Psziché

Ráncok és kilók

A szépség szimfóniája 5. rész

"Az az ember, aki megpróbálja saját kis-énjében elbarikádozni magát, magányosságra és terméketlenségre van kárhoztatva." Rabindranáth Tagore


TOKIÓI ÚJSÁGHÍR 2002 júliusában: „Szemöldök-vékonyítás miatt zártak ki egy cselgáncsversenyből hat japán gimnazistát, mert ez a bírák szerint félelmet kelt ellenfelükben.” Vajon mit mondtak volna e bírák a harmincas évek asszonyainak ceruzával rajzolt csíkszemöldökéről, ha egy küzdősportversenyben, ahol férfiak marsikusságukról adnak számot, kizárás jár ezért? Mekkora félelmet keltettek ezek a nők a szerelmükben, ha ilyen módon még egy ellenfelet sem illendő ijesztgetni? Annál a rettegésnél, amit az eredendően békességet képviselő nők váltottak ki, még a háború rettenete is kívánatosabb volt. A férfiak egészen a frontig menekültek.

 

Ha a nők nem igyekeztek bájosak és vonzóak lenni addig, amíg a háború előtt mellettük volt a férfi, illetve amíg minden szépségápolási eszköz a rendelkezésükre állt, akkor most sokkal hátrányosabb körülmények között kellett látványos eredményeket elérni.

 

A nehezítésnek ez a törvénye nyer érvényességet az egyes női inkarnációk folyamatában is. Hiába születik egy nő szépnek, ha ebben az életében visszaél adottságaival. Ha éppen vonzó külsejéből adódóan ő akar behódoltatni egy férfit. Az egykor bájos nőnek, aki hátat fordít az Eredendő Rendnek, végül már csak fiatalkori fotóinak nézegetése idézi fel a vonások szépségét. Tükre már mást mutat. „A nők úgy játszadoznak a szépségükkel – írja Victor Hugo –, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebzik magukat vele.”

 

Hátrányos női külsővel akkor születünk, s a küllemünk esztétikáját fokozó eszközöknek akkor vagyunk hiányában, ha előző életeinkben vénuszi adottságainkkal visszaéltünk. Azaz nem szolgáltunk egy szellemi férfit, hanem igéző kisugárzásunkat kihasználva öntömjénezésbe kezdtünk. Elértük, hogy a nálunk gyengébb férfiak behódoljanak nekünk.

 

A szépség a szolgálat adta önbecsülésből fakad.

Méltót szolgálni – ez a méltóság.

 

Minden, ebben az életében bájos nő úgy érte el ezt a vonzó állapotot, hogy előzőleg odaadóan alárendelődött egy nála megvalósultabb férfinak. Vajda János így ír a földi káprázat által meg nem vásárolható hölgyről:

 

Minden szépség annyit ér csak,

Mire becsüli magát;

Ne add magad egy világért,

S többet érsz, mint egy világ.

 

Mi a szépség megtartásának titka? Az, hogy tündéri külsőnkkel nem élünk vissza, nem növeljük udvartartásunkat, hanem kivárjuk a nálunk szellemileg magasabb szintű társat, akinek készségesen elfogadjuk irányítását, és aki mellett fel merjük vállalni sebezhetőségünket.

 

A szolgálatban még illatosabb virággá teljesedünk.

 

Önmaga szépsége ellen követ el merényletet az a nő, aki kedvező adottságait arra használja, hogy függőségi helyzetbe hozzon egy férfit, aki majd – szó szerint – bolondul érte. Minden férfi a bohóc szerepbe süllyed, aki Isten helyett egy nő felé fordítja áhítattal az arcát. A bolondnál mindig különbnek érezheti magát a nő.

 

Ő maga azonban eközben vagy túlsúlyossá válik, vagy kóróvá szárad.

 

A II. világháború – csakúgy, mint egy hátrányos külsővel leélt inkarnáció – kijózanító hatású volt. Ibsen a fájdalom teremtőerejét hangsúlyozza:

 

„mondják: fuldokló kapkod a szalmaszálhoz,

– de ezt is: legközelebb ekkor van az ember

önmagához.”

