Psziché

Szerdától vasárnapig

Forgóajtó - Álomfejtés



Mentem a házba, megnézni a lakásomat, ahol lakom. Tudtam, hogy félig leszakadt az alsó födém. De amikor odaértem, láttam, hogy teljesen leszakadt. Akkor derült ki, mekkora pusztulás történt. Csak az üres tér maradt a levegőben, mint a gyerekkori babaházakban, ahol az emeletek egy légtérben vannak. És valójában mindent újra kellene építeni. Tudtam, hogy ennek vannak előnyei is, nem estem teljesen kétségbe. Arra gondoltam, ha újjáépítik, biztosan stabil falai lesznek, nem olyanok, mint a régiek. A vezetékrendszert is megújítják. Hátránya viszont a hatalmas munka, beleértve a régi és az új dolgok összeillesztését.

 

A ház előtt találkozom különböző emberekkel, mindenféléről kérdeznek engem, szakmai dolgokról, de én ezt az álmomat mesélem nekik, az eltűnt lakásom történetét ecsetelem.

 

A következő képben lezsibbadt a jobb karom, sőt, lebénult. Kifordult és rángások jelentkeztek rajta. Be akartam menni az idegsebészetre. Be is mentem, kopogás nélkül, egy ember bóbiskolt ott. Hangosan köszöntem, hogy felébredjen. Fel is ébredt és azt mondta:

 

- Nem biztos, hogy maga most ide bejön, mert ma szerda van és nincs rendelési idő… Pénteken vagy vasárnap jöhet.

 

Így el sem mondtam, mi járatban vagyok, gondoltam, majd jövök pénteken. Kicsit kínos lesz a mostani berontásom.

 

Ezután mozgólépcsőn mentem lefelé, a barátomhoz igyekeztem. Közben összefutottam két középiskolai osztálytársammal, akik megkérdezték, énekelek-e még. Mondtam, hogy csak hangot képzek.

 

Találkoztam a barátommal, de amikor a lebénult karomról beszéltem neki, meg se hallotta, csak ment előre. "Te nem is figyelsz rám - szóltam utána - Hát tudod mit! Ezt már nem is veled kell megosztanom". Közben a salsapulthoz érkeztünk, jegyet kellett vennünk. Befontam a hajamat, mert tudtam, hogy a barátom így szereti, és figyeltem a hatást. De csak a szomorúságot láttam. A pult közben átváltozott a Szamos cukrászda süteményespultjává. Mivel vasárnap volt, nem világították ki. Tűnődtem, csokoládésat vagy gyümölcsöset rendeljek. Végül nem tudom, mit rendeltem.

 

 

Kedves Ruth!

 

Kissé kimerültem a fárasztó és hosszú álmom végigélésében és leírásában is. Elég jól elkülönülnek a vonulatok négy részben, szerdától vasárnapig.

 

Feltűnt, hogy valójában semmi sem fejeződik be: sem a lakásrenoválás, sem a béna karom gyógyulása, sem a barátommal való zöld ágra vergődés, sem a süteményevés.

 

33 éves leszek az idén ősszel, tornatanár vagyok. A barátom, aki az álomban szerepel, hat évvel fiatalabb. A salsán jöttünk össze, elég fergetegesen néhány hónapja. Ő váltig állítja, hogy nem zavarja a korkülönbségünk, de én nem így érzem. Valójában ő fogja eldönteni, lehet-e "komoly" a kapcsolatunk, vagy csak életünk egy jó epizódja. Ez nem tölt el örömmel. Sokkal céltudatosabb, mint én. Az én életem 26 éves koromban nem szólt semmiről. Mindenféle rossz kapcsolatban vergődtem, szüleim rosszallásától kísérve. Talán a lebénult karom is ennek az utórezgése. Az összeomlott lakásról nem is beszélve. Érdekes a régi osztálytársakkal való találkozás is, ők hivatásos zenészek lettek. Én valóban sokat énekeltem, de az is abbamaradt. A tánc és mindenféle sport nagyon érdekel, a gyerekekkel is szívesen foglalkozom. De az életem nem mondható gömbölyűnek, mindenekelőtt a kapcsolataim miatt. Ezt a kapcsolatot is drámai vergődés előzte meg.

 

Igen, azt gondolom, mindent új alapokra kellene építenem és életemben, csak nem tudom, hol kezdjem.

 

Üdvözlettel: Olívia

 

 

Kedves Olívia!

 

Ritkán sikerül ilyen komplett történéssort megálmodnunk, és ezek annál tanulságosabbak. Vegyük a tanulságokat sorra:

 

- A lakás fontos személyiségjelkép. A babaházhoz is hasonlítja az üres térben álló falakat. De nem babaházat kell építenie. Jó, hogy nem esik pánikba a pusztulás láttán. És egy elejtett megjegyzés fontosságára hadd hívjam fel a figyelmét, amikor azon tűnődik, miként lehet majd a régi és új részeket összeilleszteni. Hiszen a ház sem állhat különálló darabokból. Mi sem igazolja jobban, mennyire foglalkoztatja ez a megújulás, mint az, hogy az álmában erről az álmáról beszél. Az álom az álomban az maga a hatványozódás, az erő megsokszorozódása. A megújulás alapjául a 28–35 évig tartó életperiódusa szolgál. Fiatal barátjával valóban nincsenek egy sorsciklusban.

 

- A béna kar epizód is alátámasztja ezt a hetes ciklust, csak abban a szerdától vasárnapig tartó idő fókuszálódik. De szimbolikusan a szerda, mint a hét közepe ugyanaz, mint a harmincas évek életközepe a 72 éves életidőt véve alapul.

 

Nem akarom semmiféle gyanúval megfertőzni, de a tény, hogy a barátja úgymond ügyet sem vet a bénult karjára, kicsit lelombozhatja a reményeket. Mindazonáltal, amikor a korkülönbség ilyen markáns, mint ebben az esetben is, az álmodót visszaviszi a hat évvel korábbi eseményekbe, amiről tesz is említést.

 

- Ez az időben való visszamenetel is kirajzolódik a mozgólépcsőn lefelé való haladásban, amely mindig a múltba tett lépéseket jelzi. Itt valóban régi osztálytársakkal találkozik és felidéződnek a régi énektanulások.

 

A copfba font hajviselet is a kislánykort idézi.

 

Ezzel akarna hatni.

 

- És végül a negyedik részben a salsa- és süteményespult "transzformációja" könnyed és frappáns hangvételben összegzi az álom mondanivalóját. A tánc, az ének az élet "süteményei". De a lakásrenoválás vagy a bénulásból való felgyógyulás azok véresebb valóságok.

 

Nem kell tanácstalannak éreznie magát a „hogyan?” vonatkozásában. Gondolom, az ifjúkorból a felnőttkorba való átváltás zajlik életében, ha nem is elkapkodva, de kicsit sürgetve. "Ébredjen fel", mint a bóbiskoló ember a kórházban, hiszen ő is az álmodó egyik énrésze, mint az álom minden szereplője. De hát ezeket az axiómákat már minden álomfejtéssel foglalkozó remekül tudja.

 

Köszönettel és üdvözlettel: Ruth 

László Ruth
XIV. évfolyam 7. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.