Psziché

Szellemi-lelki fejlődésünk horizontjai

A valódi budo világöröksége

„Ha valaki jól képzett, rangos és vagyonos, akkor igen fontos, hogy folyamatosan ellenőrzése alatt tartsa és fékezze őt valamilyen belső erő. Az a helyes, ha minden körülmények között használjuk ezt a tudásunkat a megvilágosodás felé vezető úton, hogy segítse munkálkodásunkat a többi érző lény javára.” (A dalai láma)  


A távol-keleti mozgásművészetekben jellemzően egy közös tulajdonság van. Ez pedig az, hogy a mozgás- és légzéstechnikák mellett olyan szellemi-spirituális hátteret ad a résztvevőknek, amely lehetővé teszi, hogy a mai vadkapitalizmus farkastörvényei között is megőrizhessük belső harmóniánkat, s ami ennél még több, ezt kisugározhassuk környezetünk javára.

 

A kíméletlen napi valóság ugyanis – amely napjaink emberének tartós frusztrációját okozza és ezáltal a legkomolyabb negatív stresszforrásunk – leginkább azt mutatja meg nekünk, hogy a gátlástalanság, a legelemibb emberi normák semmibevétele, az agresszivitás jelenti az előrejutás módját. A sikeres emberek a kelleténél sokkal többször a mások kárából, a másik könyörtelen letaposásával jutnak előre, s közben eszükbe sem (akar) jut(ni), hogy menynyi lelki nyomorúságot okoznak, jelesül a világ legelterjedtebb betegségét, a depressziót, a lelki kiégést idézik elő.

 

A távol-keleti egészségmegőrző, testi-lelki kondíciót fejlesztő technikák nem eléggé értékelhető hatása éppen az, hogy az egyén nemesedését segítik elő. Az energetikai kölcsönhatások törvénye értelmében pedig az emberi mikrokozmoszok harmonikussá válása feltétlenül segít a világközérzet jobbításában is. Márpedig egyre többen ismerik fel és hangoztatják a legkülönbözőbb fórumokon, hogy elodázhatatlan szükségszerűségünk megváltoztatni a világmentalitást, ki kell emelnünk azt a mások érdekeit semmibe vevő, hiperagresszív versengéssel, gyűlölettel teli válságos állapotából.

 

Ez pedig nem oldható meg néhány megvilágosodott személy által. Sokkal inkább szükség van sok-sok harmonikus lelkű, szeretetteljes emberre, akinek együttérzése, empátiája, az embertársak iránti tisztelete kedvesebbé, barátságosabbá, egyszóval emberibbé és élhetőbbé teszi világunkat.

 

A távol-keleti gondolkodásmód segít megértenünk, hogy mindannyian hogyan vagyunk képesek egymás tiszteletben tartásával mindennapi békességhez, nyugalomhoz, kiegyensúlyozottsághoz, biztonsághoz jutni. Megtanulhatjuk, hogy a harci művészet nem kíméletlenséget, könyörtelenséget jelent, s legfőképpen nem azt, hogy eszünkbe se jusson, mit érezhet az, akit kíméletlenül eltapostunk, lehetetlenné tettünk.

 

Úgy érzem, a mai kor emberének optimális testi-lelki fejlődését szolgálják azok a tanítások, amelyeket az aikido alapító mestere, Ueshiba Morihei hagyott ránk. Az aikido – jelentése: az életenergia útja – az ő felfogásában olyan testi és szellemi tevékenység, amelyben nem a küzdősportok állati energiája dominál, hanem energiáink fejlesztését és harmonikus áramlását hivatott elősegíteni. Egyik beszédében ezt így fogalmazta meg: „Az aikido az igazi budo, a szeretet működése az univerzumban. Minden élő dolog védel

 

mezője, egy olyan eszköz, mellyel mindennek életet adunk. Teremtő forrása nem csak az igazi harcművészetnek, hanem minden dolognak, táplálva növekedésüket és fejlődésüket.”