 

A háború lehetőséget adott a nőknek, hogy átgondolják, mennyi kudarc származik abból, ha férfias megnyilvánulásokra törekszenek, és a felszabadultságot összetévesztik a maszkulinitással.

 

A Rend felrúgása nem szabadság.

 

Az Eredendő Értékek semmibevétele – szabadosság.

 

Az emancipált nő a szellemi férfi által közvetített Isteni Erők támogatása alól vonja ki magát. Így elzárja magát az emberi fejlődés közvetlen lehetőségétől. Nem hagyja kívülről megnemesíteni lelkét. Következményként belépnek a sors fejlődésre késztető indirekt eszközei: a betegségek, balesetek, sorscsapások, veszteségek, a deformálódás, a meddőség.

 

Az egyenjogúság gyakorlásával a nő elérheti, amit a férfival kapcsolatosan így szoktak emlegetni: csak egy fokkal szebb az ördögnél. Azt is, hogy nem tud gyermeket hozni a világra. Hogy laposak lesznek és megereszkednek a mellei. Hogy felfokozódik a szőrnövekedése és markánsabbak lesznek a vonásai – boszorkányra emlékeztető összhatást adva.

 

Mivel testünk a tudatunk lenyomata, az emancipációt hirdető nő Renddel ellentétes gondolkodása egyre hátrányosabb külsőt idéz elő. A férfit gyűlölő nőre hamarosan igaz lesz Victor Hugo gondolata, miszerint „annál több őrszemet állít, minél kevesebb veszedelem fenyegeti a várat”. A szép nőt minden helyzetben megvédi méltóságteljes magabiztossága.

 

Az emancipált nő férfiként működik a világban. A férfias nő nem más, mint a férfi paródiája.

 

A II. világháború folyamán a nőknek fel kellett ismerniük, hogy ha a Rend vénuszi és holdi értékeinek ellentmondó eszközökhöz folyamodnak, boldogtalanná teszik magukat. Tiszteletreméltó férfi hiányában minden nő csúnyul, ráncosodik, puffad, deformálódik. Léte puszta vegetáció.

 

Ha a nő arra vágyik, hogy a férfi szeresse őt, akkor először neki kell megszeretnie a Hölgyet önmagában. A holdias és vénuszi értékekre törekedve. Nem a kihívó, bizonygató énjét, hanem az esendő, gyámolításra és felemelésre vágyó, türelmes lelkét kell megmutatnia. A szellemi férfi sohasem él vissza kedvese gyenge pontjaival. A gyenge férfi szorult állapotából adódóan – megteszi.

 

A háború idején a nőknek nem jelentett gondot, hogy karcsúak maradjanak. Ennek csak részben volt oka az élelemhiány. Az ember nem fizikai, hanem szellemi lény. Nem a bevitt táplálék mennyisége, hanem az élethez való defenzív (védekező) hozzáállás hizlal.

 

A kilókkal küszködő nő csak úgy tesz, mintha odaadó segítője lenne a társának. Az a nő, aki nem szereti nőként önmagát, nem képes szolgálni a férfit. Valójában hatalmi harcot folytat – még akkor is, ha önmagát mártírként állítja be. Célja, hogy bebizonyítsa, hány tekintetben különb és több, mint a férfi. Ám minél inkább olyan életterületeken bizonygat, amely a Rend értelmében nem neki szánt szerep, tudattalanul annál inkább fél, hogy a csatában alulmarad.

 

Ott, ahol férfi módjára meg akarja mutatni, hogy mennyit ér – törvényszerűen falba ütközik.

Ott, ahol az élet tárt karokkal várná a női tevékenykedését – ő épít falakat.

 

Annak a nőnek, aki panaszkodik a házimunkára, s a női létet rabszolgaságnak látja, még sok tanulnivalója van nemi szerepét illetően. A sors csak a csúcson enged bármit is abbahagyni. Hogy a kiteljesedés pillanata mikor jön el? Ruskin megadja a választ: „Abban a pillanatban, midőn valaki valóban el tudja végezni a munkáját, hallgatni fog róla.”

