Szepes Mária rovata

Szepes Mária - A tavaszpont csillagrítusa

Az újjászületés ünnepe


Az ember belső kozmosza és a külső univerzum egymással viaskodó erők harctere.Ebben a transzcendens záró tűzben élő lény minden gondolata, nosztalgiája és tevékenysége: idézőformula; a világegyetem valamelyik perifériájáról energiákat vonz le a földre.

 

A vallások szertartásai eredetükben csillagrituálék, az újabb évezredek racionális homálya azonban ködbe burkolta a kozmosz erőcentrumaival való tudatos kapcsolatot.

 

Múltba tűnt pszichikai kultúrák beavatottjai csillagtitánokat idéztek a Kozmoszt jelentő templomban, amelynek ábrája az invokáció varázspantagramja volt. A Hierophant a kultusz tárgyául kiválasztott csillagzat erőit a központi oltárra vetítette, s a szertartás maximális devóciójában nemcsak a Mágus, hanem a többi résztvevő lelkében is fellángolt a bizonyosság, hogy VALAKI megjelent, s a templomot egy gigászi lény transzcendens inspirációi telítették.

 

A hagyományok két ősi csillagkultusz emlékét őrzik. Egyik az Adam Kadmon, másik az Algol- Perseus-rítus.

 

Az utolsó vízözön előtt az Algol imaginatív bálványa arról a helyről ontotta borzalmas energiáit, ahol ma a Perseus izzik az ember alakban ábrázolt Kozmosz homlokának középpontjában.

 

Az Algol sötét kultusza most is benne lappang az emberiség emlékezetében, mert a földre idézett Algol-erők váltották ki a különféle mítoszokban megénekelt kataklizmát, világrészek elsüllyedését tűz- és vízözön közepette. Ezt a félelmetes központot a Lemurok Medúzafő alakjában invokálták, mert idézőformulája az emberi érzékeken túlemelkedő iszonyat volt. A névtelen rémületet és fenyegető magányt árasztó húsvét-szigeti szobrok csillagerő-akkumulátorai még azt a figyelmeztető mantrát is magukban rejtették, hogy aki a Medúzafőre mágikusvédelem nélkül rátekint, az kővé mered. Ez volt a Titánok Theogóniája. Hitük szerint a pusztításnak meg kellett előznie az építést, amely csak a rossz lerombolása által válik lehetségessé.

 

Az Algol-kultusz fekete rítutai tehát hatalmas erővé intenzivált mágikus erőszakkal törtek rá minden konstrukcióra, amelyet saját céljaikkal ellentétesnek ismertek fel. A rombolás előhívott démonai azonban nem torpantak meg az idéző mágus előtt, hanem őt magát is legázolták, életművével együtt.

 

Adam Kadmon rituáléja az építést képviselte. Kultusza az elsötétült,elnehezült energiákat kívánta szublimálni, fénnyé oldani. Hierophantjai hittek benne, hogy ami téves, helyessé változtatható, mivel eredetében minden potencia isteni. A Fény e vallásának Atlantis hódolt.

 

Mindkét kultusz nyomai fennmaradtak és megtalálhatók a különböző  modern vallásokban is. Adam Kadmon rítusa, a Fény vallása lett a mai Isten-kultusz alapja. Az Algol vallás sötéten izzóereje pedig egész korszakokat fertőz meg azóta is. Ezekben a korszakokban  apidémiaszerűen eluralkodik a gyűlölet, pusztítás és anarchia.

 

Valójában különféle időszakokban minden nagyobb csillagkép volt már vallási kultusz tárgya, amint egy-egy csillag-princípium az aeon zenitjére került a plátói Világév haladásában. Elmúlt évezredek emberei imádták már a Kost, a Bikát, az Ikreket, a Rákot, illetve misztikus úrnőjét: a Holdat, s a  termékenyítő Nap-hőt árasztó Oroszlánt. Rendre épített, szelíd és védtelen életformákat teremtettek a Szűz jelében. Nyugtalan, szépségtől hevített, művészi korszakokat bontakoztattak ki a Vénusz két lebegő Mérleg-tányérján egyensúlyozva. Hódoltak a Marsnak, s félték keserű erődjét: a Skorpiót. Kollektivizáló kísérleteik a Nyilas-Jupiter inspirációi alatt mentek végbe. Komor, puritán, hagyományőrző évezredeket éltek át a Bak dogmatikus diktatúrájában. A Vízöntő forrongó khaoszában romokká dúlták és újjáformálták a világ egész arculatát. A Halak érzelmi örvényének titokzatos középpontján át pedig a Föld zarándokai közül sokan eltűntek e létből örökre. Mert a zodiakális körív befejezése s az új spirálkör indulásának mozzanata között mindig rejtélyes vákuum támad, amelyben három irányba nyílik lehetőség: a szellem átválthat egy síkkal mélyebbre, egy síkkal magasabbra, vagy kiléphet a létesülés körforgásából.

 

A hermetikus rendek, a természet-kontaktus ébren tartói és az ősi kultuszok őrzői a befejezésnek és újrakezdésnek e mágikus tűzpillanatát ma is csillagrituáléval ünneplik.

 

Az asztrológiai újév a megújulás univerzális ünnepe.

