Psziché

Skizoid alaptípus

Pszichokarakterek 2. rész

Mielőtt az egyes lelki alkatok megvilágításához hozzákezdenénk, néhány alapvető dolgot tisztáznunk kell. Először is azt, hogy mindegyik típusnak vannak negatív és pozitív, káros és hasznos tulajdonságai, így egyik sem feljebb vagy alábbvaló a másiknál. A leglényegesebb azonban annak a kérdésnek a megválaszolása, miért elengedhetetlenül fontos, hogy ezeket az alapvető emberi karaktereket megismerjük?


 Mindegyik típusnak vannak negatív és pozitív, káros és hasznos tulajdonságai

 

Mindenekelőtt saját félelmeink, hibáink, vonzódásaink megismerése alapvető fontosságú a helyes életvitel, a kiegyensúlyozott lelki élet és ennek eredményeként az egészség megőrzése szempontjából. Thomas Carlyle skót író találóan jegyezte meg, hogy "minden hibák legnagyobbika az, ha a sajátjainknak nem vagyunk tudatában".

 

Másfelől az emberi jellemek alaptípusainak ismerete felmérhetetlen segítséget jelent emberi kapcsolataink alakításában, a másik ember elfogadásában, megértésében, a gyermeknevelésben, valamint az életünk folyását leginkább meghatározó két területen. Ez pedig a nekünk leginkább megfelelő foglalkozás kiválasztása, és a hozzánk leginkább illő élettárs megtalálása.

 

A Fritz Riemann német pszichiáter szerinti beosztás minden nehézség nélkül egyeztethető az ősi négy elem elmélettel, ahol az egyes lelki alkatok és meghatározott testi tulajdonságok összetartoznak. A négy alaptípust a kínai kettős felosztás szerinti két pólushoz rendeljük hozzá. Az egyik a jin-típusú, introvertált, befelé forduló jellem, a másik a jang-pólusú, extrovertált, inkább kifelé forduló karakter. Az inkább jang, vagyis férfias típusok a "skizoid" és a "kényszeres", míg a jin, vagyis inkább nőies típusok a "depresszív" és a "hisztérikus". Fontos tudnunk, hogy a jelleg polaritása nem feltétlenül azonos a biológiai nemmel, sőt. Az emberiség mintegy felénél fordul az elő, hogy egy férfiban nőies, míg egy nőben férfias lélek lakozik. Ebből a felállásból már önmagában komoly következményekkel járó különböző lelki konfliktusok adódnak. Nem minden férfi lehet például ősi "Tarzan"-típus, de az emberi társadalom fejlődése nem is tart arra igényt, hogy mindegyik férfi olyan szuperhím legyen, mint egy páviáncsapat vezérhímje. Az viszont állandó belső konfliktust okoz, hogy a "nőspecifikus" karakterrel megáldott - vagyis depresszív és hisztérikus - férfiaknak meg kell küzdeniük jellemük nőies vonásaival, illetve sokszor nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy azokat elrejtsék a nyilvánosság elől. Nőknél a helyzet természetesen fordítottan igaz.

 

A poláris keveredés persze a testfelépítésben is megmutatkozhat. A legismertebb példákat idézve például a jin a jangban, vagyis a nőies férfi volt Elvis Presley, jang a jangban, vagyis férfias férfi Charles Bronson, jang a jinben, vagyis a férfias nő Amanda Lear, a jin a jinben pedig Marylin Monroe.

 

A férfias – vagyis a skizoid és a kényszeres – karakterű férfiak gyakran lekezelik, lekicsinylik a környezetüket, „illően éreztetik” férfiasságukat

 

A férfias - vagyis a skizoid és a kényszeres - karakterű férfiaknál az a helyzet szokott előállni, hogy mivel ők a szívük mélyén érzik, nekik nem kell szüntelen bizonygatniuk - például  megszállott kondizással vagy szoknyavadászással -, hogy ők ízig-vérig férfiak, gyakran lekezelik, lekicsinylik a környezetüket, "illően éreztetik" férfiasságukat. Ebből kifolyólag "tüskés" természetűek, ridegek, megközelíthetetlennek látszanak. Sokszor nem igazán törődnek külsejük férfiasságával, vagyis ha lóg a válluk, pocakosak vagy kopaszok, az nem igazán érdekli őket.

 

Egyszerűen úgy érzik, nekik semmi szükségük arra, hogy szuperférfit játsszanak, láttassanak, ezt a többieknek érezniük kell. Akik valóban az erős külsejüket és modorukat hangsúlyozzák, azoknál a túlburjánzó jang mögött általában jin-tulajdonságok - például a kisebbrendűségi érzés, bizonytalanság, önbizalomhiány stb. - nyugszanak a lelkek mélyén.

