Psziché

Tárd ki a szíved! – a szégyenérzet sötétségéből a szeretet fényébe

    Sokakat gyermekkori élményeik gátolnak meg abban, hogy felnőttként nyitott szívvel éljenek, vállalva a sérülékenység tényét, anélkül, hogy emiatt csökkent értékűnek éreznék magukat. Elutasítástól való félelmükben túlzott mértékben alkalmazkodnak. Azonban még felnőttkorban sem késő megerősíteni az önértékelést.


     

    A pszichoterapeuták által kezelt neurotikus és pszichoszomatikus megbetegedések többsége a kora gyermekkori lelki traumák és élmények talaján alakul ki. Jellemzően valamilyen alapvető lelki szükséglet sérüléséről van szó, abban a rendkívül érzékeny életkorban, amelyben az egyén teljesen ki van szolgáltatva az őt ellátó szülőnek. A gyermeknek kötődésre, értékelésre, szeretetre és megértésre van szüksége – a korai lelki traumák ezen alapszükségletek valamelyikében okoznak kárt, aminek hatására az egyén lelkében ún. „szégyentrauma” keletkezik, a gyermek úgy érzi, nem szeretik. Az emocionálisan visszautasított vagy nem teljes mértékben elfogadott gyermek ugyanakkor képtelen kimondani panaszát, hiszen a szüleiről maximálisan pozitív képet igyekszik kialakítani magában, ezért emocionális alapszükségleteinek kielégítetlensége felett érzett fájdalmát és haragját önmaga ellen fordítja. Énképe torzul, nem tartja magát sem elég jónak, sem szerethetőnek.

     

    A szégyenérzet nem más, mint szubjektíven alacsony önértékelésből származó, kirekesztéstől és elutasítástól való félelem. A depreszszióban szenvedők önképe is hasonló módon torzul. Kimerült, megbántott, szégyenkező és elhagyott énként tekintenek önmagukra.

     

    A lelkileg traumatizált gyermek a továbbiakban egyre inkább ezzel a negatív önképpel azonosul, de az egyén mindig belső világa, gondolkodásmódja és érzelemvilága alapján érzékeli a külvilágot is. A neurotikus ember folyamatosan a félelem, a hiány, a fenyegető konkurencia, a megfelelési kényszer és képtelenség, valamint a szeretetlenség fenyegető világában él. Neurózisának fő hajtóereje az állandó félelem. Legfőbb motivációja a biztonságkeresés, különféle védekezési és kompenzációs stratégiákat fejleszt ki a fenyegető sérülékenységgel szemben – ez határozza meg egész életszemléletét. Az ilyen személyiség állandóan valótlan képet mutat magáról. Olyannak mutatkozik, amilyennek véleménye szerint lennie kellene, hogy másoknak megfeleljen, és elismerést arathasson.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin májusi lapszámában olvashatják!

    -tamás-
    XXIV. évfolyam 5. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.