 

A japán „budo” annyit jelent, hogy „a harcos útja”. A szó második tagja, a „do” a kínai tao megfelelője, utat jelent (dzsúdó: a rugalmasság útja, kendo: a bambuszbot útja, karate-do: a puszta kéz útja stb.). Az első szótag, a „bu” azonban két írásjelből áll, amelyek együttesen – első látásra paradox módon – azt jelentik, hogy „a fegyverek használatának megszüntetése”. A harcművészetek igazi követője ugyanis a támadó energiáinak felhasználásával repíti el azt, amíg teljesen ki nem merül és be nem látja, hogy jobb a béke. A budo képviselőjének olyan erős szellemiséggel és a lelkierőt sugárzó tekintettel kell rendelkeznie, hogy eleve elvegye a kedvét az ellenfélnek a harctól. A budo-szem nem kegyetlen, vad, fennhéjázó, éles, amelyből az sugárzik, hogy el akarjuk tiporni a másikat. A sziklakemény tekintet – és átvitt értelemben persze a kíméletlen eltiprásra készülő lélek – a spirituális éretlenség jele. A gyilkos indulatokat sugárzó tekintet az aikido tanítása szerint visszatükröződik az ellenfélről és minket rettent el. Ueshiba mester első számú alapelve éppen ezért a lélek és a test állandó edzése volt.

 

 

Miért nem lehet eléggé hangsúlyoznunk a testi mellett a lelki és spirituális fejlődésünk szükségességét saját magunk és ezen keresztül az emberi közösségek egészségének megőrzése céljából? Sajnos ma is többnyire érvényes Platón, a nagy görög filozófus több mint kétezer éves megállapítása, amit az Állam című művében olvashatunk: „A büntetés elkerülhetőségének biztos tudatában mindenki ledobná magáról a tisztesség gúnyáját, illetve aki nem, azt embertársai maguk közt szánalmas idiótának tartanák, miközben nyilvánosan magasztalnák.” Ugyancsak a budo követésének szükségszerűségét húzza alá Macchiavellinek jó ötszáz évvel tett, de ma is égetően aktuális megállapítása, miszerint: „A helyzet az, hogy aki mindig, minden körülmények közt morális akar lenni, az előbb-utóbb felmorzsolódik embertársai között, akinek nincs szándékában jónak lenni, meg kell tanulnia erkölcstelennek lenni, hogy ezt a képességét azután szükség szerint alkalmazhassa.”

 

A modern ember állítólag attól modern, hogy önálló gondolkodású, autonóm lény. De mitől igazán ember? Kant szerint attól, hogy erkölcsös, vagyis a moralitásába a másik elfogadása is belefér. Sőt, moralitásunk egyetlen bázisa az autonómiánk. Miért legyek én tisztességes? Azért, mert szabad vagyok! Morális lényként nem korlátoz, nem határoz meg engem semmi más, csak azok a lelki-erkölcsi jelzőkövek, amelyeket én állítok gondolataim és cselekvéseim mellé. A budo szelleme pedig abban nyújt végtelenül nagy segítséget, hogy ezt minél több ember így gondolja!

 

A szellemi úton járó ember csak akkor használja erejét, ha arra szükség van, vagyis szükséghelyzetben, amikor magán vagy másokon segíteni akar, nem pedig erőfitogtatás, hencegés céljából. Az aikido tanítása szerint mindig meg lehet találni a módját, hogy a nekünk ártani, minket becsapni akarót szívünkkel-lelkünkkel megfelelő útra tereljük, beleérezve annak indítékaiba. Az együttérző ember előtt végtelen utak nyílnak meg, s ha a szívünkben szerények vagyunk, a szemünkbe is lefegyverző szelídség költözik. Senki sem szereti a vesébe hatoló tekintetet, ezért a „bölcs sólyom behúzza karmait”. Az aikidóban például a kiszámíthatatlan mozdulatlanságban rejlik az egyik legfélelmetesebb erő. Az az erő, amely bármely pillanatban és bármely irányban lecsaphat, s amely erőt a budo követője azért rejt el, mert ha kérkedik vele, elveszti. Egy támadót megdobni vagy lefegyverezni elég, ha a mester energiáit az ellenfél egy pontjára koncentrálja, így annak teste oda fog fordulni, repülni, ahova akarja.

 

A test és a szellem egységének megtartása a legfontosabb eredménye az aikidónak vagy a kínai csi-kungnak, amelyek a szellem megerősítése nyomán lehetővé teszik az energia töretlen áramlását bonyolult energetikai rendszerünkben. A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor egy elszennyezett tó fenekén nagy erővel tiszta forrás tör fel. Amint ilyenkor a vízáramba egyetlen csepp piszkos víz nem tud keveredni, ugyanúgy óvhatjuk meg magunkat a környezet ártó behatásaitól. A tiszta energia forrásának köszönhetjük, ha túl tudjuk tenni magunkat sérelmeinken, túljutunk a legváratlanabb vagy megoldhatatlannak látszó nehézségeken, nevetni vagyunk képesek a legalávalóbb cselekedeteken vagy rágalmakon, sőt néha saját magunkon is.

