Psziché

Támadások

Forgóajtó - Álomfejtés



 

Egy tisztáson két csapat van egymással szemben, harcolni fognak. Én is köztük vagyok. Próbálom kikerülni a támadásokat, és nem bántani senkit. Mellettem egyre véresebbek az emberek. A harcnak vége, de újabb sereg jön mögöttem. Aki nem sérült meg, azt lelövik. Két sérült odakúszik hozzám. Nem értem, mi történik. Nem beszélnek, mert azt meghallanák. Az egyik egy kést vesz elő. Beszéd nélkül is tudom, hogy hasba akar szúrni, hogy így mentsen meg. Ezt túl veszélyesnek érzem, védeném a testemet. Látják, hogy félek és habozok. Erre a másik kiveszi kezéből a kést, és gondolkodás nélkül felhasítja a bőrömet. Azt mondja, ez így elég lesz, csak vérezzen át a ruhád.

 

Döbbenten ülök, miközben érzem a meleg vérem lüktetését, ahogyan bugyog belőlem. A katonák pedig elmennek mellettem.

 

A folytatásban már vízben fekszem, ellep a víz és süt rám a nap. Erővel töltődöm. Fel akarok ülni, de akkor észreveszem, hogy egy vízisikló sütkérezik rajtam fekve. Először megijedek, majd a macskámat ismerem fel benne. Elmerülök és óvatosan a part felé úszom, úgy, hogy ne zavarjam. Közben azon tűnődöm, átalakulunk-e még.

 

A következő képen már hazaérek a ház elé, és emlékszem, nem akartam elmenni otthonról, mert attól féltem, hogy távollétemben betörnek. Így is történt. Minden szanaszét hever a földön. De a széf sértetlen, nem tudták kinyitni. Az egyik falat, amely olyan ragyogó, mintha gyémántból lenne, kicsit megkarcolták. De még így is gyönyörű volt.

 

 

Kedves Ruth!

 

Nem szívesen idézem vissza ezt a véres, kaszabolós álmot, mert igen megviselt. De Ön mindig azt érzékelteti, hogy az álmok fontos üzenetek, akkor is, ha kellemetlenek. Hát a kellemetlenségben nincs hiány: hasba szúrás, sikló, betörés. De az információt Ruthtól várom. Hol vagyok én ebben a történetben? Áldozat? Ennyire nem érzem szerencsétlennek magam, jóllehet nem könnyű az életem. Konkrétan kemény munkából, lakáskölcsön-törlesztésből és levelezős egyetemről szól az életem. 35 éves vagyok, most nyílt lehetőségem továbbtanulásra. Másfél évtizedes albérletezés után most jutottam lakáshoz. És most van először olyan barátom, aki úgymond partiképes lenne, lehetne, de a mi életformánk nagyon nehezen pászítható. Ő is rengeteget dolgozik, sőt, rengeteget utazik. Úgy néz ki, hogy külföldön fog dolgozni, és akkor ott a nagy kérdés, mehetek-e vele, vagy ezzel vége szakad a kapcsolatunknak. Hozzám képest ő fényévnyire van a befutottsága tekintetében, nekem három kemény év még az egyetem, és húsz év a lakástörlesztés. Mindig is kihangsúlyozta, nem kívánja megoldani az életemet, saját erőmből kell kitörnöm. Hogy egészen őszinte legyek, ez nem tölt el maradéktalan örömmel. Szakítottunk is már egynéhány alkalommal, Ön bizonyára azt mondaná, ezek inkább afféle provokatív "mintházások" voltak, hiszen mindig kibékültünk a szeretet jegyében. De attól a kérdés még megmarad, hogy áthidalható- e ekkora szociális és kulturális távolság, amely közöttünk van. Egy macskám valóban van, fekete, mint amilyen én vagyok. Barátaim mindig mondják, mennyire hasonlítunk egymásra. Én valóban macskalélek vagyok.

Kíváncsian várom reflexióját.


Üdvözlettel: Vadmacska


 

Kedves Vadmacska!

 

Azt kérdezi, hol van ezekben az álmokban és hogy áldozat-e. A harcosságban van benne az álomban. A munka, a tanulás és a lakástörlesztés harcmezeje mellé nyugodtan odavehetjük negyediknek a férfiakkal való csatározásokat, amelyek kiolvashatók a sorok mögül. Az apjáról ugyan szót sem ejt, de mivel arról sem ír, hogy nagyon támogatná, illetve az albérletezésekből következtetni lehet, hogy elég hamar elköltözött otthonról, gyanítom, nem sok apai elismerést kapott az eddigiekben. Ha pedig egy nő "kívülről" nem kap animus erőt, kénytelen azt saját magából előhozni. Mitológiai hasonlattal élve ez az Artemisz istennő útja. Harcos, de belül sebezhető, amit titkolni igyekszik. Erősnek és függetlennek akarja tudni és mutatni magát. Egy kicsit ezt az attitűdöt viszi a kapcsolataiba is:

harcol a férfiakkal,

még az is lehet, hogy le akarja győzni őket, attól való félelmében, hogy ők győzik le magát,

titkolja az érzelmi sebezhetőségét,

büszke segítséget kérni, de amikor nem segítik, megbántódik.

Hogy a fő harc a férfiakkal van, azt két fallikus jelkép is mutatja az álomban, mégpedig a kés és a kígyó.

Nem szúrják le, csak felhasítják a bőrét. Igen beszédes kép. Vagyis az álom nem veszélyhelyzetről, hanem csatározásról, támadásról szól, miként a címben is megjelölte.

Valahol maga is megsebzi a férfiakat, mert az a nő, aki túl sok erőt mutat, kasztrálja a férfiak támogató kedvét.

De mindazonáltal úgy vélem, hogy szerencsésebb helyzet az, hogy a barátja "nem akarja megoldani" az életét, én ugyanis nem is hiszek abban, hogy mások életét megoldhatjuk. És nem lenne jó félbeszakítani ezt a sok remek dolgot, mielőtt révbe jut.

Bár érzem a soraiból a fájdalmat, cseppet sem gondolom, hogy áldozat lenne. Akkor lenne áldozat, ha ezeket az erőfeszítéseket nem tette volna meg vagy félbehagyná.

Engedje történni a dolgokat, ami a kapcsolatot és a külföldi utat jelentené.

Még két figyelemreméltó gondolat az álomból:

- az egyik a metamorfózis, a kígyó-macska ez az álmodó nőiességét, szexuális erejét fejezi ki;

- a másik a gyémántfal, amelyen valami karcolást ejtettek a betörők, de nem vitték el. Nem féltem magát, Vadmacska, mert ilyen gyémántfallal erősíti énjét.

 

 Köszönettel és üdvözlettel: Ruth

László Ruth
XIV. évfolyam 1. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.