Psziché

Sziszifuszi kőgörgetés

Forgóajtó - álomfejtés

 


 


Autóban utazunk négyen: apám vezet, én az öcsémmel és Ágostonnal, hajdanvolt évfolyamtársammal hátul ülök. Kicsit tartok az Ágostonnal való közelléttől, de még mielőtt bármit is tehetnék, az öcsém mintegy középre dob, így a két fiú között feszengek. A lábunk összeér, valamiféle mintha érintések pezsdülnek közöttünk, felszabadító, élvezetes játékként. Apám koncentráltan vezet, elszánt sietséggel, hogy mindenképpen visszaérjünk, amikorra kell. Egyszer csak az út mellett meglátom anyámat, szólok is apának, aki először azt mondja, az lehetetlen, hogy ő lenne. De később megáll, és valóban Édes áll ott. Fel is vesszük. Jól fel van pakolva, vásárlásból jött.

 

A következő képen már kettesben vagyunk Ágostonnal a szabadban. Nálam egy hátizsák és egy toll. Megkérem, fogja meg, amíg elszaladok. De valójában nem is kell sehová sem elszaladnom, zavaromban teszem ezt, és ő átlát ezen. Elszaladok, és rövidesen visszatérek.

 

Újabb képváltásnál egy sziklafalnál állunk, amelyben kilazult kövek vannak. Ágoston áll feljebb, nekem is oda kellene feljutnom. A mozgó kövek nagyban akadályozzák ezt a feljutást. De mi játékosan fogjuk fel az egészet, nem erőlködünk. Játékunk lényege az, hogy én felszedem a köveket, odaadom neki, ő visszaadja, és ez így megy körbe-körbe élvezetes ritmusban. Egyszer csak anyám hangját hallom:

 

- Na ne már! Képes vagy visszaadni a követ egy nőnek? Férfi létedre! Egy nőnek a terhet?

 

Bár azonnal mindkettőnk előtt világos, hogy anyám egy szót sem ért az egészből, mégis megszeppenünk. Kedveszegetten abbahagyjuk az egészet. Nálam rengeteg kő gyűlt már össze, Ágoston pedig egyre messzebb kerül tőlem, míg végül teljesen eltűnik.

 

 

Kedves Ruth!

 

Nyomasztó hangulatban ébredtem. Főleg az anyámnak való tehetetlen engedelmeskedés miatt. Anyámnak az effajta keménységével még manapság is birkózom. Pedig már 45 éves, kétgyermekes, igaz, hogy elvált vagyok. Talán anyám rejtve meg is vet a válásom miatt. Az ő szigora és az én játékosságom mindig is komoly ütközés volt közöttünk. Ezt az álom remekül illusztrálja.

 

Hogy Ágoston hogyan kerül a képbe, azt végképp nem tudom. Valóban együtt jártunk a kultúrantropológiára. Ő jóval fiatalabb nálam, mert én késve kezdtem az egyetemet, 25 éves koromban. Ez a már/még  korosztályi helyzet a frissen érettségizettek fölé emelt, és a felsőbb évfolyamosokkal is jobb kapcsolatom volt, mint a sima elsősöknek. De Ágostonnal valahogy egymásra találtunk. Ő lázadó fekete bárány volt, és ez némileg érettebbé tette őt a kortársainál. De nem volt testi viszonyunk, csak olyasféle mintházás, mint ami az álomban az autóban feszült közöttünk, ahogyan a lábunk összeért.

