Psziché

Új tartás, új életöröm

Hogyan tesz jókedvűvé a helyes testtartás?

Embodiment, azaz megtestesülés névre hallgat a pszichológia egyik új kutatási ága, amely azzal foglalkozik, milyen hatással van a testtartás az érzelmekre és az élményekre. A nem megfelelő tartás ugyanis fájdalmat okozhat, de akár depressziót is előidézhet. A megfelelő gyakorlatokkal azonban egyszerűen átprogramozhatjuk a testünket.


 

A test érzéseink színpada – állítja a híres agykutató, Antonio Damasio. Embodiment, azaz megtestesülés a neve annak az új kutatási irányzatnak, amelynek egyelőre kevés figyelmet szentelt a pszichológia tudománya. A koncepció abból indul ki, hogy a szellem és az agy mindig kapcsolatban áll a testtel: a test figyelembevétele nélkül a szellem – és végső soron az ember mint egész – egyáltalán nem érthető meg pontosan.

 

Sok embernek szinte egyáltalán nincs testtudata, számukra teljesen normális, hogy ergonómiailag kedvezőtlen testtartásban töltenek el egész napokat. A fájdalmakról általában nem vesznek tudomást. Egész nap autóban vagy a számítógép előtt ülünk, a lábunk helyett a liftet használjuk, és elfelejtkezünk testünk szükségleteiről.

 

Miért találja sok ember olyan határtalanul nehéz feladatnak azt, hogy szeretetteljesen gondoskodjon a saját testéről? – teszik fel a kérdést az Embodiment című könyv szerzői. Szerintük minden szakembernek, aki emberekkel foglalkozik, ehhez kellene segítséget nyújtania.

 

Azt, hogy meghatározott testtartások milyen hatást gyakorolnak a hangulatukra, már az 1980-as években elkezdték vizsgálni. Két amerikai pszichológus, John Riskind és Caroline Gotay (azzal a felkiáltással, hogy az izomaktivitást akarják mérni) két testtartást tanulmányozott.

 

A pszichológusok kísérletei igazolták, hogy az egyenes háttal ülő munkatársak kreatívabbak a görnyedten ülőknél

 

Az egyik csoport tagjainak 8 percet kellett eltölteniük összegörnyedt, a másiknak egyenes testtartásban. Ez után a 8 perc után újabb teszt következett: a résztvevőknek egy geometriai rejtvényt kellett megoldaniuk, amelynek azonban nem volt megoldása. Ezzel a kutatók azt próbálták mérni, mekkora a kísérleti alanyok kitartása egy frusztráló feladat esetén.

 

Az eredmények szerint annak a csoportnak a tagjai, akik korábban összegörnyedve ültek, jóval hamarabb feladták a próbálkozást, mint a másik csapat, amelynek a tagjai majdnem kétszer annyi ideig kitartottak.

 

A kutatók mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a görnyedt testtartás aktivált olyan érzéseket, mint a bátortalanság, a tehetetlenség és a depresszív hangulat. Nem csoda, hogy a görnyedt próbálkozók olyan hamar feladták a küzdelmet. Későbbi kísérletek is azt a következtetést erősítették meg, hogy egy bizonyos testtartás a hozzá tartozó érzést idézi elő.

 

És ami még fontosabb: a jó testtartás lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy rossz érzések még csak ne is alakuljanak ki bennünk.

 

Mi rejtőzik az arckifejezés jelentette visszajelzés mögött?

A témához egy további érdekes vizsgálat is kapcsolódik. Az amerikai antropológus és pszichológus, Paul Ekman csapatával együtt az arckifejezéseket tanulmányozta az 1990-as évek elején. Először arra volt kíváncsi, bizonyos arcizmok aktivizálása hogyan változtatja meg az arckifejezést. Megállapította: valahányszor megváltoztatta az arckifejezését, fellépett a hozzá tartozó érzés is. Így például a nevetés segítségével valóban előidézhető a jókedv. Vagy éppen megfordítva: aki gondterhelt arcot vág, az semmiképpen sem fogja magát jól érezni.

