magány, az értelmetlenség, a stressz és a kapcsolati nehézségek. Ezek kiegészítéseként még boldogtalanabbnak érezzük magunkat amiatt az elképzelés miatt, hogy tartósan boldognak kellene lennünk. A következő négy tévhit miatt sok ember maga építi fel a saját boldogságcsapdáját:

 

1. A boldogság minden ember természetes állapota.
2. Ha valaki nem boldog, akkor valami nincs vele rendben.
3. Ha jobban akarunk élni, akkor meg kell szabadulnunk a negatív érzéseinktől.
4. Képesnek kell lennünk arra, hogy kontrolláljuk a gondolatainkat és az érzéseinket.

 

A legnagyobb gondot ez utóbbi kitétel jelenti. A nevelés során megtanult megoldási kísérlet, az úgynevezett érzelmi kontrollstratégia lesz a valódi probléma, legalábbis akkor, ha ezt a kontrollgyakorlást túlzásba visszük a negatív érzelmek kapcsán. A kontroll ugyanis jól működhet az anyagi világban, de nem saját belső világunkban. A gondolatainkat, érzéseinket és emlékeinket nem tudjuk tudatosan elnyomni, legalábbis nem tartósan és stresszhelyzetben főleg nem.

 

Az ilyen görcsös kontrollstratégiák aláássák az önelfogadásunkat, végül úgy fogjuk érezni, túl buták vagyunk. Csak kellemetlen érzéseket váltanak ki, időt és energiát pazarolnak, és elvonnak minket az élet fontosabb dolgaitól. A pszichológiában „tapasztalatkerülésről” beszélnek, ha valaki folyton megpróbálja elkerülni a nemkívánatos gondolatokat, érzéseket és emlékeket, megpróbál elmenekülni előlük vagy megszabadulni tőlük. Ez az elkerülő magatartás az egyik fő oka a depressziónak, a szorongásnak, a drog- és alkoholproblémáknak, az evészavaroknak, a kiégettségi szindrómának és egyéb pszichés zavaroknak.

 

 

Értékorientálódás kényszeres kontrollstratégiák helyett

Értékeljük egyszer a következő mondatot: „A következő gondolatoktól, érzésektől szabadulnék meg a legszívesebben…” Utána készítsünk egy listát azokról a dolgokról, amelyeket elkövettünk annak érdekében, hogy a megnevezett gondolatoktól és érzésektől megszabaduljunk vagy elkerüljük őket. Végül gondoljuk át, a szóban forgó kontrollstratégiákkal elértünk- e tartós sikert, és mibe került ez nekünk időben, energiában, pénzben, egészségben, kapcsolatokban és vitalitásban. Közelebb kerültünk tőlük a gazdagabb és kiteljesedettebb, értékesebb és értelmesebb élethez?

 

Az értelmes, boldog élet magában foglalja azt is, hogy vállalunk bizonyos kockázatokat, és nem mindig maradunk a biztonságos oldalon


Az élet értelemmel teli voltának megtapasztalásához fontos, hogy a szorongáselkerülő orientációtól elmozduljunk az érték- és értelemorientáció felé. Tegyük fel a következő kérdéseket:

 

• Mennyiben viselkednék másként, ha a fájdalmas gondolatok és érzések nem jelentenének többé akadályt?
• Mit tennék, ha a szorongás többé nem jelentene problémát?
• Mihez fognék, ha a kudarctól való félelem nem rettentene el?

 

Ha szembesültünk ezekkel a kérdésekkel, jegyezzük fel a felmerülő zavaró gondolatokat és érzéseket. Utána szánjunk rá naponta öt percet, hogy elvegyük az élüket, teret adjunk nekik és többé ne kerüljük el őket. A negatívnak ítélt érzésekkel vívott harc olyan, mint amikor elsüllyedünk a futóhomokban. Az első lépés tehát az, hogy átváltunk a harcból az elfogadásba. Két értelmes eljárás van problémák esetén: vagy elfogadjuk őket, vagy a megoldásukhoz hatékony cselekvést választunk.