 

Bizonyára fontos az álom megfejtéséhez, hogy aktuálisan igen összetört állapotban vagyok, mert néhány éves szerelmi-szeretői kapcsolatom véget ért. És ez engem érzelmileg padlóra küldött. Ádám húsz évvel idősebb, háromszor elvált és négygyermekes apa, még nálam is komplikáltabb lélek. Én végig úgy éreztem - de lehet, hogy csak arra vágytam -, hogy az isten is egymásnak teremtett bennünket, és majd együtt könnyebben cipeljük  igáinkat. De az ő furcsa magának valósága, az, hogy nem akart elköteleződni, hogy mindig azt éreztem, hogy ottlétem az életében nem oszt és nem szoroz, lassanként elbizonytalanított és szétmarcangolt. Eljöttem, és ő nem tartott vissza. Hát ez az én veszett fejsze nyele állapotom aktuálisan. Tudom, hogy az álomban mindenki én vagyok, de Ruth talán árnyaltabban megfestheti ezt az öt részemet a történet birtokában.

 

Sok félelem munkál bennem, főleg az egyedülléttől való félelem.
Vajon van-e nekem párom, és ha van, egymásra találhatunk-e?

 

Üdvözlettel: Kultúrantropológus

 

 

Kedves Kultúrantropológus!

 

Az álom visszaviszi a húsz évvel ezelőtti élethelyzethez, és meg kell találnunk az analógiát az akkori és a mostani események között. Az analógia nagyon kézenfekvő: a jóval fiatalabb Ágoston és a jóval idősebb Ádám olyasmit sejtet, hogy nem éli a saját életkorát. A családjával való utazás is arra utal, hogy még mindig a szülei gyermeke, és nem független, felnőtt életét viszi. A gyermekkor élvezetes játékai, mint a bújócska, fogócska, a kitalálósdi a felnőttkorban már nem tét nélküli szórakozások, időtöltések. Felnőttkorban a kapcsolatok, a munka, a felelősség, a gyermeknevelés és az egész életvitel komoly önismereti kihívásnak mondható. Jó, ha megőrizzük a gyermekkori játékosságot, könnyedséget, de a komoly, intellektuális feladatoknak kell dominálniuk.

 

Más megfogalmazásban az animus- és animaerők harmóniában kell hogy működjenek. Érdekesen rajzolódik ki az álomban az apa vezetése, koncentráltsága kapcsán a racionális fék. Észre sem veszi a feleségét az út szélén, ha nem szól, elhajt mellette. A mama látszólag esendő, gyalogosan cipekedik, és keményen kifakad Ágoston ellen, aki a lányára pakol terheket. Az időnkénti indokolatlan szigor az álmodót tehetetlen engedelmességre szorítja. Úgy tűnik, ez a diszharmonikus munkamód valamiképpen átpakolódott a partnerkapcsolataira is a tűrés, rejtett elvárások, elhallgatott vágyak és sérelmek vonatkozásában. Mindez kezdetben csak hangulati árnyéknak tűnik, de lassan az idők folyamán kemény fájdalommá kövül. Az Ádámmal való kapcsolatban már nem sikerült ezt a játékosságot, kötetlen függőséget működtetni, és egy olyan embertől vár elkötelezettséget, aki már önmaga határain belül kíván élni.

 

Nem szabad elfelejtkeznünk a hátizsákról, a tollról, a kövekről sem. A hátizsák egyértelműen az érzelmi terheket, gondokat jelképezi. Ezeket akkor, még huszonévesen könnyedén Ágostonra bízza. Valamiféle egymás terhét hordozzátok gondolattal, miként az a Bibliában is olvasható. A kő még nagyobb nehezék, sziklafal is épül belőle. Bár a kilazult köveken a felmászás igen akadályozott.

 

Úgy tűnik, az álom üzenete a kövek átgördítésében van, amelyet ha nem tesz meg, azok visszagördülnek és elsodorják. Valódi sziszifuszi munka ez. Az érzelmi túllendülés mellett intellektuális túllendülésre is szükség van. Ezt a toll fémjelzi. Kultúrcélra gondolok. Ennek mentén kellene és lehetne társat keresni, nem játékos, tét nélküli szerelmi kapcsolatban. És főleg túl a szülői függőségen is. Nem szabad a fájdalmaknak megkövesedniük. De ha mégis, át kell azokat görgetnünk.

 

Üdvözlettel és köszönettel:

Ruth
XVII. évfolyam 5. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.