 

Az éveken át tartó terhelések, például a gyerek cipelése, természetellenes testtartást és fájdalmat okozhatnak

 

Ekman és kollégája, Wallace V. Friesen kísérleteik során úgy találták, hogy az érzelmeket akaratlagosan ki lehetett váltani pusztán azáltal, hogy az illető felöltötte a kívánt arckifejezést. A kutatók ezt a jelenséget facial feedback, azaz arckifejezés adta visszajelzés névre keresztelték. Az arcizomból az agyba érkező visszajelzések olyan változásokat idéznek ott elő, amelyek kiváltják az adott mimikához illő érzelmeket.

 

Ezek szerint ha megváltoztatjuk a testtartásunkat, az érzéseink is megváltoznak. Előfordulhat, hogy azért vagyunk idegesek, mert ráncoljuk a homlokunkat, és nem megfordítva: nem azért ráncoljuk a homlokunkat, mert idegesek vagyunk.

 

 

Természetes kifeszítés – az micsoda?

A svájci testkutatónő, Benita antieni felfedezése, hogy amit a testtartás elrontott, azt a testtartás segítségével helyre is lehet állítani. Az általa kifejlesztett természetes kifeszítés nevű eljárás lényege, hogy a testet az ülőcsonttól a koponya tetejéig kiegyenesítik és kifeszítik, a hát mély izomzatának aktivizálásával (autokton hátizmok).

 

A szeméremcsontot a talaj felé feszítik, míg a koponyacsontot fölfelé. Az egész izomzat hálózatot alkot, ennek során nagyon fontos a húzás és az ellenhúzás, mert a két pont közül mindössze az egyiknek az aktiválása nem hozza meg a kívánt alapfeszültséget és energiát. A feladat megtalálni a megfelelő testtartást és felszabadítani az energiát, ahelyett hogy csak felhasználnánk. A  páciens saját teste nyelvét a fájdalomnapló vezetésével tanulhatja meg.

 

Mit tanulhatunk a gyerekektől?

A kérdés, hogyan tanulhatjuk meg újra a természetesen egyenes testtartást. A gyerekeknek még általában sajátjuk ez a laza, nem görcsös könnyedség. Ha teljesen elmerülnek egy érdekes játékban, órákon át képesek a földön ülni anélkül, hogy megfájdulna a hátuk. A gyerekek már korán kísérletezni kezdenek a testükkel, különféle mozgásokat és testtartásokat próbálnak ki. Utánozzák a körülöttük élő felnőttek testtartását, sok kislány például már négyéves korára szinte teljesen lemásolja az édesanyja testtartását.

 

A kutatók még többet is felfedeztek: az érzelmek előhívhatók a megfelelő arckifejezésekkel

 

Ha egy testtartás befagy, azzal megfagy a hozzá tartozó érzelem is – hangsúlyozza Benita Cantieni. Ezt mi magunk is kipróbálhatjuk, amennyiben felveszünk egy bizonyos testhelyzetet, és megfigyeljük, közben milyen érzelmek támadnak bennünk. Pórbáljuk ki például az alkalmazkodás testtartását: a nyakunk behúzva, a fejünk enyhén ferdén, a medencénket előretoljuk, a testsúlyunkat a jobb lábra helyezzük, csukott szájjal, mesterkélten mosolygunk, a karunk szorosan a testünkhöz simul, a medencénk erőtlen. Akinél az ilyen testtartás szokássá válik, az hamar számolhat hátfájással, vállpanaszokkal, elerőtlenedő medenceizomzattal.

 

A jó hír azonban az, hogy ami a helytelen testtartás miatt eltolódott, az helyes testtartással átprogramozható és helyrehozható. A svájci szakértő szerint ugyanis lógó vállunk mögött egész életünk során ott rejtőzik az ember eredeti, ideális felépítése.

 

 

Találjuk meg saját boldogságtartásunkat!