 

Aki a leghangosabban ellenkezik és követelőzik, az van a legtávolabb attól, hogy az élet engedjen neki nehézségeiből. A bölcs fejet hajt sorsa előtt. Az okos ellene feszül. Ezért is írja Victor Hugo: „Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.”

 

Grace Kelly. A vénuszi nő olyképpen mutatja be magát, mint egy műalkotást. Fokozza természetes szépségét, hogy minél jobban megfeleljen megemelkedett világlátású férje nőiségideáljának

 

A női szereppel való szembeszállás eredménye: kívülről – félelmet ébresztő gőg; belülről – végtelen bizonytalanság. E kettősség kéz a kézben jár. „Egyik legvisszatetszőbb emberi tulajdonságunk – vázolja fel Steinbeck –, hogy mindannyian le akarunk nézni valakit, jobbak akarunk lenni másoknál, ez a bizonytalanság tünete.”

 

A hölgyiségre perspektívát nem nyitó nő zsírból és vízből védőpajzsot épít maga köré, mert a férfias helyzetekben, amelyekbe hozza magát, csak fizikailag tud benne lenni. Lelkileg – mivel nőnek született – törvényszerűen nem képes azonosulni velük. A legelterjedtebb hízásra hajlamosító életszituáció az a házasság, ahol a nő eleve a férfi szerepét veszi fel, erre azonban a szellemvilágtól nem kap energetikai utánpótlást. Miután lehatárolódik az Égi szellemiről, már csak a Föld adhatja a fizikai energiát. A boldogtalan, nőiségüket tagadó nők azért esznek sokat, mert Földivel kell pótolniuk azt is, amit az Ég képviselője, a férfi szereptévesztésük miatt nem adhat meg nekik.

 

A legsikeresebb fogyókúra az, ha megtaláljuk a Világrendben saját helyünket, hogy a szellemvilág támogatását élvezve csak lelki összekapcsolódásban közösségi élményként vegyünk magunkhoz fizikai táplálékot. Ha a helyünkön vagyunk, és rádöbbenünk, hogy ez kizárólag a mi számunkra kijelölt hely, a továbbiakban nincs kitől félnünk, és nem szükséges fizikai pajzsot építenünk.

 

Mivel az egyedülálló nő nem szembesül a szeretett férfinak való behódolás mindennapi kihívásával, ezért könynyebb karcsúnak maradnia. Még módjában áll arról álmodozni, hogy eljön álmai hercege. Ha ebben nem hisz, az önállóan élő nő mérlege is egyre többet fog mutatni.

 

Férjes asszonyként karcsúságunkat drasztikus fogyókúrák nélkül csak akkor tudjuk megtartani, a mellek megereszkedését, a cellulitiszt és a ráncosodást megelőzni csak akkor áll módunkban, ha szerelemből mentünk férjhez. Olyan férfihoz, kit emberi értékeiért tisztelni tudunk, s ezért önszántunkból képesek vagyunk követni őt. Aki női fejlődésünkre perspektívát kínál. A kövérség azt jelenti, hogy az adott életszituációban szenvedünk ugyan, de elhisszük, hogy nem érdemlünk jobbat. Nincs jövőképünk, s ez a tudati dugulás túlsúlyhoz vezet. „Csak az néz derülten, aki előrenéz” – üzeni Busoni. A karcsú derekú, de nőies vonalakkal rendelkező nő a legideálisabb partner egy értékes férfi számára.

 

A nő, aki hatalmaskodásán változtatni nem akar, ám az ebből származó súlyfelesleget folyamatos diétával féken tartja, más testi tünetekben tapasztalja a Rendből való kilépés következményeit. Erre mondja Maupassant: „ha az ember elvből akar soványodni, az mindig valami más dolognak a kárára lesz.” A nő idő előtt ráncosodik, vonásai csúnyulnak, bőre, haja, szeme fénye mattul. Női szervei begyulladnak és gombásodnak, hangja elveszíti dallamát és – legsúlyosabb jelzésként – egyre kevesebbet kacag.

 

A természetes szépség és karcsúság titkát az fedezi fel, aki életre szólóan együtt vallja Victor Hugóval: „Egyetlen dolgom e földön a szeretet.”

Gonda István
IX. évfolyam 7. szám

Címkék: psziché

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.