 

 

Hatékony cselekvés az egyéni értékek figyelembevételével

A lelki rugalmasság az a képesség, hogy egy helyzethez tudatosan, tudatos nyitottsággal és világossággal alkalmazkodjunk és hatékonyan cselekedjünk, amennyiben a saját értékeink szerint orientálódunk. Térjünk vissza ezekhez az értékekhez! Határozzuk el, hogy képviselni fogjuk őket anélkül, hogy engednénk kellemetlen érzéseinknek, és visszavonulót fújnánk. Adjunk szabad teret az érzéseknek és impulzusoknak, hagyjuk, hogy szabadon jöjjenek-menjenek, ne harcoljunk ellenük, ne fussunk el előlük, figyeljünk rájuk kellően.

 

Fogadjuk el a gondolatainkat, a felmerülő képeket és emlékeket annak, amik: szavak és képek, amelyek elmúlnak. Legyünk nyitottak és érdeklődőek, éljük át az élményeket az itt és most állapotában, figyeljünk rájuk, és tudatosan koncentráljunk arra, amit éppen csinálunk.

 

Vegyük fel gyakrabban a megfigyelő állapotát, vagyis egy olyan perspektívát, ahonnan megfigyelhetjük a súlyos gondolatokat és érzéseket anélkül, hogy azonosulnánk velük. Érzünk valamit, de nem mi vagyunk az az érzés. A gondolatok olyanok, mint a folyó felszínén lebegő falevelek, továbbúsznak. Nem a falevelek vagyunk, hanem a folyó.

 

Sok ember rendelkezik azzal a szellemi szabadsággal, hogy elfogadja, amit genetikai örökségünk és tapasztalataink csináltak belőlünk, ahogyan formálódott a jellemünk. Megvan az a lehetőségünk, hogy ne legyünk karakterünk és tapasztalataink áldozatai, hanem magunk alakítsuk a saját személyiségünket, ha tudatosak maradunk és a felelősség adta szabadságunkat arra használjuk, hogy az aktuális szituációra válaszoljunk.

 

 

Vegyünk mély lélegzetet és nyugodjunk meg - ez hozzásegít ahhoz, hogy lazábban és konstruktívabban bánjunk a kellemetlen érzésekkel

 

Figyeljünk, mikor veszítjük el „robotpilóta” üzemmódunkban a kapcsolatot a jelenlegi pillanattal, és mikor kerül át gondolkodó énünk, mint egyfajta történetmesélő, az időgép segítségével a múltba vagy a katasztrofálisnak képzelt jövőbe. Ilyenkor kapjunk észbe, legyünk éberek és teremtsük meg újra „megfigyelő énünk” útján a kapcsolatot az élet teljes megtapasztalását adó jelennel.

 

 

Az élet véges volta segít tisztán látni az élet értelmét

Az értelmes élnek célja van, és ez a mi választásunk. „Ha te magad nem döntöd el, hová akarsz menni, akkor végül oda jutsz majd, ahová éppen tartasz.” Ugyan a sors osztja a kártyákat, de mi vagyunk azok, akik játszunk.

 

Tisztázzuk, a szívünk mélyén mit tartunk igazán fontosnak. Milyen tulajdonságokra vágyunk? Mi fontos számunkra, mit szeretnénk képviselni életünk folyamán? Képzeljük el, hogy 80 évesen visszanézünk az életünkre. Egészítsük ki a következő mondatokat:

 

• Túl sok időt töltöttem azzal, hogy aggódjak a … miatt.
• Túl kevés időt töltöttem azzal, hogy olyan dolgokkal foglalkozzam, mint ...
• Ha visszamehetnék az időben, ma másképp csinálnám azt, hogy …
• Ha végiggondoljuk, hogy az életünk véges, akkor világossá válik, mit tartunk igazán fontosnak az életünkben:
• Ha hallhatnánk, a számunkra igazán fontos emberek mit mondanak a temetésünkön, mit szeretnénk hallani magunkról?
• Ha tudnánk, hogy csak egy évünk van hátra, milyenek szeretnénk lenni és mit kezdenénk ezzel az egy évvel?
• Ha csak néhány perc lenne hátra az életünkből, kit hívnánk fel a mobilunkon és mit mondanánk neki? Mit árul el rólunk a válaszunk?

 

A pozitív tapasztalatok egy értelmes és értékes élet megvalósításának kellemes melléktermékei. Minél inkább arra koncentrálunk, hogy csak kellemes érzéseket éljünk át, annál többet harcolunk a kellemetlen ellen. Mi magunk teremtjük meg és tesszük intenzívebbé a küzdelem és a szenvedés ördögi körét.