Aki ismeri a különféle testtartások hatását, annak több a választási lehetősége és tudatosabb. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve megállás nélkül magasra emelt fejjel, arcunkon győzedelmes mosollyal kell végigmasíroznunk az életen. Ha azonban már megint azon kapjuk magunkat, hogy magunkba zuhanva görnyedünk a számítógép előtt, miközben egyetlen új ötlet nem sok, annyi sem jut az eszünkbe, jó ötlet egy kicsit felállni, kihúzni magunkat és élvezni a testünkben lelt örömet.

 

A test nagyban hozzájárul ahhoz, hogyan tud működni az agyunk. Ma már tudjuk, hogy a pozitív érzések serkentik a kreativitást. Éppen ezért érdemes lecsekkolni munkahelyi környezetünk embodimentfaktorát. Hol ülünk? Hol áll a számítógépünk? Megfelelő az íróasztalunk, tudunk egyenes háttal ülni?

 

A gyerekek testtartása még természetes. Órákon keresztül képesek a földön ülve játszani, mégsem fájdul meg a hátunk

 

Találjuk ki, melyik testtartás a mi személyes boldogságtartásunk! Hogyan állunk, hogyan tartjuk magunkat, amikor boldogok vagyunk? Mit érzünk ilyenkor a testünkben? Könnyű, bizsergető érzést, amely végigfut az egész testünkön, a bőrünkön? Szakemberek szerint a testtel végzett munka fontos út az érzelmek szabályozása felé. Már viszonylag kicsi testi beavatkozások is képesek befolyásolni az emberi magatartást. Ha változásra vágyunk az életünkben, abba bele kell vonni a testet is, különben a kedvező előfeltételek csak kedvező előfeltételek maradnak.

 

A szakértők szerint az az ember, aki az önmenedzselő stratégiákat kizárólag a gondolkodás területén akarja megvalósítani, és közben megfeledkezik a testről, az a kudarcot kockáztatja. Önmagában a pozitív gondolkodás hosszú távon nem segít. Ha nem érjük el azt, amit elképzeltünk, annak az is oka lehet, hogy a test és a szellem nincs kellően összehangolva. Ha azt gondoljuk, ma milyen magabiztosak vagyunk, miközben görnyedten álldogálunk, akkor ellentmondásba keveredtünk. Az újat a testnek is át kell élnie.

 

Hogyan sikerülhet az új önmenedzselés?

Az embodiment-kutatások eredményei közül konkrét tudnivalókat is felhasználhatunk önmenedzselésünkben. Tegyük fel a kérdést, mit szeretnénk elérni. Foglaljuk ezt össze pontos, pozitív szavakkal, és fejlesszük ki hozzá a saját, teljesen személyes testtartásunkat. Tudományos szemszögből nézve ezzel új idegi összeköttetéseket alakítunk ki egy addig nem teljesen kifejlesztett képességünkhöz.

 

Tegyük fel, hogy azt szeretnénk, ha a jövőben stresszhelyzetben sikerülne megőrizni barátságos magatartásunkat. Ilyenkor fogalmazzuk meg a célunkat valahogy így:  „Stresszhelyzetben szeretnék laza és barátságos maradni.” Ezt a célunkat nemcsak gondolatban kell megfogalmaznunk, hanem minél jobban beleplántálni a testünkbe is. Ehhez nézzük meg, hogyan néz ki a saját barátságosságtartásunk! A vállaink lazák, az arcunk nyitott és kedves, mintha egy virágos mezőn hevernénk? Vagy inkább finoman mosolygunk, a testünk laza és kipihent, mintha most tértünk volna vissza egy erdei sétáról? Vagy létezik olyan állat, amely megfelel a nyugalomról és barátságosságról alkotott elképzelésünknek? Mondjuk egy sas, amely nyugodtan és zavartalanul kering, és közben mindent lát? Érezzük meg, mit érez ez az állat! Érezzük a testünkben, és alkossuk meg hozzá a megfelelő képet.