 

A skizoid nők - pláne a mai emancipált világban - nem tanulják meg, vagy nem is akarják igazi lényüket elrejteni, így ők azok, akik "a nadrágot viselik", férfiasan is öltözködnek, s közülük kerülnek ki a "kőszívű sárkányok". Ezt az alaptermészetet azután a környezetnek méltósággal el kell fogadnia!

 

A skizoid vadóc, ősi nyers formája a jellemnek, amely legnagyobb százalékban az ún. primitív társadalmakban fordul elő, s amelyet a harcos, saját útját járó embertípussal jellemezhetünk. A modern kor skizoid emberének tulajdonságait, lelki sajátosságait a mindennapos együttélés megkönnyítése érdekében feltétlenül fontos megismernünk. Különösen részletesen és mélyen azért is kell figyelnünk erre a típusra, mivel minden nemzetnek megvan a karakterológiája, és nálunk meghatározó ez a lelki alkat. Egy nagyon találó megfogalmazás szerint Magyarországon nagyon sok igazán okos ember van, de sokkal több az "okosabb". Ők biztosan, tévedhetetlenül és mindig meg tudják mondani a "tutit", az "egyetlen igazságot", a legkevésbé sem törődve azzal, hogy elméleteik mennyire túlhaladottak, vagy mennyire ártanak kis és nagy közösségeknek.

 

A skizoid típus lényeges tulajdonságai tehát a következőkben foglalhatók össze:

 

A kínai orvoslás szerinti polaritása: jang.

A hippokratészi karakterológia szerinti beosztása: melankolikus.

A tényleges lelki polaritása: extrovertált.

A Jung szerinti kompenzatórikus polaritása introvertált ("úgy tesz, mintha").

A Riemann szerinti alapfélelme: létfélelem, vagyis félelem az odaadástól, túlzott önmegőrzési késztetés.

 

Az alapfélelem és a hozzá csatlakozó mélypszichológiai kompenzáció: félelem attól, hogy önmagát elveszítheti ("nem akarok itt lenni", "hagyjatok békén", "„nekem mindig erősnek kell lennem").

 

Elsődleges pszichológiai hangsúly: túlértékelt szellemi szféra, vagyis az érzelmi területeket kevésre értékelik, néha durván leértékelik, megvetik. A skizoid egyik fontos jellemvonása, hogy szétválik az értelem és az érzelmi élet, s ez végső formájában valódi skizofrén állapothoz vezethet.

 

 A skizoid nők – pláne a mai emancipált világban – nem tanulják meg, vagy nem is akarják igazi lényüket elrejteni, így ők azok, akik „a nadrágot viselik”, férfiasan is öltözködnek, s közülük kerülnek ki a „kőszívű sárkányok”

 

A skizoid típus megértéséhez nagyon fontos látnunk az ő alapfélelmét, ami attól van, nehogy megsemmisítsék az általa alkotott világképet. Ez élete vezérmotívuma és központi konfliktusforrása. Ezért a kemény, merev skizoid az énjét mint végvárat utolsó leheletéig védi, aminek eredményeként távolságtartó, érzelmileg mélyhűtött attitűdöt vesz fel. A szívélyesség és az érzelmi melegség finoman szólva sem tartoznak erényei közé. Ő az érzelemszegény filozófus és a notórius egyedül járó. Ő az a vadnyugati cowboy, aki büszkén ellovagol, maga mögött hagyva a sóvárgó fehérnépet.

 

Lelkük mélyén a skizoidok nagymértékű melankóliát rejtegetnek, nyomnak el, amely érzelgősségként, vagy inkább szomorkásságként jelenik meg. (Nagyon jól fejezi ezt ki a mondás: sírva vigad a magyar!) Ilyenformán válik érthetővé az antik melankolikus típushoz történő besorolás. Mindez a mélypszichológiai olvasatban tulajdonképpen az elvesztett "anyai közép", a mélységes szeretet utáni vágy megnyilvánulása. Az ilyen karakterrel megáldott emberek szenvedélyesen keresnék az érzelmi melegséget, miközben a gyakorlatban "tüskés" és megközelíthetetlen viselkedési módjukkal mindent megtesznek azért, hogy ez elől kitérjenek. A "cowboynak vissza kéne lovagolnia szerelméhez", de ő, ha egyszer valamit elhatározott, az nem lehet tévedés tárgya, így nem is visszacsinálható! A kemény fickók nem sírnak senki és semmi után!

