Psziché

Válaszol a gyermekpszichológus - 2005. március

 


Olvasói levél

T. Pszichológusok! Gyermekemről, Marciról (10 éves) többszörösen visszaigazolódni látszik, hogy rendkívül okos gyermek, tanulmányi eredményei kifogástalanok, tanárai el vannak ájulva tőle, ráadásul több dologban - matematika, zene - kifejezetten rendkívüli tehetségnek tartják, mégis valamiért viselkedését mostanában aggasztónak ta lá lom. Marci már régóta részt vesz különböző tanulmányi versenyeken, különórákra jár stb., és ez nem is lenne baj, ami nyomaszt, az az, hogy mostanában akár versenyről, akár játékról legyen szó, ha nem ő az első és nem ő a nyertes valamiben, szinte összeomlik, sír, kiabál, napokig nem lehet vele beszélni, illetve egyéb eddig nem tapasztalt testi problémákra panaszkodik. Boldogtalannak és rendkívül feszültnek látom, míg régebben a kisebb-nagyobb kudarcoktól elkeseredett ugyan, de hamar „talpra állt". Úgy érzem, családunkban nincsenek olyan komoly elvárások vele szemben, inkább önmagával versenyzik, és attól félek, valamilyen szempontból ez összefügg a képességeivel!

 

 

Tisztelt Szülő!

Az Ön által leírt viselkedés változásnak valójában rengeteg oka lehet, ám ha fejlődéséhez, tehetsége kibontakoztatásához minden egyéb feltétel biztosított, valószínűnek tűnik, hogy pusztán a személyiség és az érzelmi élet egyensúlyának átmeneti kilengéséről van szó. A tehetségesnek ítélt gyermekek teljesítmény motivációja, adott esetben már-már teljesítménykényszere is sok összetevőt hordoz magában. Nagyon fontos az a motiváló, serkentő környezet, amelyben a gyermek tanul, él. A tehetséges gyermekek optimális esetben olyan kifejezetten az ő szintjükön működő - specifikus - csoportokban, közegben, iskolákban tanulnak, ahol nagyon erős a „mezőny", és így fokozottabb verseny alakul ki. Az erős mezőny sokkal nagyobb erőfeszítésekre készteti a gyermeket. Jelentős forrásai a fokozott teljesítménynek még a szülő és a gyermek ön magával szemben támasztott elvárásai, melyek részben a tehetségére vonatkozó visszajelzésekből, részben pedig képességei észleléséből adódnak.

 

Marci viselkedése minden bizonnyal az általános túlterheltséggel és ön magával szemben támasztott, gyakran idővel öncélúvá váló irreális elvárásokkal függ össze. Mint említettük, adott esetben a tehetséges gyermekekre sokkal nagyobb elvárás nehezedik, mint egy „átlagos" gyermekre, környezete észleli és gondozni kívánja tehetségét, sokszor elkerülhetetlen, hogy élete idővel egy „versenyistálló" minden napi rutinjához hasonlítson. Ez természetesen nem feltétlenül negatív, hiszen ezek a gyermekek élvezik ezeket a feltételeket, sőt maga a tevékenység öröme, a kihívás is mozgatja őket. Ezek a gyermekek általában a kudarcot is egy a siker felé vezető átmeneti és motiváló akadálynak tekintik, melynek során rövid időre ugyan elkeserednek, de hamar talpra állnak, és akár fokozottabb erő feszítéssel és motivációval is elérik a kitűzött célokat.

 

Előfordulhat ugyanakkor, hogy egy bizonyos szinten túl a gyermek túlterhelté válik, ekkor a motiváció teljesen kívülre kerülhet, az eszközök céllá, a célok „vakká" és így elérhetetlenné válnak. Marci esetében is ez a legvalószínűbb, bár ez lehet, hogy nem válik tudatossá, viselkedése viszont kontroll-lámpaként villogva jelezheti, hogy szervezete, személyisége tiltakozik. Ennek lehetnek a jelei adott esetben, hogy a siker természetessé, a kudarc elviselhetetlenné, a gyermek pedig feszültté és boldogtalanná válik. A kudarc akkor vetheti vissza a teljesítményt, ha az elvárások meghaladják képességeinek, spontán kedvének, érdeklődésének határait, vagy ha a gyermek valamilyen okból nem hisz önmagában és a kitűzött célok elérhetőségében, azt gondolhatja, hogy „nem vagyok elég jó", „nem tudok megfelelni, lépést tartani a többiekkel", és ezért „értéktelen és bűnös vagyok", még akkor is, ha az átlaghoz képest kiemelkedőt teljesít. A sorozatos kudarc és a siker elmaradásának kapcsolata ördögi kör, a kudarc „várása" - néha keresése - nem csak vélt, de valós sikertelenséghez vezethet, ekkor a kudarc átmeneti erőfeszítést fokozó hatása helyett inkább visszaveti a teljesítményt, a motivációt és tevékenységbe vetett hitet, örömöt.

 

Súlyosabb esetben a vélt vagy valós kudarcok hatására a teljesítmény és az igény szint akár hanyatlani is kezdhet, jelezve, hogy a gyermek energiatartalékai, erőforrásai kimerülnek, ő pedig sem érzelmileg, sem más szinteken nem képes tartani a lépést. Az elvárások manapság fokozottabban és kimondatlanul is jelen vannak mindenütt, ezért nagyon fontos odafigyelni az Ön által jól leírt és megfigyelt jelenségekre gyermekeinknél. Fontos ügyelni, hogy a kitűzött célok világosak és racionálisak legyenek, fontos figyelembe venni a gyermek korának megfelelő érdekeit, érdeklődését, érzelmi és mentális szintjét, lehetőségeit és korlátait. Fontos továbbá a gyermek életébe va ló olyan nem versenyszerű tevékenységek beiktatása, melyek célja az - amit nem lehet eleget hangsúlyozni -, hogy a gyermek tevékenysége, élete örömteli legyen, amihez az kell, hogy amit csinál, mértékkel tegye, a személyes érdeklődés fonalán haladjon, és végül kedvét és örömét lelje benne.

Stromajer Attila, dr. Herskovits Mária
XI. évfolyam 3. szám

Címkék: gyerekek, psziché

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.