 

 

Alakítsuk ki újra a jó testtartást! Az ember eredeti, ideális felépítési ott rejtőzik a görbe hát és a lógó vállak mögött

 

Nagyon fontos, hogy a szándékunkat kifejező testi megnyilvánulást lépésről lépésre dolgozzuk ki, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy színész a szerepét. Ilyenkor nem arról van szó, hogy valamit eljátsszunk, hanem hogy új cselekvési és tapasztalati lehetőségeket sajátítsunk el. Mindezt pedig testünk kifejezéseivel, amelyek megfelelnek a személyiségünknek és a temperamentumunknak.

 

Kísérletezzünk! Figyeljük meg, hogyan beszél a testünk, és ez milyen hatással van ránk. Kifejleszthetjük magunkban (bizonyos keretek között) azt a szabadságot, hogy mi magunk dönthessük el, milyen lelkiállapotba szeretnénk kerülni. Amíg fel nem ismert testbeszédünk révén saját magunkat kormányozzuk bele egy negatív hangulatba, addig ez a szabadság nem áll rendelkezésünkre.

 

Az embodiment ismerete és tudatos használata azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy felületesen alkalmazkodunk és minden élethelyzetben boldognak látszunk. Csak annyit jelent, hogy tudatosabban figyelünk a testtartásunkra és észrevesszük azt a lehetőséget, hogy megváltoztathassunk régóta rögzült mintákat.

 

 

Mit fedezett fel az agykutatás?

Testünk formája meghatározza azokat a tapasztalatokat, amelyekre segítségével szert tehetünk. Ha a testünk más volna, például egy állaté, bizonyára egészen másként látnánk a világot. Az érzések, a beállítódások és az értékek változnak attól függően, hogyan helyezkedünk el, hogyan mozgatjuk a karunkat, a fejünket – ezt ma már az agykutatás is bebizonyította.

 

Egy állat elképzelése segíthet abban, hogy a begyakorolt arckifejezést és testtartást egy bizonyos szituációban gyorsan újra elő tudjuk hívni

 

Az agyat sokáig számos kutató a testtől független gondolkodási szervnek látta. Mára azonban a szakemberek számára világossá  vált, hogy a test és a szellem, a gondolkodás és az érzelmek egymástól elválaszthatatlanok. Ha „ferde házban lakunk”, azaz destruktív személyiségstruktúrák jellemzőek ránk, akkor ezt a házat új alapokra is lehet állítani. lehetséges a változás, ám ahhoz újra fel kell fedeznünk a testünket. Mivel eredetileg, biológiai fejlődésünk során szoros összeköttetésben állt az aggyal és mindazzal, ami az agyban lejátszódott, a test különösen könnyű átjárást biztosít az élmények és a magatartás minden szintjéhez, az agyban tárolt érzéki benyomásokhoz, érzésekhez, tudattalan magatartásmintákhoz és korai emlékekhez. Ezért tapasztalják az emberek, hogy amint újra felfedezik a saját testüket, megtalálják az önmagukhoz vezető utat is. Ez nemritkán olyan belátásokat hoz, amelyek az egész embert átfogják.

 

 

Hogyan lehet átprogramozni a testet?

Benita Cantieni svájci testkutató számos könyvet írt a témáról, és a saját maga által kidolgozott programmal dolgozik az emberekkel. A szakértőt gyerekként gerincferdüléssel diagnosztizálták, és mivel a betegségét maga is elhitte, az egyre rosszabbodott. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedett a callaneticsszel, és el nem kezdett kísérletezni a saját testével. Ekkor tette fel neki a kérdést egy mozgásszakértő: lehetséges, hogy nem gerincferdülése van, hanem ő maga idézte azt elő? Márpedig ha valamit ő csinált, akkor ő az, aki tehet is ellene. Ekkor rájött, hogy minden csak kondicionálás kérdése. Ebből a felismerésből alakította ki saját terápiáját, amely az öngyógyítást segíti elő, és cantienica névre hallgat.