 

Az érzelmeknek egyébként is meghatározó szerep jut életünkben, hiszen a negatív érzelmek, így a harag, a düh, a fölösleges bosszankodás, a féltékenység, az irigység stb. rendkívüli módon rombolja egészségünket – ahogy távol-keleten mondják: megakadályozza a csi (japánul ki) szabad áramlását. Ebből adódnak azután korunk igazi járványai, az ideg- és elmebetegségek, elsősorban a depresszió és a neurózisok. A távol-keleti légzéskultúrák az élet igazi elixírjét adják nekünk, a lehető legdinamikusabbá téve az ún. belső légzésünket.

 

Ez nem csak a pozitív gondolatok, a nyugtató szellemi impulzusok elterjesztéséből áll.

 

Az úgynevezett külső légzés során tüdőnk segítségével jutunk erőt adó oxigénhez. Az oxigén leadása a sejtekben, illetve az anyagcsere folytán felszabaduló szén-dioxid leadása azonban a véráram kapacitásától függ. A negatív érzelmek nemcsak izmainkat, de a hajszálereket is feszültté teszik, vagyis energiafelvételünk, „belső légzésünk” lesz elégtelen. Ennek következtében leszünk fáradékonyak, sérülékenyek, enerváltak, intoleránsak.

 

Úgy érzem, mindannyiunk testi-lelki-szellemi jólétének szempontjából rendkívüli jelentőségű az az aikido gyakorlóira vonatkozó 13 szabály, amelyet Ueshiba Kishomaru, az alapító mester harmadik fia fogalmazott meg. Ezek a következőképpen hangzanak:

 

1. A ki-edzés feltárja számunkra az univerzummal való egységhez vezető utat. Az elme és a test irányítása, valamint magával a természettel való eggyé válás a ki-edzés legfőbb célja.

 

2. Ahogy a természet szereti és védi összes teremtményét, segíti ezek növekedését és fejlődését, úgy kell nekünk is őszintén, megkülönböztetés és részrehajlás nélkül tanítanunk minden tanítványt.

 

3. Nincs viszálykodás az univerzum abszolút igazságát tekintve, csak a relatív igazság birodalmában. Mások küzdelemben való legyőzése csak relatív győzelmet hoz. A küzdelem nélküli győzelem az abszolút győzelem. Ha csak egy relatív győzelmet aratunk, az előbb-utóbb elkerülhetetlenül vereséghez vezet. Miközben edzed magad, tanuld meg azt is, hogyan kerülheted el a harcot. Hogyha úgy tanuljuk az ellenfelünk megdobását, hogy élvezzük azt, de ugyanúgy élvezzük, ha minket megdobnak, s ha segítjük egymást a helyes technika elsajátításában, akkor nagyon gyorsan fogunk fejlődni.

 

4. Ne kritizáld a többi harcművészetet! A hegy nem neveti ki a folyót, amiért az alatta folyik és a folyó sem gúnyolja a hegyet, amiért az nem tud mozogni. Mindenkinek megvannak a maga sajátosságai, így mindenki megtalálja a helyét az életben. Ha rosszat mondasz másokról, az biztosan vissza fog ütni.

 

5. Minden harcművészet udvariassággal kezdődik és végződik, ami nem csak a formában jelenik meg, hanem a szívben és a lélekben is. Tiszteld a tanítódat és légy hálás, elsősorban az alapítónak, aki megmutatja neked az utat. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, ne lepődjön meg, ha tanítványai nem veszik komolyan.

 

6. Óvakodj az önteltségtől! Az önteltség nem csak meggátolja a fejlődésedet, hanem visszafejlődéshez is vezet. A természet határtalan, a törvényei szilárdak. Mi okozza az önteltséget? A felszínes gondolkodás és az olcsó kiegyezés az eszményeiddel.