 

A skizoid elkötelezetten tiltakozik az odaadás, illetve általában az adás impulzusa ellen, amely számára a személyes megsemmisüléssel egyenértékű. Ennek végletes formái az aszociális, érzelemmentes pszichopaták, és sajnos a diktátorhajlamú egyének is. A skizoidnak a szíve mélyén teljesen mindegy, hogy mások mit tartanak róla. Sok ilyen karakternek a háta mögött érzelemszegény, rideg vagy kegyetlen gyermekkor áll. Ebből kifolyólag lesznek "értelemrobotok", akik az érzelmi megnyilvánulásokat hivatalból kiüldözik magukból.

 

A legtöbb skizoid azonban természetesen normálisnak mondható, barátságos ember, de a barátságos arculat mögött mindig ott van a "lenni vagy nem lenni", a szűnni nem akaró harc az ő világfelfogásának rendíthetetlenségéért. Lelki alapszituációja ahhoz az újszülöttéhez hasonlítható, akinek már elvágták a köldökzsinórját, de még nem akar erre a gonosz világra jönni. Az ő patthelyzete, ördögi paradoxonja hasonlítható a hindu istenséghez, Kálihoz, aki miután gyermekeit megszülte, le is nyelte azokat, vagyis amikor a szeretet puszta gyűlöletbe és rombolási vágyba mehet át. A skizoid ugyanis lelke mélyén nagyon erősen vágyik az érzelmi melegségre, amelytől viszont alapvetően fél, gondolván, hogy abban elveszítheti jól körülbástyázott énjét.

 

A skizoid típus elsődleges kérdései a gyökércsakra - "a létezés mikéntje" - és a fejtetői csakra - az értelem - körül forognak, vagyis a kezdet és a vég állandó küzdelme határozza meg cselekvéseit. A kismedence és a fej az a két energetikai zóna, amely ennél az alkatnál energetikailag a legsérülékenyebb, ahol leginkább várható az egészség megrendülése.

 

A skizoidnak a szíve mélyén teljesen mindegy, hogy mások mit
tartanak róla. Sok ilyen karakternek a háta mögött érzelemszegény,
rideg vagy kegyetlen gyermekkor áll

 

A skizoid tehát tipikusan saját, egyéni útját járó, társadalmilag gyakran nehezen elviselhető és megközelíthető személyiség, aki vajmi kevés beleérző, együtt érző képességgel rendelkezik. Lelki harmóniájának érdekében - és természetesen környezete javára is - életének legnagyobb feladata, hogy ezeket a pozitív tulajdonságokat fejlessze, ápolja magában!

 

Szigorúan értelemmel, a saját életfelfogása szerint él, távolságtartással, mindennek a precíz, stratégiai megtervezésével. Az életet végtelenül komoly tárgyként értékeli, de a világ formálását a saját világképéhez igazítja.

 

Jó tulajdonságai: meggyőződését világosan és kompromisszumok nélkül fogalmazza meg. Stratégiai tervező, józan és tényszerű, hűvösen tárgyilagos, az érzelmek nem zavarják. Éles megfigyelő- és felfogóképességű, független személyiség. Gyakoribb árnyoldalai: nagyzási vágy, vagy kompenzálásképp túl félénk, mindent jobban tudó, totalitárius hajlam.

 

Tipikus karakterisztikája, ideáltípusa: a nyilvánosságot kerüli, ha nem egyértelműen ő látszik győztesnek. Önjáró, tévedhetetlenül megy a maga útján, sokszor rendkívül intuitív. "Testhezálló" foglalkozások: pilóta, kutató, számítógépes rendszergazda, feltaláló, titkos ügynök, nyomozó, író, hadvezér.

 

Tipikus pályaválasztás az egyházi hierarchiában: magas méltóság, dogmatikus („csak az én hitem az igazi, egyedül az én tanításom az üdvözítő"). Tipikus politikusi alkat: arisztokrata, egyeduralkodó, diktátor ("kis és nagy Napóleonok"). Alapgondolatait a következőkben lehet jellemezni: A legfontosabb az ideál! Bizonyos hibákat soha nem lehet megbocsátani!

 

Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a skizoid életszemlélet szimbólumainak a harangot és a bárdot tartják. Mindkettő egyértelműen jelzi, miként kell egyetlen helyes módon gondolkodni a világ dolgairól. A következőkben a másik jang karaktertípusról, a "kényszeres" alkatról tudhatjuk meg részletesen, miként viszonyuljunk hozzá emberi kapcsolatainkban.

Dr. Simoncsics Péter
XV. évfolyam 5. szám

Címkék: karakterológia, pszichokarakterek, skizoid alaptípus

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.