 

Embodiment című könyvében Cantieni azt írja, a cél újra megtalálni azt a könnyedséget, amely ott él az egyenes tartásban, az ember természetes tartásában. A testmunkában a legfontosabb, első lépés megszabadulni az olyan megcsontosodott hittételektől, mint hogy az idő múlásával mindenkinek meghajlik a háta, vagy hogy öregség ellen nincs orvosság. Ha ezektől sikerül megszabadulnunk, megnyílik az út afelé, hogy érzékeljük és megfigyeljük a saját testünket.

 

Cantieni a saját módszerét vagy-vagy módszernek nevezi: vagy ráhagyatkozik a páciens, és akkor történik valami, vagy nem, és akkor nem történik semmi. A módszer segítségével az emberek megtanulják, hogy a testük mindig a barátjuk, amit tesz, azt a gazdája érdekében teszi. Csak akkor alakulnak ki a betegségek, ha nem hallgatunk a figyelmeztető jelzéseire. A cantienica segítségével kifejleszthető ennek a testnyelvnek a megértése.

 

A testtartásban már kis változások is teljesen meg tudják változtatni a test energiaelosztását

 

Az „új” tartásminta általában egy régi tartásminta, tudniillik az, ami kora gyerekkorunkban volt jellemző ránk. Egyszerű és a mindennapokba jól beépíthető kis lépésekkel átprogramozzák a szoftvert, amíg a helyes testtartás automatikussá válik. Ezzel a helytelen testtartás programját tartósan felülírják.

 

 

A helyes testtartás boldogsághormonokat szabadít fel

Az a helyes testtartás, amikor minden csont szabadon áll, minden izom alaptónusa természetes, és minden ín és szalag a maga természetes módján nyúlik meg. Ebben a testhelyzetben minden ízületnek jut elég hely, minden szerv jól elfér. Ilyenkor szabadulnak fel a boldogsághormonok.

 

Számos kutatás azt igazolja, hogy a legkisebb mozdulat is nagy változásokat idéz elő az agy aktivitásában, és különféle hormonokat szabadít fel. Az embodimenttel végzett kísérletek során három percig tartottak meg egy testtartást, és már teljesen megváltozott a test energiaeloszlása. Ha három perc ilyen drámai változásokat képes előidézni, akkor elképzelhető, milyen drámai hatással van az ember kedélyállapotára, ha a háta évek óta meggörnyedt, a válla a magasba húzódik, a medencéje besüllyed.

 

A Cantieni-módszer több mint ezer gyakorlatból áll, amelyből mindenki magához illően válogathat. A technika számtalan emberen segített már, akiknek fájt a hátuk, a térdük, a csípőízületük, deformálódott a lábuk, elkoptak az ízületeik. De beválik a módszer szervsüllyedés, inkontinencia, aranyér, migrén, fejfájás, arcbénulás, depresszió, klimaxos panaszok esetén is.

 

Hogyan befolyásolja a a testtartás az energiát?

A hőkamera (termográfia) segítségével láthatóvá tehető a test hősugárzása és ezzel az energiaeloszlása. A képeken Benita Cantieni mutat be különféle érzelmeket.

 

 

Ha három perc alatt alkalmazkodónak, előzékenynek akarjuk érezni magunkat, akkor a következő testtartást kell felvennünk: a fejünket enyhén félrehajtjuk, a medencénket előretoljuk, a vállunkat felhúzzuk. A termográfia gyenge energiaeloszlást mutat, az életerő megreked a hasban és a hát felső részében.

 

A totális depresszió kifejeződése: a test tónusa erőtlen, az ember megadja magát a nehézségi erőnek. Három percen belül megreked az energia a hátban és a nyakban. A gerinc elferdül, a fej kibillen természetes tartásából.

 

Kiút a helytelen testtartás poklából: a gerinc feszes, a medence és a mellkas egyenes, a medencealapi izmok lüktetnek. Három percen belül egyenletessé válik az energiaeloszlás az egész testben.

 

Gyakorlatok, hogy megismerjük a saját testünket és jól érezzük magunkat benne

Örömét leli abban, hogy a testében lakhat, érezheti, ahogy az izmok vibrálnak és majd szétfeszíti az energia? Találja meg újra a jó tartás adta belső érzést!