 

7. Őrizd meg az elméd nyugalmát, amit azzal szerzel meg, hogy az univerzumot a tested részévé teszed – az alhasi pontra koncentrálással. Tudnod kell, hogy a szűklátókörűség szégyenletes. Ne vitatkozz másokkal csak azért, hogy a saját nézetedet megvédd. Ami helyes, az helyes, ami helytelen, az helytelen. Nyugalommal bíráld el, mi a jó és mi nem. Ha meg vagy győződve arról, hogy tévedsz, akkor bátran javítsd ki a tévedésed. Ha egy nálad többet tudó emberrel találkozol, örömmel fogadd el a tanítását. Ha bárki téved, nyugodtan mondd meg neki az igazságot és magyarázd el neki a dolgot.

 

8. Még egy hüvelyknyi féregnek is van félhüvelyknyi szelleme. Mindenki tiszteli a saját egóját. Ezért ne bánts meg senkit, és ne sértsd meg senkinek az önérzetét. Tiszteld a másik embert, és ő is tisztelni fog téged. Ha nem veszed őt komolyan, ő sem fog téged komolyan venni. Tiszteld a személyiségét, hallgasd meg a nézeteit és ő boldogan fog követni téged.

 

9. Ne gurulj méregbe! Ha méregbe gurulsz, akkor ez azt jelenti, hogy már nem figyelsz többé az alhasi pontodra. (Csi hai, azaz az energia tengere.) A düh szégyellni való dolog a ki-edzésben. Ne légy dühös a saját hibáid miatt. Csak akkor legyél dühös, ha a természet vagy az országod jogai kerülnek veszélybe. Tudd meg, hogy aki könnyen dühbe gurul,  az elveszti a bátorságát a fontos pillanatokban.

 

 

10. Ne sajnáld az erőfeszítést a tanításra.

 

Te is úgy haladsz előre, ahogy a tanítványaid. Ne légy türelmetlen, amikor tanítasz! Senki sem tud első látásra tökéletesen elsajátítani valamit. A kitartás a fontos a tanításban, valamint a türelem, a kedvesség és az, hogy a tanítvány helyébe tudd magad képzelni.

 

11. Ne légy dölyfös oktató! A tanítvány olyan mértékben tanul, amilyen mértékben követi a

 

tanítóját. A ki-edzés sajátossága, hogy a tanító is fejlődik, miközben tanít. A tanításhoz egy kölcsönös tisztelettel teli atmoszféra szükséges a tanító és a tanítvány között. Ha egy gőgös embert látsz, akkor egy felszínes gondolkodású emberrel állsz szemben.

 

12. Gyakorlás alatt ne mutogasd az erődet ok nélkül, mert ellenállást idézel elő azokban, akik néznek téged. Ne vitatkozz az erőről, csak a helyes utat tanítsd. A szavak önmagukban nem tudnak mindent megmagyarázni. Olykor jobban taníthatsz úgy, hogy ha te szenveded el a dobásokat. Ne állítsd meg a tanítványt félúton, amikor egy dobást hajt végre. Ne állítsd meg a kijét, mielőtt befejezné a mozdulatot, mert ezáltal rossz szokásokat fogsz belé nevelni.

 

13. Bármit is teszel, tedd azt meggyőződésből. Az univerzum alapelvét alaposan tanulmányozzuk és gyakoroljuk, az univerzum pedig védelmez minket. Ne legyenek kétségeink és ne féljünk semmitől. Az igazi meggyőződés abból a hitből ered, hogy egyek vagyunk az univerzummal. Mernünk kell Konfuciusszal együtt vallani, hogy „Ha tiszta lelkiismeretem van, akkor szembe merek nézni a tízezer emberből álló ellenséggel.”

 

A fenti tanítások mély átgondolása, a harcművészet fogalmainak a hétköznapi élet szituációival való összevetése rendkívüli lehetőségeket nyújthat számunkra az emberi lét nemesebbé, tartalmasabbá tételéhez, a kiegyensúlyozottabb belső és a harmonikusabb társadalmi élet megteremtéséhez. Kívánom, hogy a budo, a harcos útja legyen minél több „életharcos” alapfilozófiája, hogy jó és nemes céljainkat mások tiszteletben tartásával, toleranciával, a kölcsönös tanítás igényével, belső békével, a mosoly, a szív és a szellem erejével, de biztosan elérhessük.

Dr. Simoncsics Péter
IX. évfolyam 9. szám

Címkék: psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.