 

Az a hermetikus tétel, hogy a bolygók nemcsak a Kozmoszban, hanem testünkben is keringenek, annyit jelenet, hogy a tíz bolygó, a tizenkét állatövi jel, az összes állócsillag, csillag-, ködés tejútrendszerek, a születő, virágzó, haldokló és kiégett végtelen csillagrégiók azonos alapformulákat rejtenek és egymással szoros összefüggésben vannak testünkben és a láthatatlan univerzumban egyaránt. Ezeknek az alapformuláknak erőtől izzó támaszpontjai éppúgy bennünk feszülnek, mint a Kozmoszban. Ezek az idea-támaszpontok lent és fent - minden létsíkon az általuk képviselt formulát élik és érvényesítik.

 

A tizenkét állatövi jel különös fontossága abban áll, hogy a bráhmai Világnap hatalmas létkörének tizenkét körcikkét, a Szanszára forgó kerekének tizenkét küllőjét jelentik az Univerzum minden régiójában. Ezek a küllők a lét támasztópillérei, de börtönrácsai is. Kiszabadulni e forgó kerék küllőrácsai közül csak azon a rejtett ponton lehet, ahol mind a tizenkét küllő találkozik: a tizenkét sugarat egybefoglaló KÖZÉPPONTBAN. Itt robban ki a lét szolarizáló, tizenkét sugárra oszló fényörvénye, s csak ezen a ponton szívódhat újra vissza.

 

A plátói Világév kicsengése és az új életkör tételének felzendülése között, mikor a kettő még nem szövi át egymást, e középpontban - misztikus jelzőfényként - hirtelen kivilágosodik. Az idő mögött örökjelen dereng, s a tér helyet ad a végtelenségnek. Az örvény megdermed. A determináció káprázatfalai áttetszőkké válnak. Egyetlen, időtlen pillanatra - a lét és nemlét között – minden irányban megnyílnak az utak. A rituálé, amely a Földön és a Kozmosz többi bolygóján lejátszódik ilyenkor, hatalmas koncentrációban összekapcsolja a különböző létsíkokat s az egyént ugyanazokkal az erőkkel telíti, amelyek betöltik az egész Univerzumot.

 

 

Aki e nyitott dimenziók között meg tudja tenni azt a téren és időn áthatoló mozdulatot, amely nem mozgás, nem hang, hanem valami extatikus kiemelkedés mindabból, ami volt, tehát lesz - az a varázslat múltán egy magasabb szférában születik újjá lelkileg és szellemileg. Teste látszólag ugyanaz, de erői meghatványozódnak. Új képességek, segítő áramok forrása tör elő kihalt sivatagnak tűnő belső zárlatokból. Lénye magasabb, finomultabb törvények alá helyeződik, s a lehetetlen lehetségessé válik számára, mert lelke kiszabadult a csillagbéklyók közül - hátrahagyva elmúlt önmaga gubóját.

 

 

SZEPES MÁRIA: Új bolygóversek

TAVASZI MARS

A Hadvezér harcol benned,

fegyverrel, ádáz leleménnyel,

végül önmaga fölött arat győzelmet.

 

FÖLDI VÉNUSZ

Lényed bebábozódott.

Ha szétreped rajtad e szoros burok.

Lelked égbe röppenve szárnyat bont.

 

LEVEGŐS MERKÚR

Gondolatod előtted rohan,

lenni mindig másutt akar,

mint jelenében, ahol van.

 

HOLD

Csak tükröződöl nemis vagy.

Mindenki fölött nagy a hatalmad.

Egyedül magad érzed megfoghatatlannak.

 

NAP (FOGYATKOZÁS)

Hogy várod a percet,

mikor éji párod megölel,

s ezüstkarjába hal aranyfényed.

 

FÖLDI MERKÚR

Ami fent van, lerakod.

Ami lent van, felhalmozod.

Mégis, mitől nyugtalankodol?

 

LEVEGŐS VÉNUSZ

Orkánnal barátkozol?

Tájfun a rokonod?

Nem zavar, hogy léted oly huzatos?

 

ŐSZI MARS

Ne marcangold magad.

Ha lehet semmibe se marj.

Örülj kételkedő, jó agyadnak.

 

JUPITER

Hohó ezerfelé ajándékozó

bolondos barátom! Tudnivaló,

hogy néha a jó a rossz, s a rossz a jó!

 

SZATURNUSZ

Vedd le a csuklyát a fejedről.

Ne takard arcod a Fénytől!

Kedves Barát vagy. A szörny

csak árny, szorongó képzeletedből.

 

URÁNUSZ

Piros nyilad befúródott a földbe.

Meddig tart haragod csillagdühe?

Titánesküd egykor az Aranykort ígérte.

 

NEPTUN-JUPITER

Háromágú szigonyod emeld az Égre.

Elemek lázát csillapítsd le!

Kérünk! Akkor is, ha nagy az ember bűne!

 

PLUTÓ

Erő csak egyetlen létezik,

akár a köbre emelik,

Tőled függ, pokolba vagy mennybe lendít.

Szepes Mária
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: ezotéria, Szepes Mária

Aktuális lapszámunk:
2017. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.