 

1. Alapkifeszítés álló testhelyzetben

A sarkunk legyen közelebb egymáshoz, mint a lábfejünk. A lábujjainkkal kapaszkodjunk a talajba. A két lábfejünk alkosson enyhe V alakot, a térdünk legyen a sarkunk fölött. A lábunkat húzzuk ki, el a földtől. A medencénket húzzuk magasra, a hasat, a derekat, a hát alsó részét nyújtsuk a koronapont (a fej legmagasabb pontja) irányába, a mellkast távolítsuk el a medencétől, a vállak legyenek lazák. A lábízülettől a homlokig húzódó képzeletbeli vonal legyen ugyanolyan hosszú, mint a saroktól a koronapontig.

 

2. Erő a hát számára

Az első állásból kiindulva közvetlenül tegyük a kezünket a hátunkra. Húzzuk oldalra a könyökünket, és fordítsuk ki a felkar izmait hónaljból úgy, hogy a lapockák laposan feküdjenek a háton. Hajtsuk előre a felsőtestünket és toljuk hátra a fenekünket, amíg a térd a sarok fölött lesz. Húzzuk be a köldökünket, és a felsőtestünket mint egy könyvborítót húzzuk magasra, majd engedjük vissza. Belégzésre fel, kilégzésre le, 10-szer ismételjük. Kilégzéssel húzzuk fel a koronapontot, és egyenesítsük ki a hátunkat.

 

3. A medence stabilizálása, a hát tehermentesítése

Üljünk le egy támlátlan szék szélére, a lábfejünk a térdünk alatt enyhe V alakban, a lábak csípőszélességben egymás mellett vannak. A szeméremcsontot nyújtsuk lefelé, a koponyát felfelé, amíg úgy nem érezzük, hogy 5 centit nőttünk. A jobb lábunkat ne nyújtsuk ki teljesen, támaszkodjunk a sarkunkra, a lábfejünk hajoljon jobbra, a lábunk legyen laza. A kezünk nyugodjon a hátunkon. Most a jobb sarkunkkal függőlegesen bökjük meg a talajt. 20-szor ismételjük meg, majd végezzük el a másik oldalra is a gyakorlatot.

 

4. Ülve nyitás a mélyizomzat erősítéséért

Üljünk a támlátlan szék szélére. A lábunkat nyissuk szét, amennyire csak tudjuk. Fontos: a térdünk legyen pontosan a sarkunk fölött. A combunkat húzzuk hosszúra, ezzel egyidejűleg a fenekünket nyújtsuk hátra. A feszes hátat hajtsuk előre, a kezünkkel húzzuk hosszúra a comb belső részét. Lélegezzünk diagonálisan: a jobb fenékből a bal vállba, a bal fenékből a jobb vállba. 3-3-szor ismételjük. Most a nagy lábujjunk alatti részt és a sarkunkat finoman nyomjuk a talajba. 10-szer egyszerre, 10-szer váltakozva. Lazítsunk, egyenesedjünk fel.

 

5. Egészséges hát, laza medence

Óvatosan feküdjünk a hátunkra, a lábunk legyen csípőszélességben, enyhe V alakban. A karunkat nyújtsuk ki a fejünk fölé, a felkarunkat fordítsuk ki hónaljból. Hosszabbítsuk meg a hátunkat: a koponyánkat felfelé, a szeméremcsontunkat lefelé húzzuk. Húzzuk fel a térdünket, a fenekünket toljuk a sarkunk irányába. A medencénket enyhén emeljük meg, a hasunk lazán süppedjen be. Ha legföljebb két csigolya válik el a talajtól: a jobb fenekünket toljuk a bal térdhajlat felé, a balt a jobb térdhajlat felé. 12-szer ismételjük meg. Óvatosan ereszkedjünk vissza.

-emel-
XVII. évfolyam 11. szám

Címkék: embodiment, holisztika, testtartás, testtudat

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.