 

Kapcsolódjunk intenzíven az éppen fellépő pozitív érzésekhez, de ne ezeket tegyük meg életünk fő céljává! A teljes életet csak úgy érhetjük el, ha saját, önálló értékeink által orientálódva aktívan cselekszünk anélkül, hogy hagynánk, hogy a kellemetlen gondolatok és érzések visszatartsanak minket. Ahogyan Mark Twain írta: „Húsz év múlva sokkal csalódottabb leszel azok miatt a dolgok miatt, amelyeket nem tettél meg, mint azok miatt, amiket megtettél. Indulj hát: Vitorlázz ki a biztonságos kikötőből! Fogd be a vitorláidba a passzátszeleket! Kutass! Álmodj! Fedezz fel!”

 

 

Miért olyan nehéz boldognak lenni?

Az emberi szellem nem azért fejlődött az evolúció során, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy ne öljenek meg minket, és jobbak legyenek a túlélési esélyeink. Ez magában foglalja azt a képességünket, hogy előre lássuk a potenciális veszélyeket és elhárítási lehetőségeiket, hogy a klánhoz való tartozást ne veszítsük el. Az evolúció során tehát az agyunkban olyan hálózatok alakultak ki, hogy pszichológiailag hajlamosak vagyunk a „szenvedésre”. Összehasonlítjuk magunkat másokkal, felmérjük a saját értékeinket és kritizáljuk önmagunkat, arra fókuszálunk, amink nincs, gyorsan elégedetlenné válunk azzal, amink van, és nagy kedvvel képzeljük el a legsötétebb szituációkat, amelyek többségével soha nem fogunk találkozni. Ezek mind az emberi elme normális működésének ismertetőjegyei. A statisztikák szerint szinte minden második emberrel előfordul élete során, hogy olyan stádiumon megy keresztül, amikor komolyan gondolkozik az öngyilkosságon, és ezek a gondolatok több mint két héten át foglalkoztatják. Még ijesztőbb az az adat, amely szerint minden tizedik felnőtt megpróbálja eldobni magától az életét.

 

Kapcsolódjunk intenzíven az éppen fellépő pozitív érzéshez
 

Annak a statisztikai valószínűsége, hogy az iparosodott államokban élő ember valamikor az élete során pszichiátriai betegséget kapjon, 30 százalék. Ehhez jönnek még az olyan, kórosnak nem minősülő állapotok, mint a magány, a válás, a munkahelyi stressz, az életközepi krízis, a kapcsolati problémák és az élet hiányzó értelme. Éppen ezért ha azt hisszük, folyamatosan és mindenáron boldognak kell lennünk, akkor csak még boldogtalanabbak leszünk.

 

 

Hogyan bánjunk konstruktívan a kellemetlen érzésekkel?

úFogadjuk el a fájdalmas gondolatokat és érzéseket, de ne engedjük, hogy uralkodjanak rajtunk! A következő 7 lépés segít abban, hogy jól bánjunk a negatív helyzetekkel:

 

1. Vessük ki a horgonyt: kapcsolódjunk hozzá a jelenhez és a környezethez, vegyünk tudatosan szemügyre, azaz valamennyi érzékszervünkkel 5 tárgyat a környezetünkből.
2. Használjuk nyugtatószerként a lassú, mély légzést, amíg az érzelmi vihar el nem csitul.
3. Keressük meg a testünkben a legfájdalmasabb érzést, figyeljük meg, vegyünk mély lélegzetet, és engedjük, hogy az érzés jelen legyen.
4. Ezután belül lépjünk vissza egy lépést, és figyeljünk meg minden gondolatot – nézzük meg, felismerjük-e a történetet, amelyet a „gondolkodónk” éppen elmesél.
5. Végül állapítsuk meg a következőket: A krízis, amellyel éppen szembesülök, a következő…
Az érzések, amelyek ebben a pillanatban eltöltenek, a következők… A cselekvés, amellyel (a saját értékeim szerint) hatékonyan menedzselni tudom a krízist, a következő…
6. Gondoljunk arra, hogy minden krízis lehetőség a növekedésre, szellemi rugalmasságunk fejlesztésére. Hasznos kérdés azt felvetni: mit tanulhatok ebből? Milyen képességeimet, jellemvonásomat tudom ezzel fejleszteni?
7. „A pesszimista nehézséget lát minden lehetőségben, az optimista lehetőséget lát minden nehézségben.” (Winston Churchill)

-emel-
XVII. évfolyam 9. szám

Címkék: boldogság, boldogságcsapda, értékorientáció

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.